Esszencializmus vs. Egzisztencializmus

Üdv néktek Földlakók, nyugalom csak a címe lesz ennek a bejegyzésnek nyelvtörő. A tartalom már könnyebben lesz emésztésre alkalmas. Nem fogom persze szóról szóra elmagyarázni, hiszen a videó elérhetősége adott mindenki számára hogy meghallgassa a Bolygóban zajlott előadást. Előző anyagomat pont ennek az eseménynek a beharangozásával fejeztem be és bár személyesen sajnos nem tudtam ott lenni, szerencsére rögzítették az ott elhangzottakat. 

Dr. Kőváry Zoltán a Bolygóban

Nem véletlenül foglalkozom ennyit az emberi társadalom mentális és pszichikai állapotával, mert ahhoz hogy a lényeget megértessük tagjaival, az akadályokat is érdemes megvizsgálni, amit jelenthet. 

A klímaszorongás vagy  a reakciók, amiket kiválthat bennünk. Viszont nem szabad elmennünk amellett a tény mellett, hogy abban a pillanatban ahogy átéled vagy átérzed a jelenség jelentőségét, leválasztod magad a mindennapi rutinos feladataidtól, hogy felfigyelj egy olyan dologra, ami ha nem is holnaptól, de hosszútávon megváltoztatja az életedet. Lényegében akkor kerülsz ki a mátrixból, hogy lássad a körülötted élőket, a világot ahogy és amiért úgy működik ahogy. Szóval a szorongás adja meg az esélyt is hogy változzál meg, annak ellenére hogy ma is megy a dilemmázás abban, hogy a faj agyi kapacitása vagy fizikai és pszichikai határai végesek-e. 

"Amit hiszünk, kevesebb, mint amit tudunk; amit tudunk, kevesebb, mint amit szeretünk; amit szeretünk, jóval kevesebb annál, mint ami létezik; ebből fakadóan sokkal kevesebbek vagyunk annál, mint amik lehetnénk."

Ez el is hangzik az előadás elején szinte Ronald David Laing szavai nyomán, miközben azt a nagy dilemmát próbáljuk kideríteni hogy determinálódott az ember vagy éppen hogy képes lehet-e változni, ha a helyzet úgy kívánja például a túlélés motivációja érdekében. Ez az eszencializmus lényege, mert voltaképpen elvárjuk hogy minél többet érjünk el, sikert, hatalmat, vagyont, miközben nem törődünk azzal minek az árán jutunk el hozzá. Harácsolás, önzőség, egoizmus, amihez hozzászoktunk, miközben leváltunk a természet kebléről, ahogy a felnőtt lét rendszeréhez becsatlakoznak az egyének és a rövidtávú javak gyűjtése lesz a mérvadó a hosszútávú, tervezhető és fenntartható élet helyett és evidensé válik, hogy versenybe kezdjen az egyén szinte mindenkivel. 

Ezzel szemben az egzisztencializmus azt mutatja meg Jean-Paul Sarte szerint, hogy az ember szabadságra ítéltetett és tapasztalatok alapján hozhat döntéseket és ezáltal válik valakivé. Ezzel szemben Paul Tillich úgy véli, hogy a szabadság nem funkció, hanem lét és adottság, körülmények, feltételek együttese hogy a potenciál kibontakozzon az emberben, így ő a két irány között látja az aranyközép utat. 

Az ember választhat alapvetően az élvezetek és felelőtlen viselkedés, mint pl. repülés és a nem károsító közlekedés között, de a választás szabadsága szorongást okoz nála, hiszen megteheti következmények nélkül. Sokaknál a szabadság szorongást jelent, mert senki nem fogja elárulni egyes döntéseinek mi lesz a következménye és valószínűleg ez okozza azt az igényt, hogy ne vállaljon felelősséget, hanem csak mondják meg neki mit tegyen. Örömmel vállalja az irányítást, hiszen az emberi létezés a mély ökológia szerint, ahogy Heidegger állítja, egy létfeledő állapotban van és halad a hanyatlás felé folyamatosan, belefeledkezve a technika világába az idő haladtával, ami szerint a társadalom működik.

