Menekülés a sémák csapdájából

Üdvözlet kedves követők és olvasók, az új évben és sokaknak talán egy új életben is.

 Nehéz újra felvenni a fonalat, bevallom nektek már csak azért is, mert mintha nem lenne új dolog a nap alatt. Nem akartam filmajánlóval indítani, hiszen a Don't look up már a fületeken jön ki amúgy is, ami a jelen helyzetünk allegorikus leképeződése.  Tudom, nem kéne ilyen magas szintű módon előadni a dolgokat, de egy bizonyos szinten már csak a figyelem fenntartás céljából érdemes, nem szokványos módon közölni a mondandónkat. 

Alapvetően szeretjük, ha valami világos és egyszerű, könnyű és leegyszerűsíthetünk dolgokat a bonyolult világunkban. Mintaszerűen megtervezni a döntéseinket és az sem zavar, ha ezt mások határozzák meg nekünk mi a jó. Kényelmes, nyugodtan törődhetünk a saját egyéni érdekeinkkel, hiszen a hozzáértő szakemberek úgyis gondolkodnak és cselekszenek, hogy azzal a többség is elégedett legyen. Lényegében nem vesszük észre, térülünk és fordulunk és a mi jóváhagyásunkkal újra egy háború előszobájában találjuk magunkat. Vagy, hogy a mai témánkra rátérjünk a gondolkodásunkért és tudásunkért kapunk billogot, mert egy olyan témában nem ismerünk kompromisszumot, amitől saját életünk is függ, nem hogy az utódainké. Hirtelen ötmilliószor lesz fontosabb, hogy ami veszélyezteti makulátlan rózsaszínű álomvilágot, (ami amúgy olyan sötét alapokon nyugszik és fedi el az igazságot teljesen) azokat kezdjék el vegzálni teljes erőből és rákenni olyan bűnöket, amiket azok követik el, akik igazgatják a tökéletesnek beállított sémaszerűen élt világot.  Megfordítva a szerepeket.

Mit lehet kezdeni a megvásárolt elmékkel? De stílusosan lehetne lelkekként is fogalmazni, hiszen akiknek fontosabb a belülről rohadt alma, még ha kívülről úgy csillog villog a vax-tól, mint a salamon töke azokkal, nem igazán lehet együttműködésben gondolkodni, legfeljebb csak azután hogy leforráztuk az almát. Mivel alapvetően nem kenyerünk az erőszak, és legfeljebb egyre melegebb vizet priccelünk rá, hogy felszínre kerüljön a veleje a dolgoknak, így túl sok időt hagyunk a másik oldalnak hogy az összes spriccelőt egy tollvonással lehetetlenítse el, márpedig ez valós veszély. 

Azok az emberek, akik már túl látnak a sémákon valamilyen szinten, a céljuk is hogy másokat felébresszenek, még csak nem is az, hogy ugyanúgy gondolkodjanak, hiszen az uniformizálás nem megoldás azoknak, akiknek az individuum mindenkori tisztelete feltétel is. De rendkívül fontos hogy a hipnotizált életükből még azelőtt rángassák ki a többséget, hogy kvázi értelemben megadják a kilövési engedélyt a másképpen gondolkodókra, azokra, akik látják a hibákat a rendszerekben. 

Mert pont így nem szükséges 5 millió módon bizonyítania egy szenvedő egyénnek mit kellett átélnie, miért csak később derült ki a tragédia, nem vonva kétségbe az igazat, amit a patriarchális rendszer rendre megtesz mélyítve a traumákat. Betegebbé és boldogtalanabbá tesz ahelyett hogy gyógyítana, csak azzal hogy megkérdőjelez tragédiákat. És lényegében azokban a helyzetekben is pont úgy viselkedik mintha mind az amitől szoronganak az emberek, legyen az ökológia állapota, vagy a klímáé, a jövőtlenségé, vagy a háborúé az nem igaz. Megkérdőjelezi az érzéseket, amiket érzünk környezetünk iránt.    

Éveken keresztül gyötört a tudat miért különbözök, miért látok dolgokat előre, miért gondolkodok annyira másképpen és miért vagyok iszonyatosan makacs. Végletekig igazságpárti, alkuképtelen, alázatra képtelen. De nem mondhatni hogy spirituális ember, mert pontosan ragaszkodom ahhoz amit látok és érzékelek, amiket vizsgálok és elemzek, tudatosan amióta rájöttem ez hogy függ össze a személyiségemmel. Ez a szigorú követelés önmagammal szemben vezetett el oda, hogy bár nem hittem benne, mégis egy olyan személy vagyok, akinek a missziója is, hogy kívülálló legyen születésétől kezdve. Nem törődtem a jelekkel, a környezetem meg még csak értelmezni sem tudta azt hogy más vagyok, és ez hátrány az átlaghoz képest. Tudattalanul lettem az aki, cselekedtem úgy, gondolkodtam úgy, aminek az eredménye a mostani életem, ami a mai társadalomban elégtelen, de a jövőben vagy egy másik dimenzióban, az ahová el kell juttatnom másokat, ott ez a sikeresen teljesített misszió jele. Ahol az érték visszakapja azt a státuszt, amivel a kezdetekkor rendelkezett és ahol az igazság vitán felül áll. A jelek pedig az írásokban mutatkoztak meg, kisgyerekkoromtól kezdve írok és erre senki sem biztatott, a végén pedig elkészült a könyv, amiben a tudásom és bölcsességem összeér, hogy tanítson vele. És még akkor sem fogadtam el azt a tényt hogy ennek az az oka, mert eszköz a szemek felnyitásában amiért az vagyok ami. Modern hippiként fogalmaztam meg, de az azóta is jelenlévő jelek mutatták meg, hogy ha tetszik, ha nem  egy fénymunkás vagyok, méghozzá az a fajta látó, és a komplex rendszereket és terveket átlátó fajta aki az igazságtalanságok ellen harcol és gyógyít. Folyamatosan dolgozom is fel ezt a tényállást, mert egy racionális, tudományos gondolkozású analizáló, inkább ateista mint sem egy vallásnak hű egyén hogy ezt megértse, ahhoz türelem kell és idő. 

Abból viszont a jelek szerint nincs sok és könnyen meglehet, hogy még azelőtt dőlnek össze a sémák  rózsaszín álomvilágainak ígéretei, hogy elkerüljük a katasztrófákat, amiben az ártatlanokon csapódhat az ostor a legnagyobbat, akik fel mertek nézni az égre, vagy oda merték nyújtani a kezüket másoknak.