Miért nem értjük egymást? - Társadalmi diskurzusok elcsúszásai a generációk között

Üdvözlet kedves követők és olvasók, ma tovább evezünk a kényes természetű ügyek folyamán. Bármennyire is szeretnék pozitív témákat érinteni, akár ökológiai vonalon, akár társadalmin, és mondhatni a címből kiindulva, ez most nem megy. Hogy miért nem? Azt lényegében egy hihetetlenül egyszerű sztenderd mondattal tudom jellemezni. 

"Nem egy nyelvet beszélünk." 

Nem, még csak véletlenül sem a különböző népek és országok anyanyelvére vagy hivatalos nyelvére célzok, amire az angol teljes egészében megfelel, világnyelvként. Ez annál sokkal összetettebb probléma. És bár ezt a bejegyzést egy társadalmi probléma miatt írom, mondhatni a most még zajló Cop 26 Klíma konferenciát is érinti. Bíztam benne hogy a helyzet súlyossága és tudományos közeg riasztása meghozza a gyümölcsét, hogy gyorsabban legyen reagálás egy égető globális problémára. Pontosabban, hogy a klíma krízisnek nem csak ökológiai veszteségei lesznek, hanem morális és mentális is. A cserben hagyott generáció kontrollt veszíthet, radikalizálódhat és perifériára szorulhat csak azért, mert a felnőttek nem képesek beleérezni a helyzetükbe, mert egy teljesen kiszolgáltatott és tervezhetetlen jövőt hagynak rájuk, amiben saját elképzelt vágyaik esélyesen soha nem fognak megvalósulni egy felborult és kiszolgáltatott társadalomban. 

Ugyanis azok alapján, amik most elhangzottak úgy tűnik 2°C -foknál is nagyobb melegedés várható az évszázad végéig, mert túl lassan reagálunk egy vészhelyzetben. Lefordítva, még több nyomás, pánik beteg fiatalok sokasága, szélsőséges esetben pedig az önbántások számának megsokszorosodása rajzolódik ki. De ugyanakkor ennek ellenkezője is megtörténhet az erőszak kontroll nélkül törhet fel a pánikban. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy jelenleg orosz rulettet játszunk, a  fiatalabb generációk életével és jövőjével, de az még nem esett le nekik, hogy a rendszerek felbomlását és megsemmisülését segítik elő a probléma bagatelizálásával, ami egyben egy öngerjesztő folyamat, mert a traumatizált fiatalok, akiket cserben hagynak és bántalmaznak a sokk miatt nem lesznek képesek érdemben cselekedni megfelelően, sőt előfordulhat hogy elszakad a cérna és drasztikusan fognak reagálni, amit mások akár felhasználhatnak céljaik elérésére. 

A félelem, mint tudjuk olyan katalizátor, ami a legocsmányabb korszakokat teremtette meg a világtörténelemben és hiába, lényegében több mint 80 éve hogy a globális háborúk véget értek, úgy tűnik a folyamatok nem az egységes jó irányába indultak el, hanem az egyéni és lokális "majd én azt tudom" elvet követik, még ha az totális zsákutca, káros és igazságtalan. Csak azért, mert úgy gondolják hosszú távon fenntartható egy előny másokkal szemben, nemzetállami szinteken, miközben a harmadik világ állampolgárai folyamatosan harcot vívnak saját lakóhelyükön, amit tönkretesz a klímaváltozás. A Geopolitikát azonban most kihagyva az e heti bejegyzés eredeti okaként rátérnék a meg nem értettség témájára, pontosabban miért nem ugyan úgy érzékelünk egy amúgy ma már teljesen egyértelmű btk. kategóriájú bűncselekményt. 

Egy kellemes vacsora közben két generáció értekezik a szexualitás témájában. Az első élmények, amik sokszor túl korán történnek meg velük, felkészületlenül. Két boomer generációhoz tartozó egyén, míg a harmadik az Y-nosok táborába tartozik és ma a 21. században nem tudják értelmezni és lereagálni a régi generációsok egy vitán felül álló történést, ez esetben egy szexuális abúzust. És ha megkísérlik a fiatalok a felvilágosítást, még fel is háborodnak, hogy miért kell elítélni a cselekményt, ha másiknak az nem okozott fájdalmat.