A szorongás az a pont, amikor az ember felébred ebből a létfeledésből és szembesít bennünket a korlátaikkal, hogy valamire nem találunk megoldást, mert nem lesz neki. Nem csak egy érzés, hanem egy rejtvény, amit ha megvilágosítunk, akkor a teljes lelki életünkre látunk rá Sigmund Freud szerint. 

Viszonylag új keletű és nem régen definiálták a klíma vagy öko-szorongás kifejezést (2017). Szükséges volt mivel a globális lakosság 60%-a szorong a klímaváltozás miatt életkortól függetlenül és kérdés volt az is sokáig, hogy akkor ezt egy új korként kell kezelni vagy sem? Mi lehet a megfelelő terápiás módszer vagy a milyen megküzdési módok lehetségesek? 

Egzisztencialista aspektusok miatt potenciál van a szorongásban;- fejlődésünkhöz járulhat hozzá és a tanító mesterünk is lehet a jelenség. Igyekszünk fiókosítani, hogy könnyebben kezelhető legyen, de ez elhárítás voltaképpen nem szembenézés. Eltárgyiasítható és medikalizálható verzióban létezhet rá terápia, de az előbbit ajánlja inkább alkalmazni az előadó és három fajtáját tudjuk megkülönböztetni, amivel nem zárjuk ki az életünkből.

• Pszichoanalízis szerint : szorongás az egy jelző inger, belső énünkben keletkezik a vágyak és elvárások ellentéte ami konfliktust okoz belül lelkiismeret furdalást akár,  de elhárítási tevékenységet is generál. Létezik reális szorongás, (mivel ez valós fenyegetés;-élelmiszerválság, időjárási szélsőség, vízhiány ) lelkiismereti szorongás (öko bűntudat, öko gyász)- mit tesz az emberi tevékenység a természettel, és van neurotikus szorongás is a tudattalan jelzése elfojtott konfliktusok miatt, ami klímaszorongásba vetítődik ki. (pl: biofóbia- élőtől való félelem)

Szorongás- Elhárítási mechanizmusa Joseph Dodds szerint a tagadás és hasítás (nem vagyunk képesek tudomásul venni a tönkretett környezetet.) 

vagy depresszív szorongás kiváltó oka lehet az elbagatelizálás, hiszen hiába osztod meg az érzéseid a környezeted nem érti meg, de tudod hogy van közöd hozzá. A szorongás, aggodalom a jövő miatt, biztonság elveszítése, a gyász szembesülés ezzel (tudatosítás hogy visszafordíthatatlan), viszont ha a gyász munka (feldolgozás) nem megfelelő, akkor alakulhat ki klímadepresszió. A gyász egy feldolgozás, aminek a végén visszaállítjuk a kapcsolatot az életünkkel az elveszített dolog nélkül, csak éppen jelen helyzetben a világunkról van most szó, háborítatlanan környezet, egészséges tér, vagy a fajok megőrzése.

Gyász tagadása lehet a kihalt fajok visszahozása, amit a kihalás melankóliájának neveznek. Viszont akadály lehet abban hogy tudatosuljon, hogy rajtunk van a felelősség annak kialakulásában, ami most van, szóval ez inkább hárítás lesz, mint valódi segítség.

• Egzisztenciális pszichológia: Megkülönbözteti  a szorongás mindennapi szintjét- ontikus szorongás- pszichoterápiával kezelhető. De e mögött ott van az ontológiai szorongás is. 

