Erőszaknak áll a Világ - Avagy, a kiút keresés módozatai

Üdv néktek halandók, 

Elérkeztünk talán a blog egyik legkeményebb anyagához. Az elmúlt hét eseményei ugyanis újra arra késztetnek, hogy beszélgessünk mélyen szántó dolgokról. Amit jó lehet már unalomig ismételtünk, de mégis új dimenziókat nyit meg, vagy inkább mélységekig hatolhat önmagatokban. Talán ezúttal a Trigger Warning jelzőt is kirakom a spoiler mellé, persze nem azért hogy becsukjátok azonnal a szemeteket, amit inkább ki kéne minél szélesebbre nyitni, mert a megoldást is közölni fogom erre a társadalmi problémára, bármennyire is hangzik túl bonyolultnak, viszont köze van az előzően publikált cikkhez is, hiszen ez is a választásotokról szól és a jövőről, amit követendő példaként mutattok, vagy adtok majd tovább. 

De akkor vágjunk bele. Akár a filmelemzéssel is kezdhetném, ugyanis múlt héten én is láttam a Netflix legújabb sorozatát a Kamaszokat. Szinte olyan volt mintha a háttérből szemtanúként követném végig az egészet, valószínűleg ez a vágás mentesség miatt történt, lényeg hogy dokumentum film szerűen hatott és vitte be a gyomrosokat. Eleinte azt hittem a fiú ártatlan. Nem azért mert olyan látványosan bőgte el magát fiú létére, hanem mert sokkal több olyan benyomást generált a szituáció, amivel inkább arra akar első körben terelni nézőként, hogy valakit fedez az illető inkább, vagy rákenték a gyilkosságot. "Nem én tettem" "Nem az én hibám" viszont mikor a kamerán már egyértelműen látszott az egész, és még mindig csak ez a mantra ment nála, már sejteni lehetett a kegyetlen igazságot. Vajon mi vihette rá a 13 éves fiút, hogy ilyet tegyen?  Önkéntelenül is bevillannak a kamasz éveim, a túlélő módszereim, mibe menekültem és ki elől 14 évesen 5 évig. Hiszen bárcsak azt mondhatnám, hogy kiegyensúlyozott életet éltem, a felszínen ez látszódott. Belül a pokolban éreztem magam mindvégig, miközben vívódtam a gondolataimmal, hogy csak szűnjön meg az egész, mindezt változatos formában, idegállapottól függően. Az elnyomás volt talán a legrosszabb, és mindet úri lány módjára viselni, hogy nem fogadnak el  úgy ahogy vagy és nem érhetsz olyan magasságokba, mint ők soha. 

Legyenek lányok vagy srácok, de elhelyeznek a létrán alul, középen, felül a szerint hogyan viselkedsz vagy reagálsz és a ha nem teszel semmit, az is reakció. Mikor a 2. részben előjöttek a piros pirulával szinte gépiesen darálta a rendőr fia az "incel tételt" vissza, és a statisztikai adatokat, engem az is kiborított, nem csoda hogy a nyomózó is őszinte pánikból hívta el kajálni a saját, idősebb fiát, hogy ugye még nem késő hogy az ő életét is tönkre tegye az egész történet, ami az iskolájában folyik?

És valóban a nagy kérdés, hogy meg lehet-e védeni a káros hatásoktól a mai fiatalokat? Online tartalmaktól, szélsőséges nézetektől, amik nem fogadják el a másságot, de még az egyenlőséget vagy szabadságot sem olykor. De legyünk őszinték most az egyszer és valljuk be, hogy miben élünk mindennap, mit sugároz a média, vagy mi magunkból mit adunk át a fiatalok számára. Mennyi agresszivitás gyűlik fel naponta az élet színterein, hogy azt hazavigyék, nem beszélve a fel nem dolgozott traumákat, amiket lehet másoktól is kaptunk örökségül. Nehéz belátni, már ha egyáltalán meg merik tenni a faj képviselői hogy mintaadók, akik rájuk vannak bízva pedig tükrök és szivacsok egyszerre és ezért nem mindegy milyen kapcsolatod van a fiatalokkal, mennyit oszt meg veled az életéből, hogy bízik e benned annyira, hogy a fájdalmait és csalódásait megossza veled. Akár a félelmeit is. 

