Rendszer a képletben & Képlet a rendszerben

Üdvözletem kedves olvasóim és követőim! Hosszú ideje már hogy szóltam utoljára hozzátok ami nem volt véletlen, viszont jogotokban áll tudni az okát, hogy eddig miért nem jelentkeztem. A Mátrix szerű jelenünk mindennapi feladatait végezve, hiszen ha csak minimalistán is de benne élek, egy ideje már nagyfokú fáradtsággal súlyt megmaradnom és fennmaradnom benne játszva az emberi szerepemet méghozzá úgy, hogy jelentőségteljesen hatnak rám az univerzum kozmikus következményei. Nem köntörfalazok inkább, a Nap aktivitása hatással van a közérzetemre, így az intenzív napkitörések az emberi szervezetemet megviselik, aminek feladata lenne a rendszeres információ átadás. Hiába a hybrid lét, amiben megfogalmazódnak a tanulandó ismeretek, az emberi énem írja fizikálisan azt, ami sérülékeny és fáradékony a két világ között. Na de nem azért jöttem vissza, hogy ezt ecseteljem, hanem végre olyan dolgot adjak át, amit még nem kaptatok meg és azért ilyen módon, mert a mentális technika használatra, vagyis a gondolkodási metódusra szeretném felhívni a figyelmet. 

Ez a beszámoló hosszú lesz, mert rövid időn belül három olyan esemény, illetve rendezvény zajlott le a köztudatban, méghozzá teljesen ingyenesen lehetett részt venni rajtuk, amik láncszerűen kapcsolódtak össze, hogy tudást biztosítson a számotokra. Tudom nem könnyű tájékozódni az információ rengetegben, rengetegen foglalkoznak nap mint nap vele és jó lehet nem mindenkit vezérel tiszta szándék, ahogy megpróbálják tálalni előttetek a tényeket. Kérdés lehet, hogy miért gondolom, hogy voltak összefüggések köztük, és miért ezeken vettem részt. Ebben a tudatosodási folyamat mutatott utat, amivel a szűrőm kifinomultabban kezdett működni és gyorsabban hozza meg a döntéseket abban mi válhat számomra eszközzé, amivel tanítom kell, hiszen ez a misszióm, amíg még itt vagyok. 

Így tehát a Klímaszorongás, amivel kezdődött több éve az ébredésem és kiválásom a társadalomból.  Ami alkotó és aktív, motiváló folyamatot indított el bennem és amivel közösséget vállaltam más  szorongókkal, akik többségében fiatalok és végre a Deep Adaptation Hungary-nak köszönhetően eljutottak szakemberek is  oda, hogy olyan rendezvényeknek adnak otthont, amiben képesek szembenézni a jelenséggel és szeretnék megérteni idősebb tömegek is miért vannak pocsék állapotban a fiatalok, akkor azt kell mondanom, hogy a változás történik, ami egy folyamat. De ami a lényeg, hogy a jelenben maradva már ne akarjuk bebizonyítani hogy visszatérhetünk a háboríthatatlan múltunkhoz. Számtalan hasznos tanácsot adott át Csapó Krisztina, így mindenképpen ajánlom végighallgatni a teljes videós beszámolót. Mert abban mindenképpen segíthet, hogy ne úgy kezeljük az előttünk álló válságot, aminek egyszer vége lesz, vagy segíthet abban is hogy a generációk kibékülhessenek egymással tudás által és legalább megértsék az okokat, amiért nem fognak tudni végigmenni azon az úton, mint ők felnőttként, mert ezt is jobb minél előbb megemészteni és nem elvárni tőlük, hogy e szerint cselekedjenek.

Csapó Krisztina - DA Club Budapest 

Persze, mindig maradnak kétkedők még köztük is, így nincsenek könnyű helyzetben azok, akik tudást adnának hogy megértessék a jelenséget, de azokat mereven utasítják el mert, nem illeszkedik a világnézetükhöz, filozófiájukhoz, szokásrendszerükhöz. Félelemmel és görcsösen ragaszkodva a múltjukhoz, ami számukra biztonságot jelent, mert akkor még nem tudtak róla, nem foglalkoztak vele és abba sem gondoltak bele, hogy meg lesz az ára annak a nyugalomnak. Ez mind érthető, mi több átérezhető. Csakhogy, a szembesülés után már nem állja meg a helyét a nemlétező múlthoz való görcsös ragaszkodás, ami pusztításon alapul és ami veszélybe sodorja a jövőt.  

