Joaquin Phoenix beszéde a 92. Oscaron (Hungarian- English)
Üdvözlet kedves barátaim követőim, ismét egy különleges anyaggal igyekszem szinten tartani az érdeklődéseteket a globalizmus érdekében. Folyamatosan a kötélen táncolok az angol és a magyar nyelv között, kérdezhetnétek hogy miért teszem, hiszen senki sem olvassa el, minek töröd magad hogy angolul közvetítsd a gondolatokat. Nos, azért mert ez is része a terápiának. Aki érti nem újdonság, hogy ez egy szimbóluma a nemzetközi kapcsolatok kiépítésének, hogy fontos gondolatok megosztásával egymásra találjunk és együttműködjünk másokkal. Akit érdekel az lefordítja, a net már ebben minden segítséget megad és nem túl komplikált gondolatok annak a számára, aki meg is akarja érteni őket.
Kicsit messziről indítottam a témát, hiszen a címből adódóan Joaquin Phoenix köszönőbeszédéről lesz szó, amit előadott a 92. Oscardíj átadón, de mielőtt ezt prezentálnám két nyelven, mindenképpen érdemes megemlíteni klímaaktivista törekvéseit Joaquin-nak, hiszen ő is mint Javier Bardem, vagy Jane Fonda, Leonardo Dicaprio és még sokan mások aktívan kiállnak fontos ügyekért. Legutóbb az Extinction Rebellion legújabb rövid filmjében is szerepelt orvosként, akinek a kezei között haldoklik a Föld.
Ha valaki megértette mi is a tétje a cselekvéseinknek, és igyekszik szakmáján keresztül is priorizálni azt, az már egy jó irány, és ez természetesen magával vonzza azt, hogyan nyilatkozik egy olyan fontos és nyilvános rendezvényen, mint egy Oscardíj átadó, ahol a világ pár percre csak rá figyel.
Persze nem könnyű elindulni ezen az úton, egy olyan személynek, aki életében csak is önmagára gondolt, a karrierjével, saját jólétével és sikereivel törődött, és saját bevallása szerint, nem volt soha könnyű eset akivel együtt lehetett dolgozni. A komfort zónánk elhagyásával jár, ha felszólalunk olyan ügyekért, amik feltételei a létezésünknek, de adott esetben ütközik az anyagi jólétünk fenntartásával, neki megyünk saját iparunknak, saját gazdaságunknak és politikai berendezkedéseinknek. De lehetőséget ad a tovább fejlődésre, ami feljebb emeli a civilizációnkat, hiszen egészséges környezet nélkül, minden eredmény semmivé foszlik.
Nos, akkor következzék a beszéd magyarul is
"Nagyon hálás vagyok most. Nem érzem magam egyik jelölt társam, sem ebben a teremben senki felett, mert mi ugyanazon a szereteten osztozunk - a film szeretetén.
És ez a kifejezési forma lehetőséget adott nekem, hogy a legkülönlegesebb életet élhessem. Nem tudom, hol lennék e nélkül.
De azt hiszem, hogy a legnagyobb ajándék, amelyet kaptam, és (sok olyan ember, akik a szakmában dolgoznak) is kaptak, az a lehetőség, hogy a hangunkat a hangtalanság érdekében használjuk.
Néhány olyan szomorú kérdésre gondoltam, amelyekkel közösen szembesülünk.
Úgy gondolom, hogy időnként úgy érezzük, hogy különböző okokért küzdünk. De én látom a hasonlóságot. Úgy gondolom, hogy akár a nemek közötti egyenlőtlenségről, akár a rasszizmusról, vagy az emberi jogokról, vagy az őslakosok jogáról vagy az állatok jogairól van szó, az igazságtalanság elleni küzdelemről beszélünk.
Arról a véleményről folytatott harcról beszélünk, hogy egy nemzetnek, egy népnek, egy fajnak, egy nemnek, joga van-e büntetlenül uralkodni, használni és ellenőrizni egy másikat. Azt hiszem, nagyon távol vagyunk mi a természet világától. Sokan bűnösök vagyunk az egocentrikus világnézetünk miatt, mert úgy gondoljuk, hogy mi vagyunk a világegyetem központja.
Berontunk a természeti világba, és erőforrásaitól kifosztjuk. Jogunk van egy tehén mesterséges megtermékenyítésére és borjának ellopására, annak ellenére, hogy kínja kiálthatatlan. Aztán elveszik a borjának szánt tejet, és beletesszük a kávénkba és a reggeli gabonafélénkbe.
Félünk a személyes változás gondolatától, mert úgy gondoljuk, hogy fel kell áldoznunk valamit; hogy fel kell adnunk valamit. De az emberek képesek a legjobbak lenni, olyan kreatívak és találékonyak, és olyan változásrendszereket hozhatunk létre, fejleszthetünk és valósíthatunk meg, amelyek minden érző lény és a környezet számára előnyösek.
Egész életemben alattomos voltam, önző voltam. Időnként kegyetlen voltam, nehezen lehetett velem együtt dolgozni, és hálás vagyok, hogy nagyon sokan közületek ebben a szobában adtatok nekem egy második esélyt. Azt hiszem, akkor érezzük magunkat a legjobban, amikor támogatjuk egymást. Nem akkor, amikor visszautasítjuk egymást a múltbeli hibáink miatt, hanem amikor segítünk egymásnak növekedni. Amikor oktatjuk egymást; amikor a megváltáshoz vezetjük egymást.
Még 17 éves korában a bátyám [River] írta ezt a dalszöveget. Így szól:
"Szeretettel mentsél és a béke követni fog."