Mrs. America - Misbehaviour és ami mögötte van, de előre vetít
Üdvözletem kedves olvasóim, múltkor a férfiak hangját próbáltuk erősíteni családon belüli erőszak, vagy fiatalkori bántalmazás kérdésében. Most viszont egy furcsa elemző és egyben film és sorozat ajánló és könyvajánlót fogtok olvasni. Valahogy mindig megtalál a téma, mondhatni úgy homlokon ver, hogy csak csattan, mert a logikai láncolatok azonnal felfedezhetőek benne. A blog címében már sejthető ezúttal miről lesz szó.
Furcsa véletlen, hogy mondhatni egy időben 2020 tavaszára időzítették mindkét alkotás megjelenítését, és úgy hogy közük is van egymáshoz. 50-évvel ezelőtti eseményeket jelenítenek meg. Amikor a nők az egyenjogúságukért kezdtek harcolni, Amerikában ERA (Equal Rights Amedment) próbálták minden államban érvényesíteni. Maga a mozgalom viszont Európában is teret nyert, így született meg az Egyesült Királyságban is a Women's Liberation Movement, akik nagy ramazurit okoztak az 1970-es évi Miss World Világversenyen Londonban. Az ott élő nők bátran álltak ki abban amiben hittek, pl. hogy a nőket nem tárgyiasíthatják, és rangsorolhatják pusztán kinézetük miatt. A cérna akkor szakadt el, amikor Bob Hope amerikai műsorvezető kezdett el beszélni arról, hogy az épület előtt tiltakozó nőket marha vásárhoz "cattle market" hasonlította. Holott, Ő mennyire tiszteli a nőket és mindig figyelmes velük. Több sem kellett a versenyre beszivárgó aktivistáknak és elszabadult a pokol, amit persze a rendőrség hamar felszámolt, de a világsajtó nem tudott figyelmen kívül hagyni, így örökre beírta magát a szervezet a sajtó történelembe. Rá pár hónapra, pedig nagyszabású tüntetést szerveztek, amin nagyon sokan vettek részt. Felemelő volt látni ,hogyan alakult folyamatosan a nők által vezetett kis közösség, nagy és összetartó szervezetté a tömegkommunikáció által is.
Ezzel szemben a sorozat fókuszában az egyenjogúsággal szemben fellépő konzervatív nők és háziasszonyok állnak. Vagyis az ellenpólus, persze jó kérdés ez hogyan lehetséges, mikor Phyllis Schlafly maga is feminista volt, dolgozott, könyvet írt és igen csak aktívan próbálta az ERA-t megakadályozni, hogy a nőket egyenrangúnak tekintsék a férfiakkal. Mert az a családi szentség és a női princípium csorbulásával járna. Házasságban nincs erőszak, nőnek otthon a helye, ettől akarja többek között a Women's Liberation Movement őket megfosztani. A súlyos képzavar mellett, agresszív hadjáratot indított az asszony, olyan személyek ellen, akik sokat dolgoztak azért hogy a nők elérhessék az egyenjogúságot pl. Gloria Steinem újságíró és aktivista valamint Bella Abzug is. A két part folyamatos versengése mellett, azonban érdekes volt szembesülni, hogy 1972-ben választották be az első afro- amerikai képviselőnőt Amerikai Kongresszusba Shirley Chisholmot. De a korábban említett 70-es szépségversenyen is először jelentek meg színes bőrű lányok és először választottak közülük is szépségkirálynőt Miss Grenadát. Így a világ megnyílt, hogy felzárkózhassanak ők is a többiekhez. Persze előkerül az abortusz helyzete és a meleg jogok, mint emberi jogok fontos szerepet kapnak a sorozatban. A feminista kapcsolatok jellemzése a konzervatív tradicionális családi rendszerrel szemben.
De egy fontos momentum csak a legvégén lesz világos az egyik keresztény konzervatív asszonynak, hogy "Mi mégis ki a frásztól félünk, mikor senki nem akar bennünket megtámadni?" mikor az ERA-nak nem dolga becsmérelni azt, aki ragaszkodik a háziasszony szerephez, és úgy boldog, mert magánügy és mindenki úgy él ahogy akar. És pont ez az, amit a szélsőséges nézetű Schlafly sosem értett meg, hogy nincs joga másnak az életébe beleszólni és még az egész Egyesült Államokban élő nők életét is e szerint a rendszer szerint koordinálni.
Nem magát féltette, hanem mindenkit a maga képére akart formálni, hogy ez legyen a követendő példa, sőt politikai értelemben más fajta életre ne is legyen lehetősége a nőknek. Önkéntelenül is előtörnek emlékeimből az 50-es éveket idéző alkotások mint pl. Mona Lisa mosolya vagy Stepfordi feleségek, ahol a technikát felhasználva akarta Glenn Close visszaállítani az időt a túlóra előttire, megfosztva a józan eszétől minden nőt. Hiszen világos, hogy a modern korban ki az aki belebújna önként és dalolva a "tradwife" szerepbe, de úgy hogy nem önmaga? Vannak persze, akik tényleg boldogok, de Ők legalább maguk választották a szerepet, és őket nem is kell távirányítóval koordinálni sem.