Ugyanis a második esemény, amit a Bolygóban tartottak mutatta meg az okot, amiért a fiatalok pocsékul vannak és legszívesebben sírva könyörögnének a cselekvésért, hogy aktivizálják magukat mások is velük együtt, vagy legalább próbálják átérezni a helyzetüket, hiszen a gyerekek nem is arra vágynak hogy a szüleik ezeket varázs ütés szerűen eltüntessék az életükből, hanem a mélypontjukon vállaljanak közösséget velük. Ezzel a vádaskodásoknak is elejét vehetik a szeretteik. 

Nem voltak sokan a Greenpeace által hirdetett eseményen, ami egy folytatásos programsorozat nyitánya volt, de talán éppen azért volt jó hogy a DA tagok közül is hajlandóak voltak részt venni a Reconnection nevű tudományos beszámolón és előadáson Rodics Katalin prezentálásában. Infó átadásra ösztönözheti a tagokat más csoportokban (hidakat képezve), eljutva a szembesülés katarzisához abban a tekintetben, hogy megtudjuk milyen állapotban van Földünk biodiverzitása. 

A helyzet még annál rosszabb, mint amit eddig is gondoltunk, éppen ezért már most járjuk a kötéltáncot, úgy hogy foszlik az alattunk, de még csak védőháló sincsen kifeszítve, ahová biztonságosan meg tudnánk érkezni. 

De lássuk a tényeket sorjában, az IPBES 2019.05.10.-ei összefoglaló jelentése alapján

• 5-6 millió fajból 1 millió van jelenleg a kihalás szélén. Ha ez tovább emelkedik  3-4 millióig márpedig a ritkuló táplálékláncok felgyorsíthatják a jelenséget, akkor összeomlás várható a biodiverzitásban. 

• A Föld 75%-át már átalakítottuk, termelés és lakhatás szempontjából. 

• 25 % maradt meg természetes állapotban, magyarán ennyi területre szorította vissza az emberiség a többi élőlény életterét.

• Folyamatosan tűnnek el a beporzók, ez előbb utóbb az élelmezésben gondot fog okozni. 

• 60%-al csökkent a vadon élő állatok mennyisége az elmúlt 40 évben.

•  Vizes élőhelyek 85% a eltűnt és 3x gyorsabban pusztulnak mint az erdők.

• 50 % az üvegház gázok kibocsátásnak az iparszerű  mezőgazdaságnak és állattenyésztésnek tudható be,  amivel drámaian csökken a fajok sok színűsége. Madarak, rovarok számára az ott lévő táplálék már nem fogyasztható a gyomirtó használása miatt. 

• A termények 75 %-át az állattenyésztés használja csak 25%-on termelnek növényi élelmiszereket. Megoldás lehetne az ökológiai gazdálkodás a talaj termelékenység megőrzése, húsfogyasztás csökkentése, vagy ha szabadon tartott állattartásra állunk át, hormon mentesen. 

• A Föld 71% át borítja tenger és a tengerekben található az élet 90%-a. Az oxigén felét a tengereknek köszönhetjük és a benne található fitoplanktonoknak. 

• 91% át nem ismerjük a fajoknak amik a tengerben élnek, de pusztítja őket a túl halászat, műanyagszennyezés és a klímaváltozás 

• Nincs már elég hal a tengerekben (70-80%)-ot már kifogták, tengerparti szállodák egyre kevesebbet vagy már nem is szolgálnak fel halat. (tonhal, lazac, kagyló, tengeri herkentyű)  Cápák, cettek, kardhal, tonhalak. - felborítva ezzel a természetes egyensúlyt. (a kifogott cápákat uszony nélkül visszadobják hogy ott pusztuljon, delfineket is ) mellesleg belőlük is már 300.000 -nél nincs több.

• Túl halászat: 4-5 X- és ivarérettség előtt kihalásszák a halakat, amivel csökken a populáció évről évre. 

• Műanyag szennyezés: az USA területének kétszerese összesen, persze nem összefüggően, hanem szemét szigeteket kell elképzelni. A cettek, bálnák is pont ezért veszélyben vannak, mert bármit lenyelhetnek kilószámra. 

• Kiderült 9%-ot hasznosítanak újra a cégek műanyagokból. A többit nem. 

És hiába a szabályok, vagy az egyszer használatos termékek kiiktatása, nem elég és jogi úton is még meg kell győzni a döntéshozókat, hogy ratifikálják a 2030-as Tengerek védelméről szóló egyezményt. 

A statisztika nem hazudik, de bátornak kell lenni meghallani az eredményeket és ehhez sem a rejtett traumák, sem a dekoncentráltság nem segítenek, ezért kell ezekkel foglalkozni hogy az empátia szint emelkedett állapotban legyen gyógyultan, ez segít abban hogy a tagadás érzetét leépítse bennünk, mert nem akarunk ezzel foglalkozni. A Greenpeace ezen előadása abban is segített, hogy megértsük miért függ a létezésünk a természeti rendszerektől és a biodiverzitás felborítása veszélybe fogja sodorni a civilizáció fennmaradását még a fenntartható mennyiségű verzióban is, mert egymásra vagyunk utalva, ahogyan bemutatták a különféle társulásokat az élővilágban. 