Ontológiai szorongás a létezéssel van kapcsolatban (halál, végesség, izoláció, értelmetlenség-től való félelem) nem lehet kiiktatni az életünkből az egzisztenciális szorongást viszont nem állunk hozzá passzívan a művészek alkotásaikon keresztül küzdenek ellene. Ökológiairól (ami egzisztenciális) pedig nem akarunk tudni, de fontos hogy foglalkozzunk vele mivel láthatóvá teszi a határhelyzeteket (létezésed korlátait) válság komplexumot generál, (politika, kultúra, gazdaság, társadalom)  tudatosítani kell hogy nem lehet kiiktatni az életünkből és a létlehetőségek előhozása hozzájárulhat hogy az egzisztenciális igény előjöjjön, amivel új utakat kezd keresni az egyén.

 "A krízis tudatosítása nem csak veszélyt jelent, hanem esélyt is mert többé válhatunk általuk."

Ökológiai tudattalan megjelenése egy progresszív fordulatot jelent, nem szabad félreérteni, nem kiiktatni kell a klíma szorongást, hanem meg kell érteni miről szól és mit akar tanítani nekünk ezért meg kell keresni az értelmét hogy miért következik be, amivel az értékeket átértékeled. 

Pszichoterápiás tapasztalatok: Nem lesz hatékony, ha a betegség nyújtotta előny nagyobb, mint a szenvedés mértéke. Nem lesz motiváció. Pl. ha a klímaváltozás pozitívumaival nyugtatja magát valaki. Kisebb fűtési számla, felolvadt területek kibányászása. Szorongás fokozódásnál, szenvedésnél már nem működik az elhárítás, ebben az esetben látja már a komplex problémahalmazt vagy rendszer folyamatot és hibát a dolgok mélyére kell nézni. Nem az azonnali drasztikus konfrontáció segít.- rossz kommunikáció, kontra-produktív lesz

Az idő múlásával a zöld mozgalmaknak le kellett vonniuk a tanulságokat, mivel a drasztikus konfrontáció csak fokozza az ellenállást. Meg kell tanulniuk empatizálni az emberek problémáival és ezért a közösségi cselekvést szükséges bátorítani, együttérzést is gyakorolni. (Theodor Roszak) "A Zöld mozgalmaknak szükséges hogy pszichológizálódjanak (ezért említettem korábban a személyes traumáikból való gyógyulás segítését) de ezzel együtt a  szakmának, pszichológiának is ki kell zöldülnie", vagyis mint létszükséget kell meghatároznia az egészséges környezetet, ami feltétel hogy harmóniába kerüljünk érzelmileg is, magyarán szakemberek nem bagatelizálhatják el a klímaszorongás, ökológiai pusztulás által kiváltott érzéseket és érzelmeket, gondolatokat. 

Klímaszorongás gyakoribbá válása átmeneti szenvedés nyomást eredményez és elkerülhetetlenen a valódi változás. Nem szabad minden negatív érzelmet pozitívba fordítani. Az emberi lélekhez hozzátartozik a negatívitás ez mutatja meg a lét mélységét. 

• Ökofilozófia:

Glenn A. Albrecht szerint az érzelmi spektrum (pszicho-terratikus) amin lezajlik a szorongás  és három fajtáját különböztetünk meg.

1. szolasztalgia: ami az otthonosság érzésének elvesztéséről, elhagyatottságról szól, negatív környezeti változások miatt többek között. (identitás erózió)

2. negatív Föld emóció (pszicho-terratikus állapot): ember centrikus (antrophocén) kizsákmányoló attitűd, amivel összefügg a terra fóbia vagy akár a nekrofília, amihez köthető a túlzott technológiai használat vagy éppen maga a techo optimizmus jelensége. ökoparalízis, biofília, terra fóbia,

3. pozitív Föld emóció: Az ember nem fölé rendeli magát a Földnek hanem létezés partnerként tekint rá (Én-Te kapcsolat), Biofília- "Minden élő szeretete" Szimbiocita idő eljövetele - kiút megtalálása  az emberiség számára. 