Summa summarum
Hogy ez a kérdés még a mai napig lényegében téma az annak köszönhető, hogy a döntéshozók közül sokan vinnék vissza társadalmukat abba a korba. Donald Trump nem egyszer kifejtette mennyire tisztelte Phyllis "munkásságát". De nem kell messzire mennünk, hogy a női princípium fanokat megtaláljuk saját házunk táján, és ezzel fenyegessék mindazokat, akik a számukra normálistól különböznek, legyenek melegek, leszbikusok, tudatosan gyermektelenek, vagy bárki, aki velük nem ért egyet. Szóval a labda pattog folyamatosan és bárhol a világban. Holott tényszerűen beszámoltak a túlnépesedés problémájáról is nem egyszer, így aki nem vállal gyereket lényegében a Föld megmentésén fáradozik. Persze ezért inkább megbélyegzés, mint dicséretet kap viszonzásul.
Még egy fontos kérdés azonban tisztázásra vár és bármennyire is ringatják illúzióba a "keresztény" konzervatívok magukat azzal a tudattal, hogy házasságban nincs erőszak, bizony a Mrs. America első epizódjában bemutatják, hogyan uralja le a férj a feleségét, aki fáradt és a franc se akar az nap este kefélni vele és mintha egy fa darab olyan merevvé válik Phyllis az egésztől, vagy fel is pofozza magát miután összeveszik a férjével egy későbbi epizódban. Nem beszélve a lánya lázadásáról, mert pontosan tudja mekkora álszent is az anyja és kínos amit művel.
Most amikor ennyire napi szintű probléma a családon belüli erőszak és bántalmazás a világ minden táján, mert a frusztráció is előhozhatja az agresszív ént mindenkiből, van-e olyan szervezet ahová fordulhatunk? És amikor egyenjogúságról beszélünk ezt kell szem elött tartani, hogy "amit az egyik nem szavaz meg vagy ellenez abba mások megsérülnek és belehalnak". Ha a jog már nem képes megvédeni az áldozatokat, kihez fordulhatnak?
Itt térnék ki az említett könyv ajánlóra is, mert szerves része a nők elleni erőszakról és bántalmazásáról szóló nagy sikerű Matilda Gustavsson regénye Az elit klub is. Ez az első olyan könyv, amit eddig olvastam, amit a #Metoo Mozgalom ihletett, valamint valós történések, amik még Nobel díjra és a Svéd Királyi Akadémia életére is hatással voltak. Mert éveken keresztül garázdálkodott Jean- Claude Arnault, aki letámadott szinte minden nőt, aki az útjába került, és személye legalább annyira befolyásos volt a Fórum vezetőjeként kulturális közegben, mint a nem régen elítélt Harvey Weinstein a hollywoodi filmiparban. Éppen ezért bátor oknyomozói kezdeményezés nélkül az ügy nem oldódott volna meg és az erőszak tovább folytatódott volna a mai napig is.
Hogy ez miért fontos?
Bármennyire szeretnénk azt hinni, hogy a liberalizmust maga a sátán szülte, amit ad nekünk voltaképpen az esély, hogy megvédjük magunkat a hatalom mániás, gátlástalan emberekkel szemben, méghozzá jogi úton. Ha nincs ERA nincs védelem, se emberi és nőjogok, nincs szabadság, szabad akarat. Ha Gloria Steinem és többiek nem harcolnak, azért, ami ma nekünk természetes, akkor nem fejlődünk tovább a valódi Egyenlőség irányába, el sem jutunk olyan fontos szervezetekig, amik ma fontos szerepet töltenek be az életünkben, ilyen az Amnesty International is, vagy a UNWomen, olyan fontos mozgalmakról, nem is szólva mint a #metoo vagy #timesup.
Ezért elég nehezen lehet megemészteni a tényt, hogy sokan a múltban látják a jövőt megtestesülni, ahol másodrendű állampolgárokká tennék a nőket, vagy nem hajlandóak megvédeni őket és gyerekeiket a családon belüli erőszaktól, veszélyeztetve épségüket. Az meg már egyenesen vérlázító, hogy a médiában nagy tiszteletnek örvendő női sajtó termék, Magyarországon, mint a Nők Lapja megengedi magának azt a luxust, hogy traumákat elszenvedőkre tegyék rá a megbocsátás súlyának terhét. Csak azért, mert most nem mindennapi a helyzet a családokban. Szenvedjenek, hiszen máskor úgy sem bántalmaznák őket soha, és mindenkinek le kell valahogy vezetni a feszültséget legyenek belátóak.
Aki ezt előadta, az egy normális országban holnaptól már nem dolgozna a lapnál, de itthon lehet hogy kitüntetésre is számíthat majd, amiért a propagandát remekül magáévá tette.
"De hiába, csak az látja hogy a társadalommal baj van, aki kívül állóként tekint rá" ez egy ismert hippi mondás volt. És az 1960-70es évek amerikai fiataljai ezt látták is, Steinem is ott volt köztük, hogy tiltakozzon a Vietnámi háború ellen, és kiálljon a békéért, aki később a női egyenjogúságért harcolt másokkal.
Ez ma sincs másként, örök lázadók mindig vannak és olyanok, akik soha nem fordulnak már vissza, mert tudják annak nincs semmi értelme, haszna meg még kevésbé. Mert másokért kell megmozdulni, hogy a társadalomban valóban érvényesüljön az Egyenlőség & Egyenjogúság.
Gloria Steinem & Phyllis Schlafly