Vízválságtól a polikrízisig?! - 2026 Augusztusa

Üdvözlet kedves követőim, olvasóim! Azt gondolom a vízválasztó jellegű előző cikk után, most már tényleg nem valami megfoghatatlan ködös jövőképről való kommunikálás veszi kezdetét, hanem kihangsúlyozva korábbi klíma novella pályázatom alkotásában is utaltam arra, hogy elérkezik majd az az idő, amikor tudósításokat fogunk  közre adni a jelen állapotokról, edukációs szándékkal is. 

Mai anyagunk e tekintetben lesz formabontó, amivel elértünk egy újabb mérföldkövet. A videó részletessége okán, ez kifejezetten csak egy összefoglaló anyag, de javaslom, hogy mindenki nézze meg és eméssze meg a hallottakat. 

Legyen ez a Nulladik lépés, mielőtt olvasásba kezd, mert szakértők adnak fontos információkat arról, mi is történik ebben a pillanatban, amikor is a válság már egyre hangosabban dörömböl, de valahol már ránk is rúgta az ajtót, hiszen ha lokálisan is, de előfordulnak településenként vízkorlátozások, miközben hetek, de inkább hónapok óta nincs megfelelő mennyiségű csapadék a Kárpát-medencében, de mondhatjuk hogy ezzel a problémával nem vagyunk egyedül Európában sem. Így "egy csónakban evezünk", átvitt értelemben. Kérdés, hogy az út, mennyire lesz hozzá biztosítva a vízen. 

A Nem víznek való vidék szervezésben ma Litkai Gergely a KÖVET Egyesület elnökségi tagjaként moderálta az eseményt és a pódium beszélgetést, aki humoristaként él inkább a köztudatban, viszont fenntarthatósági menedzserként is nyilatkozva, elmondható hogy igen komoly hangra váltott. 

Talán ez is már egy jelzés lehet a társadalom felé, hogy továbbképezzük magunkat, hogy megértsük az életünkben bekövetkező komoly természeti válságokat, ugyanis erre belül kell az igénynek megérkeznie, részlet kérdése hogy személyes vagy közösségi okok játszanak közre, és főleg nem tapsra történik xy vezető által kihangsúlyozva. 

Beszélgető társak voltak: 

• Dr. Gelencsér András – egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az MTA Levegőkémiai Kutatócsoportjának vezetője 

• Dr. Baranya Sándor – egyetemi docens, a BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének vezetője 

• Lukács Ákos – az EY Klímaváltozási és Fenntarthatósági Szolgáltatások területvezetője 

• Stumpf-Biró Balázs - a Cassandra Program társalapítója, a World Adaptation Forum társszervezője és a Deep Adaptation mozgalom magyarországi képviselője

Mindannyian saját szakterületükön dolgozva próbálták, a jelen lévő állapotokat elmagyarázni, és elemezni a közönség számára, köznapi stílusban megkísérelve, ugyanis talán ami legjellemzőbb a tudományos jellegű konferenciáknál, hogy azokat az átlag emberek nehezen, vagy egyáltalán nem értenek meg, hiszen szakmai kifejezéseket, tudományos jelenségeket lefordítani külön kihívássá válik, a statisztikai adatok elemzésén át, hogy megértsük, milyen hatást fognak gyakorolni a saját hétköznapi életünkre. 

Külön nehezítő tényező a zűrzavaros tömegkommunikáció arról, hogy hol tartunk felkészülésben, vagy esetleges változtatásokban. Hogy lehetne megtartani a vizet, a talajban tartani? Mennyire van vészhelyzeti állapot, ha már az atomerőművet is le kell kapcsolni miatta? És még arról fogalmunk sincs, hogy az El Nino hatásának ;- amilyen szintű még korábban nem volt, milyen következménye lesz a környezetre, társadalmakra, ettől válik az egész annyira megfoghatatlanná és komplexszé, viszont addig sem szabad ülni a babérjainkon, már amennyi rendelkezésre áll, hiszen a gondokat pont az fogja okozni pl. hogy kevesebb termés várható a pusztító aszályos időnek köszönhetően is. 

Komoly dilemmákat vetett fel bennem Dr. Baranya Sándor vallomásában az a tény, hogy rengeteg tanulmány jelent meg vízügyi helyzet javítására, állapotok kezelésére, de semmilyen tervezet nem valósult meg belőle, voltaképpen azért mert a döntéshozók egyszerűen nem gondoltak bele, hogy milyen állapotokig juthat el a környezeti változás, fel sem merült bennük hogy a Duna elér egy olyan alacsony szintet, hogy gondot okozzon, vagy ha mégis, akkor sem foglalkoztak a kérdéssel. 

Talán az is egy nagy félreértés, hogy mindenki az idő visszaforgatásban lát megváltást, csináljuk vissza folyószabályozást, vagy vízlépcsőket létesítsenek, úgy hogy 2 hónapja nincs elegendő csapadék, a tavak kiszáradnak, és ez nem csak a medencében történik meg. És valahogy itt kéne tudatosítani, hogy a normális állapot többé nem lesz, nem jön vissza, mert nem vagyunk hajlandóak lemondani semmiről, ami kialakította mai modern világunkat és civilizációkat, ami a kényelmet szolgáltatta ezidáig. 

