Újra Együtt - Globális Klímatüntetés margójára

Üdvözlet kedves olvasóim és követőim, ma azokat a gondolatokat osztom meg veletek, amik az elmúlt hét eseményeit foglalja össze. 

Bizony nem olyan egyszerű egy globális pandémia idején újra megszervezni egy olyan nagyszabású eseményt, ami kontinenseket és országokat köt össze egy közös cél érdekében. Viszont a szükség, krízis esetén törvényt bont, ha csak nem is szó szerint vesszük ezt a kitételt a megosztottságban, talán még nehezebb csatlakozni a tömeghez mások rosszalló tekintete beszólása miatt, mert már így is a vírushelyzet és a korlátozások rendesen megtépázták az idegrendszerünket. De valahogy ezt mégis sokaknak sikerült levetkőzniük, hiszen vágytak újra hogy a sajátjaik között lehetnek, akiknek nem kell elmagyarázni úton útfélen, hogy HELYZET van, akik ugyanazt érzik, és emiatt könnyebb szembenézi a félelmekkel és bizonytalanságokkal is. 

"A tömegben állva, megannyi fiatal között, éreztem azt hogy otthon vagyok újra, hogy nem a szűrrealitás irányítja a napot, nem az abszurditás hangjait hallom szócsöveken keresztül, hanem értelmes, építő gondolatokat, amik önmagamban kavarogtak újra és újra, mert erre senki sem kíváncsi, nem érti vagy nem akarja, lehülyéz egyből vagy terelni akarja a figyelmet, holott fogy az időnk..."  

Szeptember 24.-én egy időben 1500 helyszínen volt globális klíma tüntetés Európában és a Föld különböző pontjain. És hiába voltak kevesebben mint talán a kezdeti időszakban, pont a pandémia miatt, az összetartásukról akkor is érdemes példát venni.

Mára mondható az, bármennyire nem tűnik soknak talán arányaiban, de egy közösség alakult meg, akik érzik és látják, hogy baj van. Még nem tudják, hogy az erejüket hogy tudják összpontosítani, hogy az összefogásból eredmények legyenek, de Róma sem egy nap alatt épült meg. De az viszont látszik, hogy a fordulat, ami a generáció váltással kezdődik, pl. hogy lassan vezetői pozíciókban a boomer generáció befejezi pályafutását és haladva a korral új szemléletek és új értékrendszerek alapján fogjuk az életünket élni. Nem csak vegetálni, éppen hogy élni, hanem megélni, ami előtérbe hoz régi ideológiákat is, azért hogy vegyük észre miben élünk és hogyan használjuk ki az időnket. 

A tegnapi Németország-i választás eredménye, egyértelműen jelzi a zöld forradalom jelenlétét, pl. hogy mire vágynak azok a fiatalok, akik most kerültek csak ki esetleg a munkaerő piacra. A fiatal és középkorú generáció mennyire szeretne már a jövőbe és nem a múltba mutató elvek szerint élni. Ez mostanra már kulcsfontosságú, de az eszetlen zöldítés és green-washing természetesen nem fogja egycsapásra megoldani a problémát, még inkább elhallgattatni azt a generációt, ami  radikális változást akar, mert veszélyben érzi jövőjét és annak értelmét és megkérdőjelezi annak fontosságát. Mint a bemutatkozó anyagban is jeleztem, azért is lett Jövő utazó ennek a blognak neve, mert az írója megérezte annak veszélyét, hogy az nem érkezik el számára. 

Nem hanyagolható el az a következmény, hogy egyre több informálódott fiatal szorong és nem tudja hogyan készüljön a jövőjére. Pánik betegek, depressziósak, céltalanság jellemző és bármennyire is furcsa a korai kiégés is számottevő. Egy olyan jövőre készülni, ami katasztrófákat jósol meg, nem csak hogy demotiváló, hanem akadályozza azt is hogy nyugodt legyen az általános közérzetünk. Ami azért nem ártana, hiszen a koncentráló képességünket is rontja a hétköznapokban és már nem tudja lekötni más terveinket, ha már bekattant az, hogy ezt meg kéne oldani. 

A lényeg, hogyha nem állunk a fiatalok mellé és nem jelezzük irányukban az együttműködést és ellenségeinkké tesszük őket, akkor generációs szakadás várható a civilizációban. Mégpedig azért, mert az értékrendszerük teljesen más, és a változásra való hajlandóságuk erősebb mint a régebbi generációknak és a reakcióik szélsőségesebbek lehetnek radikális irányban. Vagy az önbántás felé, mert nem találják meg egy tönkretett világban a helyüket vagy pedig azoknak az akadályozó eszközöknek és személyeknek a likvidálására, ami okozza a szorongásukat. Minél többször szembesülnek a régebbi generációk érzéketlenségével, annál dühösebbek lesznek és kompromisszumra sem lesznek hajlandóak később. Így vagyunk beállítva és nem lehet megjósolni azt, hogy a fokozódó pánik melyik irányba tolja el a cselekvést és bármennyire is tűnik egyszerűbb útnak, ha a nihilizmus erősödik meg hogy felszámolják magukat, így valóban kiírtja magát a jövőt az emberiség, mielőtt elérkezne az az idő, amikor is átvehetik a vezetést esetleg a helyes irányba. Hiszen a pánikban követik el az önpusztítást, nem tiszta tudattal, nem végig gondolva. Arról meg nem is beszélve, hogy a gyereknek is vannak szülei, akik szenvedni fognak utóduk hiányától és tudattól, hogy nem voltak képesek megmenteni őt. 

