Kibővített "csoport" Terápia - Avagy, ráhangolódni egymás problémáira

Üdvözlet kedves olvasóim, barátaim, követőim, mai anyagunk egy új elemzésen fog végigvonulni, de előtte szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik olvasták az előző kettő kétnyelvű anyagot. Örömmel jelenthetem be, hogy az angol nyelven írt része is elérte a célközönséget kellőképpen, Dél-Korea hálával konstatálta, hogy a globális projektben csatlakoztunk hozzájuk, információkkal és szakmai technikákkal segítjük ügyeiket a közösségben. Ez egy egyszerű blogger számára hihetetlen élmény, hogy olvassák több ezer km-rel odébb az anyagainkat. Fogalmazhatnék úgyis, már megérte az egész szájtépés, amibe belefogtam. 

Idén több újdonság is kapcsolódik a közösség építéshez, amiben részt veszünk, és a nyári rendezvény után, sikeresen folytatódott szeptemberben a Szabadság körei is, ezúttal Ellenállás itt és most!-címen. Részletesen most nem számolnék erről be, akit érdekel az olvashat róla vagy a streamen végig is követheti az egész előadást. És bár maga a rendezvény megkísérel új alternatívákat kínálni, nekem fontos elemezni az emberek reakcióit és megnyilvánulásait is, hogy távolról szemléljem az összképet. Így jutottam el a mai témánkhoz is. Talán nem szép dolog, még is hasznos konzekvenciákat levonni, ha világosan látszódik, mire volna szükség, az pedig úgy érzem ezzel a fajta hatalmi berendezkedéssel nem fog menni. 

Mit értek ez alatt? 

Amikor a műsorban eljutottunk oda, hogy a hallgatóság is felszólaljon és feltegyék kérdéseiket a meghívott vendégek számára, saját történeteket, gondolatokat osztottak meg helyette.

Ez természetesen nem baj, de számunkra mindenképpen egy tünet arra vonatkozóan, hogy az embereknek igényük van érzéseik, gondolataik megosztására, viszont annyi a felgyülemlett fájdalom, és a vélemény nyilvánítás formája is le van fojtva és redukálva, mert a félelem kultúrája- ahogy Perintfalvi Rita, katolikus teológus fogalmazott dívik, hogy képtelenek rendszerezetten kifejezni gondolataikat, csak végre tudjanak beszélni valakivel, traumáikról. Feszültségek és türelmetlenség, ez szintén látható volt egyes felszólalóknál, hiszen szabadulnának rengetegen ebből a helyzetből, sürgetik új pártok és alternatívák felszínre kerülését, azok után hogy a jelenlegi garnitúra csalódottságot okozott és ezen egyáltalán nem lehet csodálkozni. És persze az is fontos, hogy ahol végre beszélni kezdenek, ott biztonságot találjanak egy hiteles személy, pedig partner lehet a meghallgatásban. Így a gyógyítás lényegében az első lépés ahhoz, hogy elinduljunk.

Ez azért is lényeges észrevétel, mert lassan coach nagyhatalommá válunk, aminek tagjai megfelelő kompenzáció után hajlandóak életvezetésre, tanácsadásra, mégsem javul a társadalom állapota látványosan. Pszichológushoz járni anyagilag is luxus, de emellett sokan a gyengeség jeleként fogják fel, ha szükségük lenne rá. De ezen egyáltalán nem lehet csodálkozni, mikor naponta jelennek meg borzalmasabbnál borzalmasabb nyilatkozatok, rendeletek. Most a nőket 2-3 hete ekézik folyamatosan a csökkenő demográfiai mutató miatt, és nyíltan zaklatnak egy csoportot, azzal hogyan tervezzék a jövőjüket, hogyan éljek az életüket, hogyan bánjanak a testükkel. Most éppen a kultúrális miniszternek volt verbális szófosása, de ez csak egy példa a sok közül, amivel lassan az idegösszeomlás szélére juttatják az embereket, mégpedig tudatosan.

Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy egyes segítők sem bírnak megmaradni a saját fennhatóságuknál és nem függetlenül, terelik vissza a normális társadalom felé az embereket, vissza a tömegbe, a megszokott mókuskerékhez. De mi van akkor, ha nem ez a megoldás? 

Az est két meghívott vendége Gábor György, vallásfilozófus és Molnár Áron, színész és aktivista olyan gondolatokat adott át, amin érdemes eltöprengeni. A kritikus gondolkodás és az önállóság két olyan részlet, amivel viszont felborul az a hatalmi berendezkedés, amit eddig megszoktunk, lényegében oldal választás nélkül, mert rengetegen kiábrándultak az eddigi alternatívákból. Viszont ez a nyitja, hogy a politikusok ismét a népet szolgálják és ne fordítva, olyan társadalmi problémákkal foglalkozva, amiről  szót sem ejtenek pedig fontos lenne. Plusz abban is segítség, hogy a saját életük felett visszaszerezzék az irányítást, mert addig észre sem veszik az uralkodást, míg a saját traumáikat nem tudják feldolgozni és elmondani, viszont erre sokaknak nincs lehetőségük a fent említett okokból kifolyólag, ezzel is elválasztva a társadalomtól őket.

Ezt a folyamatot végigkövetve jutottam arra a megállapításra, hogy egy kibővített "csoport" terápiára lesz szükség a társadalomban. Mégpedig oly módon, hogy oktatást és mentális törődést kell biztosítani mindenkinek és ingyenesen, mert az érdek megköveteli, hogy gyógyult és felelősségteljes állampolgárok tisztában legyenek az alapvető tényekkel és ha már tisztában vannak vele, átérezhetik egymás problémáit.

Ez pedig okvetlenül fontos abban, hogy visszaépítsük azt, amit széjjel daraboltak, Magyarország társadalmát. Persze, azt is tudatosítani kell, hogy valaki nem is érzi, hogy szüksége lehet erre a lépésre, vagy hogy közel áll az összeomláshoz, mert beleverték hogy erősnek kell maradjon, de szembesülve a rendezvényen hogy az emberek vágynak rá hogy megkönyebüljenek, ventiláljanak, sírva köszönetet mondjanak annak aki meghallgatja őket, és önmaguk lehetnek, biztonságos környezetben ez az igazi jel arra, mi legyen a következő lépés.

El kell felejteni, azt a megállapítást hogy az életre képtelen és gyenge, akinek traumái vannak, szociális, történelmi, transzgenerációs, spirális, mert mindannyian szenvedünk valamitől, azt is el kell felejteni hogy ne dolgozzuk fel ezeket és eltegyük a fiókba, mert senki sem kíváncsi rá. De igen, mert pont a gyógyulással válsz önmagad is empatikussá és érted meg, hogy a közösség erőt ad neked bármilyen harcban. Nem állt szándékomban kritizálni a segítői szférát, viszont azt is jó lenne tudatosítani, hogy valaki éveken keresztül ingyen teszi amit tud, kompenzációt nem várva és remélve, hogy a helyzet javuljon, nem elzárva az információkat, tudást, így amikor valaki pénztől teszi függővé a gyógyulást, hogy ne legyünk lelkileg nyomorékok és kihasználtak azt nem tartom korrektnek, és ez is párt politikától független probléma, pontosabban minden oldalra vonatkozik, hiszen attól a pillanattól, hogy felveszi valaki a mandátumot, onnantól szolgálnia kell és azokkal a problémákkal törődni, amelyekkel mások 24 órában a civil szférában láthatatlan munkában dolgoznak, olyan területekkel foglalkozva, amin a jövőnk múlik. Legyen az oktatás, egészségügy, klíma-ökológiai védelem, szociális munkák, emberi jogok, szexuális bántalmazás, mentális bajok és szorongások. Ha pedig erre nem hajlandóak, akkor megszüntetni fennálló rendszert. De ne szaladjunk ennyire előre, jelenleg észre kell vennünk a jövendő oktatóinkat, aktivistákat, akik önzetlenül tesznek mindent, ami igazából mások feladata lenne.