Erich Fromm szerint a Nekrofília és a Biofília egymás alternatívái. Nekrofilia a nem élő, holt (Az) dolgokhoz való vonzódás, rombolásban látja a szépséget, kreativitás hiánya jellemző.

Klímaszorongás feldolgozása Nem Én-Te kapcsolat, hanem Az. Életképtelenség és a Háború támogatók (nekrofil állapotban élnek) , félelem állatoktól, trófea vadászat, halott állatok gyűjtése, élvezetből elkövetett sorozatgyilkosság. (sötét triász)  

Biofilia attitűd Klíma válságból való kiút Glenn Albrecht szerint. Klímaszorongás viszont elhárító tevékenység fokozódása jellemző ekkor, a tagadások. 

Reakció lehet a tagadás ebből is több fajta létezik. 

• Szó szerinti tagadás

• Értelmező tagadás: Klímaváltozás mindig is volt, ciklikusan bekövetkezik emberi ráhatás nélkül.

• Következményes tagadás: Összeesküvés elmélet, identitás védő, politikai összeesküvés amit a kommunizmussal vetnek össze. A tudomány majd megoldja és csak baloldali hiszti.

• Meggyengül az identitás a természethez való viszonyunk, kapcsolatunk. - óvóvédő cselekvés nem a természettel kapcsolatos, kevéssé építjük be az indentitásukba. Elidegenedünk magunktól, technikai világhoz való függőségünk miközben kizsákmányolja a természetet, természettől elhatárolódik a felnőtté válás során és a technika felé megy, elidegenedünk tőle. Ez egy globális trauma, mert addiktívvá tesz a technológia irányába, miközben leszakít az érzelmeidről is.De potenciálisan bennünk van a természettel való újrakapcsolódás lehetősége. -Ökológiai tudattalan fogalma alapján (Theodore Roszak) viszont a technikai függőség miatt nincs meg a spontán óvó-védő attitűd a természet felé.

Klímaszorongás nem más mint az elfojtott ökológiai tudattalan megjelenése, ezt a potenciált kell az identitásunkba beleépíteni.

Megoldás lehet újra strukturálni az identitásunkat (ökológiai én) és újrakapcsolódni a természettel, akkor fókuszpont átkerül hazaszeretetről a természetre, mert már nem csak határig terjed. A zöld anarchizmus lényege a társadalmi értékrendszer megváltoztatása mielőtt az ökológiai megsemmisülés bekövetkezik, mert a cél hogy az "ember ne a létező ura, hanem a lét pásztora legyen". -Heidegger

Ehhez kapcsolódva az tudja megtenni az újra strukturálást, aki átmegy a tudatosuláson, mert megtudod azt is honnan származol, mennyire sok néphez, kultúrához kötődik az ősi lelked. Ahányszor éltél és nem csak a Föld nevű bolygón. Az identitásod eleve diverzifikált lesz, sehol és mindenhol leszel lélekben otthon, nem egy néphez kötődsz és nem is egy fajhoz, így érheted el hogy értéknek lásd a legutolsó pókot is, aki mérnöki pontossággal szövi a hálóját. Rá fogsz jönni hogy mekkora lemaradásban van az, aki materiális értékrendszerben éli világát, mert nem tud boldog lenni a természetben, amitől függ az életben maradása. 

Mondhatnánk hogy minden fejben dől el, de amíg nem látod azt hogy milyen folyamatoktól függ az hogy létezel, addig nem fog az új identitás megszületni, amiben te már nem csak magyar vagy, hanem terrán állampolgár, Föld őrző,  hiszen a megoldás pont az lehet, amikor közösséget tudsz vállalni azzal is, aki a világ túlsó felén élt, de rákényszerült hogy elhagyja azt. 

"Túl kell haladni önmagunkon. Szabadság és felelősség kérdését is feldolgozni, megtalálva az értelmet, ami alapján újraépítheted önmagad."