Ennek remek példája akár az a "kiterjesztett öngyilkosság" is, amikor családirtást követnek el. (pl nincstelenség, csőd miatt), mert ilyen is előfordul, ha mentálisan gyenge emberekről van szó, akinek a fejében az fordul meg, nincs tovább mielőtt híd alá kerülnének és a szégyen is eluralkodik hogy akkor legyen vége mindenkinek és megmenti őket is a bukástól. Nem gondol a jövőre, hogy tovább élhetne az utóda. Pont ez a mentalitás lehet ragadós, hiszen a bizonytalanság olyan mértékű lehet évről évre nehezebb és nem garantálható a pozitív változás. Voltaképpen kanyarban sincs kommunikálva az, hogyan lesz jobb vagy ha igen, akkor annyira távolinak ábrázolják, hogy az kb. egy másik világ, talán egy új időszámítással. 

Pont azért lesz, nagy kérdés hogy mennyire lesz démonizálva az a technológiai szemléletváltás, ami megoldásokat adhat a kérdésben, a mesterséges intelligencia ideális viszonyokat vázol fel és jó lehet megfog határozni egy olyan irányt, ami nem a végtelen mértékű növekedést fogja prognosztizálni az egyensúly visszaállítására. E mellett azonban, a klímaigazságosságnál nem hagyható ki az aránytalanság és a törvények hiánya, ami kiszolgáltatja nők helyzetét nagy mértékig, nagy arányban. Recseg ropog a patriarchátus folyamatosan, mégsem születnek olyan intézkedések, amivel az egyenlőség teret kap. Ami az újaknak magától értetődik, az hogy bármire képesek nemektől függetlenül, ambiciózusak, idealisták és céljuk is hogy egy olyan világban éljenek békében, ami biztonságot és nyugalmat kínál mindenkinek.

Márpedig az, amit Dr. Jordán Ferenc, biológus  kijelentett a tüntetésen, az pont az ellenkezőjét jósolja, jegyre vásárolt víz, és e miatti fegyveres konfliktusok az nem éppen ideális arra sem, hogy családalapításon és nemzetnövelésen gondolkodjunk. Ami különbség van a régiek között, hogy ebben az esetben az emberek szabadon gondolkodnak és dönthetnek egyenlőre mert számolni is tudnak vagy belegondolni tudatosan arról, milyen utat válasszanak, és ne kelljen kényszerből bevállalni szülést, hogy ne gyarapítsa az éhezők számát. A gond viszont az, hogy egyre radikálisabban nyirbálják meg az önrendelkezést és ha önakaraton kívül kerül valaki bajba, annak egyszerűbb megoldását fokozatosan lehetetlenítik el, a modernebb társadalmakban mégpedig gazdasági érdekből, valamint ösztönzik pénzzel a nem tudatos gondolkodást. Demográfiai csúcsokat rendeznek, hogy ösztönözzék a gyermekvállalást egy bizonytalan világra és terelik el a döntési pályákról a nőket, hogy ne próbáljanak jobbítani az egészen, mondjanak le a karrier terveikről hogy ne gondoljanak női társaikra, akik a Föld másik szegletén dönteni sem tudnak sorsukról. De van itt más is....

Klímaperek kezdődtek el, többé nem lehet büntetlenül tönkretenni területeket, hogy ellehetetlenítsük az emberek élhetését és lakhatását, de még inkább, hogy olyan mentális állapotba kerüljenek szorongóként, amiből nem tudnak kimászni. Hiszen voltaképpen kínzunk is embereket döntésekkel, olyan beruházásokkal, amiket teszünk hogy jobb legyen nekünk. Erre pedig a fiatalok generációja érzékeny, hiába a szkeptikus felhang vagy a gúnyos kommentek feléjük, akik belül még nem haltak meg és nem lettek teljesen érzéketlenek globális problémák iránt. 

Akik látják mi folyik tavaink körül, de nem értik hogyan történhet meg az hogy tönkremenjen a Velencei-tó vagy a Balaton, miért köveznek le mindent ahelyett, hogy zöldítenék a területeket stb. Az árulás, elforduláshoz vezet, az elfordulás új utak kereséséhez, hogy hazaérjenek és csatlakozzanak végül ahhoz a miliőhöz, akár státusztól függetlenül  és abba a világba és abba a jövőbe, amiben biztonságot és megértést nyújt számodra az a tudat, hogy nem vagy egyedül többé. 

Nem véletlenül ídézve Luisa Neubauer két évvel ezelőtti gondolatait, (aki mára politikus lett) szavait, itt az idő hogy önkéntesen csatlakozzon mindenki, a fordulást ösztönző mozgalmakhoz, úgy ahogy tud és azon a területen tegyen, amit képvisel. Voltaképpen erre adott ösztönzést augusztusban az IPCC is, aki a vörös kódot bejelentette mikor lesz tarthatatlan a helyzet az emberi civilizáció számára.