Készen állsz-e rá hogy ne ítélkezz, hanem csak hallgass és figyelj? Hogy lerakd azokat a szokásokat, toxikus tradíciókat, amik táptalajai lehetnek egy idegrohamnak, ami végződhet gyilkossággal? A 3. rész mutatta meg azt, hogy nagyon könnyen ki lehet hozni az állatot valakiből, ha kimondanak kulcs szavakat, vagy használnak olyan gesztusokat, amivel a "magára hagyott lélek" nem tud már civilizált módon reagálni, hiszen annyira fáj számára a be nem gyógyult seb, ami felszakad újra és újra. A vallomás megváltoztatása lehetett a pont, amikor tudatosult hogy ő okozta a lány halálát, talán rájött hogy egy ember valóban meghalt, hiába lány, akkor is ember. 

Iszonyatosan káros ugyanis pont ezért az a szemlélet, hogy nem veszik emberszámba a nőket, megkülönböztetik értékben, gondolkodásban. Vagy ahogy elhangzik a filmben, " trükközni kell, át kell verni őket, hogy hozzájuk jussunk, másképpen sosem kapnánk meg őket." Ez egy lényeges összefüggés, hiszen feltárja már hogy a nők, lányok már tudatosabban akarnak bánni önmagukkal, a testükkel, érzéseikkel a jelenben. Tudják már mi az a bullying, mi az abúzus, de azt is hogy jogukban áll nemet mondani és ezt a kiskaput látják megoldásnak a felnövő fiúk a patriarchális útvesztőben, ahelyett hogy kapcsolatokat alakítanának ki és szövetségeket a lányokkal, hogy megismerjék őket milyenek, nem csak a felszínt kapargatva. De ennek feltétele az hogy ne legyen ciki eltérni a maszkulin jellegtől, pontosabban hogy a fiúk is nyissák ki a szívüket a szájuk mellett, hogy elmondják mi fáj nekik.  Mert ha belemártod vagy nyolcszor a nagy kést az nem megoldás semmire, és nem áll helyre az önbizalmad sem, soha nem fog. 

4. rész számomra tanulságos, ha a családok dinamikáját veszem alapul, ahol a férfi a család feje. Az asszony persze próbál okot találni a bűncselekményre, méghozzá önmagában is és az apa vallomása már ad némi reménysugárt, mikor beismeri, amellett hogy sosem emelte kezét a fiára, mert nem akarta hogy azt tegye mint vele az apja, mégis férfit akart belőle nevelni, és nem bírt ránézni mikor szerencsétlenkedett a fociban vagy boxnál. Szóba hozhatnám, hogy attól hogy az apa próbált mindent máshogy csinálni, ami így is tele volt frusztrációval a háttérben, a nagyszülői gének is mozgásba lendülhetnek, kiváltképpen ha úgy nőnek fel hogy a témákat és érzéseket tabusítják a családban vagy egyszerűen nem nyitott annyira a családi kommunikáció, mert biztonságot nem ad, hogy elmond megbántottak és ez neked fáj vagy hogy kezeld azt az új társadalmi narratívát, hogy a nők még ha te jó is vagy hozzájuk, ellentétben másokkal nem állnak veled szóba. Viszont mivel a chat beszélgetésben elhangzik a vád hogy incelként viselkedett a kommunikációban fiú, nem kerülhető meg hogy nem volt jól rögzítve a tudatában az hogy egyenlő rangúként bánjon az osztálytársával, hogy az ő döntése, véleménye is számít. Ha ez nincs a családban is rögzítve hogy a női tagok, legyen az anya vagy testvér is számít egy döntésnél, program ajánlónál bárminél hogy mutassa egyenlőek az erőviszonyok, akkor idáig jutunk el. 

És akkor következzen a társadalmi lenyomata is, mert bizony vannak minták, amik jelzik a gondokat és problémákat. Két kadét rátámadt egy fiatalabb iskolatársukra és brutálisan megkínozták őt, az indok pedig nem más mint az hogy a fiatal fiú rámosolygott az egyik idősebb fiú barátnőjére. Ezért majdnem megfojtották, de szerencsére nem tragédia lett a vége. Ez az egyik szempont, ám szinte viszketek attól ami lényegében történt, mint önbíráskodás. Női szemszögből is közelítve nem kikerülhető az, hogy igencsak birtoklási mániáról tesz tanú bizonyságot az eset, így még a lány sem lehet teljes biztonságban, még a nyilvánvaló féltékenység mellett. Ez nem gyerekes csíny, mivel az eszköz brutalitása és tervezettsége arra is enged következtetni, hogy bizony nem tudjuk milyen emberek kerülnek majd ki a technikumból, akiknek feladatuk lesz hamarosan hogy szolgálják a társadalmat. A folyamatosan és fokozatosan eldurvuló köznapi beszéd és atmoszféra, olyan időket juttat eszembe, amit nem akarok megtapasztalni vagy újra élni. Furcsa hogy mennyire elfelejtették hogy közel 100 éve milyen pusztítást okoztak a Földön. 