Nem mondok azzal újdonságot ha azt mondom, a téma az tabu kategóriába esik még ma is és rengeteg családban szinte egyáltalán nem világosítják fel a gyerekeket a kéretlen érintések elutasítására és a stimuláció, amit az elkövető tesz az áldozattal, nem durván elkövetett testi sértés, de attól még szeméremsértés. Bármennyire nem volt ellenállás, hiszen egy gyerek azt sem tudja mi történik vele akkor, de később leesik neki, hogy őt használták és traumát is okozhat neki, ami kihat a pszichoszexuális fejlődésére. Mondhatni az agresszív kirohanás, amit férfi tag elkövetett, egy tünet arra vonatkozóan, hogy régen abban a társadalomban, amiben felnőttek, az erőszak a mindennapi lét velejárója volt egy erőszak szervezeten alapuló diktatúrában, amiben az örömkeresés formájában nem szabtak határt sokszor.  Így aki ma szembesül azzal, hogy korábban bizony áldozat lett és használták a testét, lényegében nemtől függetlenül, annak még nagyobb pofonná válik az egész. Míg aki tudatosan kezeli és a traumájával tisztában van, pontosan fel tudja mérni, mi nem fér bele...és nem mentegeti az elkövetőt akkor sem, ha jól érzést váltott ki belőle. 

Azt kell mondjam ennek köze van a demokráciához való hozzáállásunkhoz is, mert a határok kijelölése, tartása, a probléma tudatosítása, az ellenállás, trauma feldolgozás, feljelentés és minden olyan dolog, ami az egyén szabadságát védi az már a felszabadulás nem csak szimbóluma, hanem ismérve. És ma ott tartunk, hogy ezekhez való jogunk nem sérülhet többé, ezért kell felülvizsgálni a régi társadalmi normát, kultúrát, politikát, amiben engedték kialakulni azt a hozzáállást, amiben egy abúzust nem tartanak annak, ha az fizikai erőszakkal és fájdalommal nem párosul. 

Bizony rengeteg az elmaradás és amíg a fiatalokra kígyót békát kiabálnak, mert ők határokat és elégtételt kívánnak sérelmeik enyhítésére, akár a múlt miatt, valamint igyekeznének védelmezni a következő felnövő generációt, hogy ne kelljen rettegniük és ebben felnőniük, amire olyan szélsőségesen reagálnak az idősebb generációk, hogy már udvarolni és bókolni sem lehet vagy megérinteni a másikat, vagy hogy csak petricsészében szaporodjunk. Abnormális mai ésszel bele gondolva, hogy miért kéne örülni egy kéretlen pénisz mutogatásnak a metrón vagy az online térben. Mitől lenne ez bók az áldozatnak, akit sokkolnak rosszabb esetben gyerekként, aki valószínű még biológia órán sem hallott a szexről? 

Az ilyen első élmények, sok jó véleményt nem igazán tudnak közvetíteni és problémát okozhat a társadalmi és szociális kapcsolatokban.

Nem gondolnám hogy veszett fejsze nyele rendbe rakni a morált és a normát megváltoztatni, hogy értsük egymást, de emberfeletti munka és türelem szükséges amellett, hogy a régiek hajlandósága kulcskérdés, hiszen ezen múlik minden, hogy a változást elfogadjuk, rájöjjünk hol rontottuk el, hol hibáztunk, vagy miben maradtunk el.

Ellenben az már látszik, ha még az össztársadalom nem is, de a multinacionális cégek és vállalatok amik követik a paradigmaváltás útját, felvilágosult nyugati módon, hogy példával járjanak elő hogyan is kell reagálni akkor, ha vállalhatatlanul kezelnek egy súlyos társadalmi problémát egy adásban. Ennek köszönhetően meg is szüntették a műsorban az együttműködési partner szerepüket.  

Ez az utolsó előtti gondolat párhuzamba állítható a bejegyzés elején tárgyalt témával, hiszen valahol kisiklott a civilizációnk, kontrollt és mértéket vesztett. Súlyos társadalmi problémákkal és igazságtalanságokkal nem törődve, figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyva a fiataloktól. Pedig a céloknak közösnek kéne lenniük, ami minden vita felett áll.