Toxikus Tradíciók az "Ébredés" után

Üdvözlet kedves olvasóim, ma tovább merészkedünk a társadalmi mintázatok vizsgálatában, méghozzá egy aktuális példán keresztül fogjuk ezt szemléltetni, miközben a történet szálak is tovább bonyolódnak a 10 részes minisorozatban a The Powerben. 

Nehéz elhinnünk igazán hogy vannak összefüggések abban, ahogy a nők rendre kezdik megkérdőjelezni a régi  társadalmi viselkedési rendszert, főleg ha észrevesznek egy már tapasztalt negatív jelenetet a saját gyerekeiken, akik tükrökként mutatják meg újra régi eltemetett traumáikat, visszaidézve kellemetlen érzéseket, amikor valaki hozzájuk ért kéretlenül például. 

Az emléket eltemették, mert a környezet és rengetegszer ez szülői kényszerítette elfogadásra és tűrésre azt, amit nem akarnak, csak azért hogy a családi béke fennmaradjon, jó hangulat vagy harmonikus viszony megmaradjon. Nagyon sokan még ma sem látják, hogy az e fajta "színi előadások", idillikus jeleneteit mutatva valójában mik zajlanak le azokban az emberekben legbelül, akiknek folyamatosan sértik meg a lelki-érzelmi világát, testi integritását, vagy alázzák meg őket az asztalnál becsmérléssel vagy piszkálással játéknak álcázva ártatlanul. 

Egyből bekapcsolhat a trigger a felnőtté vált gyerekben, mikor saját gyerekét látja szenvedni a kellemetlen helyzetekben és megpróbál ezen változtatni. Valamit helyretenni ugyan abban a körben, ahol ő régen szenvedett és nem törődtek azzal, hogy ez számára kellemetlen. Most már felnőtt joga van változtatni, mert példát neki kell mutatnia saját 3 éves kislányának, hogy merje verbálisan is jelezni, ha valaki átlépi a határait.  Ám tisztán és világosan látszik, hogy a bagatelizáció vagy viccesnek előadott játék mögött, megjelenik a tekintélyt parancsoló erőszakos patriarchális ösztön, ami nem tűri el a megváltozott helyzetet, hogy nem teheti meg többé, amit csak akar egy még önálló akarattal látszólag nem rendelkező gyerekkel.  Egyből látszik az hogy a kislány számára, nem más mint egy játékszer, mivel benne folyik a lánya vére, amivel bármit joga van megtenni. 

Rémisztő, ugyanakkor az igazságot is felszínre hozó agresszív reakció, amikor rendre intik a bántalmazót mutatja igazán meg a probléma nagyságát és a toxikus tradíció jelentőségét, mert még mindig tudat alatt nem számít a gyengébbik nem akarata, véleménye, kívánsága, érzései vagy érzelmei.  És ilyen feszült helyzetekben robban ki az ősi ösztön, ami egyesek szerint megkérdőjelezhetetlen vagy annak elsőbbsége is ellentmondást nem tűr, de pont ez a lényege az evolúciós változásnak és szint lépésnek, hogy túllépjünk a nemünk árnyékán, magyarán nem követhetjük el a régi rendszer hibáit újra és újra. 

Nem egyszerű, hiszen megalázó lehet az új generációtól tanulni, ha nem képes felfogni a jelentőségét a társadalmi változás szükségességének. Pedig most lenne esély végre kijavítani az elkövetett hibákat, amik miatt lényegében rengetegen járnak felnőttként pszichológushoz, különféle terápiákra hogy megbocsássanak maguknak, hogy némák maradtak, mikor tiltakozniuk kellett volna az ellen, amit nem akartak átélni. Itt ki kell térnünk, a némán maradt anya-nagymama állásfoglalásra vagy éppen arra a reakcióra, amikor megdöbbenek azon, ha a szülővé vált lányaik kiakadnak a régen elviselt megpróbáltatásokon. Bennük még nem ébredt fel az a tudatos igény, hogy az egyenlő bánásmód, alapvető emberi jog, mert senki nem tanította meg ezt számukra. Határokat tartani. 