Nem segítőkészek eddig a kormányzati vezetők, nem is lesznek azok, mert még esőt ők sem tudnak varázsolni, esőtáncot eljárhatnak, de az édes kevés lesz egy exponenciálisan felmelegedő bolygó esetében, ahol továbbra is fosszilis energia használat az általános. Ahol továbbra is háborúk dúlnak, ahol egyre több emberi egyed létezik, miközben fenntarthatóságuk a lehetetlennel fog vetekedni, mind számban, mind emberi élethez méltóan, harmóniával a természettel, ami ugye biztosítaná az ellátmányt, ami ugye a talaj rongálódás következtében is egyre csak kevesebb lesz...

Nem fokozom, és borzolom a kedélyeket, hogy előmozdítsam vagy a fény evést, vagy a kannibalizmusnak adjak teret, egyszerűen világosan fel kell fogni minek, milyen ára lesz az elkövetkezendő években. 

Hogy mondjak valami biztatót, mert ideje lenne annak is, Stumpf- Biró Balázs A Deep Adaptation mozgalom magyarországi képviselője nem kertelve és határozottan osztotta meg a hírt, hogy egy Nemzeti Reziliancia Központot szeretne embereivel létrehozni, természetesen állami & kormányzati alapon, mert máshogy ez sem anyagilag, sem társadalmi értelemben önkéntesen nem kivitelezhető, hogy a lakosságot rendesen tájékoztatva segítsen a polikrízisek társadalmi következményeire való felkészülésben, vészhelyzeti forgatókönyveket is  kidolgozva a különböző problémák kezelésére. 

Az a helyzet hogy a vízválság kapásból borít mást is a vízügyön kívül, ezért kéne rendszerek szintjén oktatni mindenkit, hogy megértsük az összefüggő hatásokat, ne csak bámuljunk rajtuk és az még mindig jobb, mint pánikolni, de a lépcső további fokai odavihetnek. Ergo a víz hiány témája kritikus a mezőgazdaság szempontjából, élelmiszer ellátásból, energetikán keresztül a közszolgáltatásokig, így nem kéne félválról venni, mert potenciálisan gerjeszti majd fel a társadalmi elégedetlenséget, feszültségeket ennek kiesése, hiánya. 

Így a döntéshozatalnak alkalmazkodnia kell ebben, több szinten majd azért, hogy a gazdaság és társadalom valamelyest könnyebben fogadja el megváltoztathatatlan tényeket, de fontos hogy párhuzamosan, egyszerre és összehangoltan kell működnie az adaptációnak hogy a károkat enyhíteni lehessen és a folyamatokat lassítani a civilizációs összeomlás ideje alatt.   

• Nemzetközi szint- (Mit kell közösen megoldanunk?)
• Nemzeti szint- (Hogyan készül fel az ország?)
• Szervezeti szint - (Hogyan maradunk működőképesek? - állam, önkormányzatok, cégek, vállalatok)
• Közösségi szint - (Hogyan segítjük egymást? helyben, ahol vagyunk )
• Családi és egyéni szint - (Mit tehetünk, mi saját magunk?)

A Nemzeti Reziliancia Központ (NRK) működése 5 pilléren fog nyugodni.  

1. A kockázatok feltárása és előrejelzése (Mi várható?)
2. Adatgyűjtés és a felkészültség mérése (Hol tartunk?)
3. Megoldások kidolgozása és kipróbálása (Mi működik, vagy sem?)
4. Felkészítés és tudás megosztás (Ki mit tehet a sikeresebb alkalmazkodás érdekében?)
5. Nemzetközi együttműködés és képviselet (Kézzel fogható eredmények: döntéshozói jelző rendszer, tárcaközi gyakorlatok, országosan működő közösségi hálózat) -nemzetközi dimenzióban, hogy példát lehessen egymástól is venni, meglévő terveket továbbfejleszteni. 

Mert léteznek olyan országok lásd. Finnország, ahol az összkormányzati és össztársadalmi felkészítés valódi nemzeti érdek. Svájc is kiemelkedik a közös ellátás biztosításával, míg Nagy Britanniában a lakosság számára is elérhető kockázati térkép, és rendszeres gyakorlatok vannak mikor mit kell tenni katasztrófák esetén.  

Tényleg érdemes végig nézni a videót, mert a lét a tét, és az sem mindegy, hogy milyen idegállapotban jutunk el a polikrízisek időszakába.

Az NRK honlapja hamarosan elérhetővé válik, ahol mindenki tájékozódhat, sőt véleményt, javaslatokat is fogadnak majd a szervezők, mivel itt kezdődik majd a közös felelősség felvállalása önmagunkért, utódainkért. De mindez csupán az első lépés lesz egy nagyon hosszú úton, ezt jobb ha mindenki tudatosítja önmagában, amire közösen fogunk rálépni.