"Szól a Rádió!"- Mi várhat az emberiségre a közeljövőben?

Ezúttal a hétvégét teljesen kimaxolom írás tekintetében, hiszen a sűrű menetrendbe egy kisebb összefoglalót szánok a Mélyalkalmazkodással barátkozó közösség számára, segítve olyan tudományos szakember munkáját is, mint Stumpf - Biró Balázsét, a tömegkommunikáció területén. Így meglepetésként hatott, hogy november 18.-án reggel meghallottam a Klubrádió, Reggeli Személy műsorában. A közel egy órás műsoridőre való tekintettel ez csak egy kivonat lesz, viszont az adást végig hallgathatjátok YouTube-on majd,  melynek műsorvezetője, Pálinkás Szűcs Róbert volt a Klubrádión. 

Nehéz lesz újat mondani, ha a blog szerkezetét veszem alapnak miről szólt a műsor, de az szinte biztos hogy a beszélgetés középpontjában leginkább az állt, hogy a 8 milliárd ember, milyen minőségben szeretné élni a jövőben az életét itt a Földön. Milyenre lesz lehetősége, úgy hogy számtalan ökológiai és hozzá is kapcsolódó társadalmi krízis van előttünk? Maga az összeomlás természete is civilizációs  hanyatlásként lehet inkább érzékelni, hiszen fokozatosan, láthatatlanul változik át a környezet, nehezebbé téve az emberek körülményeit. És a fejlődő világ állampolgárai is azért harcolnak, hogy minél magasabb szinten élhessenek és ha megértjük hogy az igény jogos, mivel globális egyenlőtlenség van és voltaképpen ez a probléma, mert az elosztások aránytalanok, akkor talán rájövünk hogy valamit tényleg "eltoltunk." Össztársadalmi szinten is.

De ami ennél is fontosabb, hogy megértsük a körülöttünk lévő folyamatokat és összefüggéseket. Ez számomra nem új, hogy a rendszerek közötti kapcsolatot helyezzük fókuszba, viszont segíthet abban hogy a felébredt emberek mentális megerősödését, (ellenálló képességét) megerősítse hogy  pánik helyett, elfogadja, amit kell és ésszel cselekedjen a káoszban. 

Mert voltaképpen a szorongás, legyen az egzisztenciális, klíma, vagy jövő nélküliség, egy tárgy nélküli, megfoghatatlan félelem az átlag emberek számára Manapság meg a fiatalok egyre fiatalabb korban döbbennek rá, hogy a jövő amire készülnek, nem fog megegyezni azzal, ami ténylegesen várható lesz számukra, ettől már most félelemmel telve élnek, bizonytalanságban és e mellett kell privát traumáikkal megküzdeniük, ami már tényleg sok, ha ember sincs, aki megnyugtassa és tájékoztassa őket. A bizonytalanság, ami adott, viszont lennének olyan társadalmi, szemlélet formáló lépések, amik segíthetnének pl. megtalálni a közös hangot a fiatal generációk és felnőtt generációk között. A helyzetet viszont nem csak az nehezíti, hogy a média-politika-gazdasági háromszög nem hajlandó széleskörű releváns tájékoztatásra, hanem voltaképpen az is, hogy az ébredező felnőttek is pánikban vannak, mert mentálisan nincsenek megerősítve annyira sem, hogy magukat tudják lenyugtatni, nemhogy a gyerekeiknek potenciális alternatívát nyújtani hogyan éljenek. 

És ez bizony társadalmi feszültséggel fog járni hosszabb távon, ha nem lesz konszenzus köztük. A mélyadaptáció viszont abban nyújthat segítséget, hogy felkészüljünk mentálisan a gyors változások elfogadására, alkalmazkodni tudjunk hozzájuk, miután elfogadtuk a tényeket. Izgalmas kihívás áll a "jövőkutató" előtt amellett, hogy a Cassandra programot is igyekszik terjeszteni, nemrég a Pannon Egyetemmel sikerült konszenzusra jutni, hogy a témával az oktatásban is foglalkozzanak, már csak azért is mert egyre több embernek lesz a priorizációs listáján elől idővel. 

Igyekszünk majd, mi is követni a fejleményeket, hiszen a célja a blogunknak ezzel indult, hogy az írásokkal beinduljon a globális szemléletváltozás arra, mire lenne igazán szükségünk a túléléshez, vagy éppen a változáshoz amik az emberekben kell meginduljanak. Ezúttal is sokszor hallottam vissza saját gondolataimat, talán jelezve is, hogy az azonos frekvencián mozgó egyénekkel a kooperáció területén mindenképpen dolgom van. De kiemelném a szükségről és az igényről szőtt gondolatát is Stumpf-Biró Balázsnak, mert tényleg fontos lesz az hogy az értékeinket képesek legyünk jól megválasztani, ha a veszteségek olyan mértékűek lesznek, amik teljesen átalakíthatják a világról alkotott képünket. Ez egy rendkívül fontos gondolat, mert az egyensúly visszaállítása nagyon fontos lenne abban, hogy a józan ész megmaradjon. Ha ennek van táptalaja ami megértéssel, szeretettel párosul, képesek lehetünk rugalmasabban szembenézni a változásokkal. 

Ezért sem mindegy, hogy az edukáció milyen szinten áll az adott térségben, hiszen könnyen meglehet hogy a tanterven túl kell majd a tanároknak, pedagógusoknak felkészíteni a diákokat eddig soha nem látott és érzékelt változásokra, amik a civilizációs összeomlással járhatnak. Vagyis az hogy mit fogunk tartani értéknek a munkahelyi piacon, vagy az oktatásban, gazdaságban, kultúrában, politikában vagy a vallásban is, ami kritikus pont, hiszen a megnevezett terület igyekszik magyarázatot adni a tapasztalt krízisekre oly módon, hogy ez Isten akarata és úgy sincs beleszólásunk a történésekbe, ez az amiben leginkább szükséges lesz változtatni a hozzáállásunkon. Nem spórolva munkát és időt, hogy a fiatal generációknak segítsünk. 

Reméljük minél hamarabb újra az éterben köszönthetjük majd a kollapszológia szakértőjét, beszámolva a hamarosan induló projektek reményteljes eredményeiről is.