Előbb utóbb magatok is meg fogjátok látni az összefüggéseket és magatoktól fogjátok igényelni az oktatást, amiben a sérelmek fel tudnak majd oldódni, de csak akkor, ha fel tudjátok majd értelmileg fogni mit okoztok, mert átélitek azt. Ez egy fejleszthető képesség, amit azért kell megkapnotok hogy a régi toxikus tradíciókat örökre felszámoljátok. Ami azt illeti ez nem csak a lányok esetében fontos, bizony a fiúk is szenvednek ha olyasmit akarnak rájuk kényszeríteni, ami a vágyaikkal ellentétes. A toxikus maszkulinitás nem egy "urban legend" és azok a férfiak, akik vállalták hogy önmaguk lehessek ezt megtagadva, a régi bántalmazások ellenére, azoknak már természetes hogy tiszteletben tartják a másik ember határait.

Ugorva kicsit most a sorozatra, ami egyre keményebb hangvételt üt meg, szembesülünk azzal a valósággal, hogy akár milyen szinten áll egy nő a ranglétrán, nem lehet szabad és önmaga soha, hiszen polgármesterként is szükséges a kormányzó akarata szerint cselekednie, pláne egy krízis helyzetben vagy hiába vagy egy kelet európai diktátor felesége, csinos biodíszletnél több szerep soha nem fog jutni, miközben évtizedes eltemetett harag dúl abban a személyben, akinek a sport karrierjét keresztülhúzták egy kényszerített házassági ajánlattal egy nála 30 évvel idősebb személyhez adva őt még jóformán gyerekként.  És utólag kapva az alkalmon ki is használja az erőt, amit a fiatal generáció tagjai megkapnak és át tudják adni neki. Nem csak a féltékenység, hanem a félelem az idősekben is megjelenik, vagy éppen a felelősségtudat főleg azután, hogy az új szervet el kezdik kioperálni halott tinédzser lányokból vagy elkezdik kidolgozni a törvényes módját, hogy megakadályozzák kémiailag annak használatát . 

A nyomás növekedik, a fiúk félni kezdenek ettől az új helyzettől, amiért változnak a viszonyok egyszer és mindenkorra belesodorva őket az INCEL kultúra követésébe, ami a haragból és félelemből táplálkozik. Miközben a hatás elképesztő és a társadalmi normát helyreigazító lenne, ahogy szembesülünk, hogy a leánykereskedelem véget érne egyszer és mindenkorra, a prostitúció, nemi erőszak lényegesen csökkenthetővé válik. Ez a fajta felszabadulás, ami forradalmian újító, de meg kéne végre tanulni lényegében az erő nélkül is rávezetni a globális társadalmat, hogy miért szükséges a változás méghozzá önkéntesen, hogy ne a pánik és a terror legyen az első számú reakció, hanem a megbékélés és az alkalmazkodás.  

És ebből a szempontból itt kapcsolódik össze az említett első példa, esettanulmányként leírva a problémát a toxikus tradíciókkal. " Úgy játszom vele, ahogy akarok" egy óvodás értelmi szintjét mutatja, mégis egy idősebb felnőtt férfi szájából hangzott el, és nem javít a helyzeten, hogy a kiskorú gyerek melletti kiállást megkérdőjelezi az adott generáció mindkét neme, mert képtelenek változni és megalázónak vélik, ha őket oktatják ki. Nem lehet persze általánosítani, viszont nem véletlen hogy az új generáció tagjai, már maguktól kompenzálják a hiányt, mert egy jobb világban szeretnék nevelni a gyerekeiket, éppen ezért mindent meg fognak tenni a biztonságukért és a boldogságukért.

Az erő bennünk van, éppen ideje hogy használjuk is...