Vissza a Múltba, ami örökre elveszett (Filmajánló-Új múlt)

Üdvözlet, kedves olvasók. Gondolom csodálkoztok, hogy a héten már másodszorra boldogítalak benneteket vagy kínozlak, ez csak nézőpont kérdése. Hiányzik, hogy angolul is tudósítsak, így a következő anyagom már angol nyelven lesz megírva, de előtte egy friss élményt szeretnék megosztani veletek. 

Részben kötődik a klímaváltozáshoz és krízishez, mert Hollywood is bizonyára próbálja felkészíteni valahogy az embereket arra finoman, hogy a világunk idővel megváltozik és átalakul, mind társadalmilag, mind környezetileg. Kész tényként veszik azt, hogy Miami működése pl. Velencéhez lesz hasonlatos és a víz fogja uralni lényegében a szárazföldi terület nagy részét. Utoljára ezt a Felhőatlaszban láttam, Neo Soul esetében, az emberek jókora része nyomorban, a vízszint lényegében naponta emelkedik és már idejét sem tudod, hogy mikor vetted le a lábadról a gumicsizmát. Egy kisebb gazdagabb csoport gátakkal körülvéve él, egy háború után, ami a káosznak volt köszönhető. Mégis a többség, máról holnapra, motorcsónakkal lavírozva próbálja élni az életét, dolgozni, ügyeket intézni. 

A technológia azonban mindezek ellenére odáig fejlődött, hogy egy gép segítségével injekció és  hipnózis által az emberek a múlt emlékeiből próbáltak erőt gyűjteni és boldogságot, a jelen kilátástalansága mellett. Mint egy drog úgy akartak még többet belőle, hogy a múltba a békés időkbe és nyugalomba kerüljenek vissza, amikor még minden rendben volt. És ezért fizettek az ügyfelek nem keveset. Az utazáson, a moderátor hangja kísér végig hogy irányítson a múltban, ahhoz a pillanathoz, ahová vágytál. És mondanom sem kell, hatalmába áll oda is irányítani, ahol szenvedtél, ezzel súlyos lelki megrázkódtatást okozva és a testedet legfőképpen az agyadat kínozva.

Nem csak a gondolat a fontos, hanem az érzések és újra megéled azt a pillanatot, amit a múltban, amikor boldog voltál. Nem fogom elspoilerezni az egész történetet, mert igazán érdekes csavarokat tartogat magában. De érdemes kifejteni magát a szituációt és az elbeszélés alapján nem csak Miami került ilyen sorsra, Londont is természeti csapás sújtotta, aminek a következménye pontosan az lett, hogy az emberek a túlélésre játszottak folyamatosan és lényegében nincsetelenül útnak indultak, csakhogy egyszer találjanak egy szabad és vízmentes földet. 

Pont az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy lényegében a környezeti változás, magával generálja a társadalom elmerülését, aki túl is éli az áradásokat az utána következő szociális válság- hullámmal és háborúval találja szembe magát, ahol limitálva jutsz javakhoz, élelemhez, pénzhez, tiszta vízhez. Elszabadulhat az erőszak, a drog ami fájdalomcsillapítóként és csereeszközként is ugyanúgy szerepet játszik továbbra is. És ha túl is éled a nehéz időket, nem gondolkodhatsz azon, hogy a földön élj, ami nincs, hanem minél magasabb toronyházat kell odúnak tekintened vagy masszív cölöpökön levő házat, ahol meghúzhatod magad és számolnod kell azzal a következménnyel, hogy bármikor elvisz a víz. 

A biztos egyedül a múlt, ami értékes és őrizzük a pillanatokat, amik örömet okoztak a számunkra. A végső pillanatig nem is mondunk le róla, ahogy a főszereplő sem teszi meg és egy kis mitológiai történettel zárja az egész alkotást, ahol a múlt egy folyamatos utazássá válik, örök időkre.