"Lehetsz hős, csak egy napra...." - A felelősség- vállalás mibenléte
Sziasztok Földlakók!
Nem véletlen a cím, amit adtam következő anyagomnak. Egyrészt zeneimádó vagyok, az előadója sem volt mindennapi csodabogár. Másrészt pedig a dalaiban mindig találok valamit, ami társadalmi tanítószemlélettel bír akár egyedül adta elő vagy duettben Freddie Mercuryvel. "Nyomás alatt," "Lehetsz hős egy napra", "Táncoljunk"...nem sorolom tovább.
Viszont az, hogy ki lesz hős manapság, ahhoz kellenek bizonyos feltételek, ráadásul az emberek emocionális különszakadása nem éppen arra sarkal mindenkit, hogy leépítse a közönyös viselkedést. Viszont nem árt tudni, hogy melyek azok tényezők, amelyek alapján beleesünk a csapdába tudattalanul. Ehhez nyújtott segítséget Orosz Györgyi, kommunikációs szakember előadása, hogy megértsük hogyan működik.
Fontos, hogy melyik "farkast" etetjük, de ez nem elég a megértéshez, mert a hirtelen változó körülmények azok, amelyek alapján még a legbékésebb ember is ki tud fordulni önmagából és még nem hoztam szóba a triggereket, amik zsigeri reakciókat okoznak egy ismerős helyzet miatt, amit átél az egyén az adott pillanatban. Jó alap volt hallani a Stanfordi börtönkísérlet következtetéseit erről, ami egy olyan minta, amivel önmagunkban is le tudjuk játszani, hogy mégis mik lesznek a mentális következményei a rend felbomlásának, amit ugyebár az előző anyagban felhoztam Buda Péter előadása alapján. Íme egy kapcsolódási pont.
Nehogy azt higgyük hogy az általam írt anyagok változatosságában nincs rendszer kapcsolat, mert ez az a kihagyott tudás anyag, amit az iskolában senki nem tudott elsajátítani, szívjátok is a levét neki. De nem szégyen újra tanulni és a lényeg, hogy szeretnetek kell azt hogy mozgásba hozzátok az agyatokat, ahelyett hogy parancsokat teljesítenétek. Viszont nem fogom a szátokba rágni, mivel az önmagában egy örömforrás hogy eljussatok önállóan a "heuréka" pillanatokhoz. Az örömforrás pedig energiaszint növelőként funkcionál, amivel gyógyulni kezdtek és többek is lenni. Ki lehet hallani a videóból a lényeget és ki is kell, ahelyett hogy most ki is emeljem őket, hogy töritek meg a közönyös viselkedést.
Inkább csak próbálom jelezni, hogy zajlott le nálam a folyamat, és az előadás hogyan rezonál azzal a regénnyel, amit majd ajándékba szánok nektek. Mindennapi hősnek lenni nem magamutogatás, és már azzal hogy megtöröd a csordaszellemet, azzal hogy mersz önmagad lenni, ahelyett hogy idomulnál is sokszor életet lehet menteni, hogy cselekedjen egy bántalmazott, mert reményt adsz, lehet sokszor nem is tudsz róla, de mások belőled merítik az erőt a változtatásra. Ergo, tényleg kapcsolódsz téren és időn át akár ismeretlenekhez is. - Már a Felhőatlaszban is hallhattuk, legfeljebb nehéz volt belegondolni, hogy ez bizony így az.
Talán a legfontosabb gondolat amire mégis kitérnék picit jobban, az a jutalmazáshoz kötődő gondolat volt, mert a motiváció az ami nélkül hatástalanná válik bármilyen tanítás, lehetsz te akár milyen felkészült, nagy tudású, sőt kedves, előzékeny tanító. Alapvetően hibás az a fajta mód ahogyan kifejezzük értékítéletünket, mert a személyt minősítjük, nem pedig az adott cselekvést amit végez. Mostanra pedig már csak a minősítés a lényeg, hogy valaki jó vagy rossz és voltaképpen az a cél, hogy kizárólag akkor vagy jó, ha megfelelsz a kritériumnak, valamint azt teszed, ami számukra (vezetőink számára) elfogadható, de nem következik belőle hogy az a helyes is. Nincsen analizálva a feltétel nélküli engedelmesség, hiszen elvárás. Ahogyan az is hogy legyél ügyes, szép, okos és ezzel jutalmaznak, ami egy hiba esetén lényegében szerte foszlik és rombolja az önbecsülést, ergo csökkenti az energia szintet.
Motiválni és ösztönözni, nem annyiból áll hogy "Gyerünk csináld", hanem az is hozzátartozik hogy az alany, ne érezze fenyegetve magát, ha nem jön össze, minden igyekezet ellenére. Ő továbbra is értékes és szerethető lesz úgy ahogy van, főleg ha mer is önmaga lenni. Ez egy fontos tanulság pedagógusok számára, de a szülők számára is. A gyerekek számára vagy éppen a túlélők számára pedig remény, hogy egyszer túl lehetnek a fájdalmaikon, hiszen eljut az okozókhoz mit művelnek, mit műveltek. Van tovább és kiút.
A rossz jutalmazás egyenes következménye annak is, hogy ne legyünk elégedettek, vagy valamit, ami nagyon fontos hogy érték legyen, nem tartunk annak. Pedig a rossz hírem az, hogy e nélkül az életben nem lesz konszenzus globálisan sem. Lényegében a megbékélt életérzés akadálya, mert a plecsniket csak osztogatják anélkül is hogy valami jót igazán cselekedtél volna és ez ürességet okoz, ezért nem elég amid van, mert a rossz jutalmazási rendszer miatt érzed, hogy semmid nincs, viszont félted azt hogy elveszítsd a minősítésed önmagadra. A tevékenység alapú jutalmazás, ellenben nem felejteti el azt veled mennyi mindent tettél azért, hogy eljussál egy szintre.
Mondanom sem kell hogy mennyi felnőttnek kell ezt tudatosítania, hogy felfogja elég és szerethető. Talán a legnagyobb krízisekben, amikor minden felborul ebből kell erőt merítenie, ahhoz hogy akkor is jót tegyen embertársaival, amikor mindent a káosz irányít, és azok akik már rájöttek ez már most is zajlik, azok lesznek támaszok, mert nem lesz mentség arra hogy másképpen cselekedjen, hiszen ezért ébredt előbb, ez a dolga, amíg még itt van.
Más lesz a világ, és most kaptok útravalót hozzá, ami alapján lehettek hősök és nem csak egy napra.