Akár egy pókhálón sorakozó harmatcseppek, de beszélhetnénk egy fonalképről, amikben a pontok egymáshoz kapcsolódnak és az egyensúlytól volt képes fennmaradni a rendszer. A láncok amíg elvesztik a tartásukat, mint az egyre ritkuló fajok tömege, mely végül problémát okoz az élelmezésben, ezáltal a civilizáció fennmaradásban. A klímaváltozás még csak nem is a legégetőbb következmény, az ökológiai összeomlás viszont E.L.E szintű eseménnyé válhat, főleg ha nem vagyunk hajlandóak megérteni, miért kell megvédenünk a természeti értékeinket, ugyanis elértük a vörös vonalat.   

A harmadik bevezető előadás számomra nagyon érdekes volt a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol nyílt nem rég egy kiállítás is, amit egészen év végéig megtekinthetnek a látogatók. 

"AZ ÁLOM VÉGE ? - KLÍMAVÁLTOZÁS AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁBAN ÉS MA"

Itt szeretnék leginkább arra kitérni vagy inkább vissza, hogy a klímaszorongás mit indíthat meg bennünk és mikor, leginkább a szembenézés pillanatában és utána. Ebből a szempontból nagyon érdekes példa lehet a választott mű és az író, Madách Imre. Azt szinte világosan mutatja hogy vannak közülünk olyanok, akik műveiken keresztül tanítanának és figyelmeztetnének civilizációs szintű változásokra, miközben saját maguk is felszeretnék dolgozni a témát és azt a feszültséget amit okoz, gondolni rájuk. 

A művek lélekállapot jelzők. Tisztában lenni a bajjal, de lefordítani emészthető verzióra, hogy kitaláljuk együtt a megoldást ha már eljutottam oda hogy túlléptem a közönyös gondolkodáson. Érdemes volt ezen gondolkodni, hogy régen hogy fogadhatták a művet. Miközben műelemzés szintjén olvasták fel az eszkimó szint, ahol Ádám szembesült az emberiség végével, ahogy a nap kihűl és mindent jég borít, aztán a szemét hegyek, amiket végig mászott. Még pikánsabb az egész annak tükrében hogy Lucifer hogyan tölti be az ébresztő szerepet és látni, felidézni hozzá Mr. Smith érző program pikírt, de fájdalmasan igaz megállapításait a Mátrixban az egész olyan kijózanító hatású, mintha megtaláltuk volna a "bölcsek kövét". Persze akkor, ha megtanuljuk összekötni a szálakat az utalások, minták, példák között, amiket a művészek és alkotók okkal terveztek meg és kivitelezték azt alkotásaikban. 

Nem azt szeretném hangsúlyozni hogy a megoldás a kezeik által olvasható vagy filmek által látható. De azt igen, hogy a klímaszorongás elindíthat olyan művészi tevékenységek végzéséhez, amivel meg tud nyugodni az egyén, tud koncentrálni, nem pánikolni a helyzettől, hanem benne maradni úgy hogy megtalálja a belső békéjét, ez pedig másoknak lehet segítség a szembenézéshez, vagy az utána levő nehezebb időkhöz. 

Dr. Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológus gondolatai csak még jobban megerősítették ezt a megállapítást, miközben a biofiliáról beszélt Madách művében, és kitért az újrakapcsolódás fontosságára is, ekkor pedig a  Bolygóban tartott eseményen elhangzottak időződtek vissza bennem, miközben Csapó Krisztina gondolatai is újra visszatértek, hogy a fiatalok érzésein keresztül, segíthetnek visszatalálnunk a természethez, mert számukra még mindezek értékek és érzelmileg veszteségnek fogják fel ha sérül a biodiverzitásunk. Az ő hangjukat pedig felerősíteni kötelező, miután szembenéztünk a valósággal. Mikor a célunk az lenne hogy megéljétek a jövőt.

Igyekszem többet írni és beszámolni róluk, viszont ha szembejön veletek a lehetőség éljetek vele önállóan,  vegyetek részt ezeken az előadásokon, mert semmibe nem kerül, legfeljebb az időtökbe. Ezért most megosztom a következő olyan eseményt, amin ti is részt tudtok venni, hogy képezzétek magatokat.

Miért érezzük magunkat elveszve?

Kellemes ünnepeket és Áldott Ostarát Mindenkinek!

Peace-Love-Light