Miközben más közömbösen áll hozzá, addig úgy élem át a bújtatást vagy üldöztetést, mintha már átéltem volna, mikor kimaradtam az egészből a jelen korban. És nem tűröm hogy visszarángassanak oda azért, mert mások nem tanulták meg a leckét. 

Hogy mit jelent ez? 

Felvilágosult és megvilágosult lélekként közelítve a problémához a gyökér okokat feltárva más utat kell választanotok, különben sosem lesz vége. Ezzel még nem mondtam ki a legfőbb szabályt, hogy az összes fájdalmat és múltbeli traumát fel kell dolgozzátok egyszer és mindenkorra, hogy más ne használja fel eszközként szítva a gyűlöletet köztetek. Ezeknek a vezetőknek a fegyverei ti magatok vagytok, ahogy egymás ellen cselekszetek, viszályokat szítanak és rombolják az energiaszinteteket is le a sárga földig. Ez nem spirituális humbuk, hanem a teljes igazság és csak úgy vethettek véget a rossz körforgásnak, ha kidobjátok magatok fölül őket. Lecsatlakoztok és megőrzitek a szíveteket. Máshogy kell döntenetek, mint ami felé haladtok társadalmilag. Nem a kiskapukat keresni, amivel a régit gyarapítjátok, hanem amivel az újat építitek együtt. 

Ígértem megoldást, és voltaképpen erről már írtam is. Márpedig úgy nem lesz, ha önmagunkban nem tudunk felszabadulni, mert nem külső erőkre kell várni, egy új ideológiára vagy eszményre és annak vezetőjére. Magatokra vártatok egész idő alatt, hogy gyógyulni tudjatok. Amikor megírtam a saját vallomásom, hogy éltem át és túl azt, amit Jamie nem volt képes, amikor rájöttem hogy azért idomultam a tömeghez szürke egérként, mert önmagam nem lehettem sokáig. Már gyógyultam. Felismertem a szüleim traumáit, amivel megküzdeni nem tudnak, hogy ne kövessék el a hibákat. Okát annak, hogy miért rémisztő a tudat, hogy megoszd valakivel a vágyaidat. Maga a tudat, hogy elveszítsd a döntést önmagad sorsa vagy teste felett, mert valaki úgy dönt átlépi a vörös vonalat és semmibe veszi az akaratodat. Meg akar változtatni hátha akkor majd kezes bárány leszek, de nem esik le neki hogy örökre "fekete bárány" fogok maradni, mert ez a dolgom és a sorsom és ettől ne féljek, mert célja van. 

Bizony a gyógyír nem pirulákban van elrejtve. Nem osztogatják azokat vezetők, hanem az ellenszérum benned van meg, de ehhez az önvizsgálaton bizony át kell esni. Mi van belül, mivel nem tudtál szembenézni a tükörben, mi fáj annyira hogy inkább elásod, minthogy meggyógyítsd magad véglegesen. Ha ez sikerül, utána semmi okod nem lesz követni a rossz mintákat és nem fogsz vágyni mások szenvedésére azért, hogy te boldog legyél. Nem egyszerű, én ezt teljesen aláírom. Bátorságot igényel tükörbe nézni és elfogadni mit éltél át, vagy ha nem te, akkor az őseid. De bízom benned hogy meg tudod lépni ezt, máskülönben el sem kezdtem volna segíteni. Hogy lásd, ami másnak jó poén, az neked a pokol bugyra vagy fordítva.  

Önvizsgálat után, trauma feltárás végül tisztítás és felszabadulás majd pedig tanulás, hogy emlékezzél és ne felejtsd el, hova nem mész többé vissza. Ez egyik háború után sem történt meg, meg is lett az eredménye a civilizációs elakadásotokban. Mindennek van következménye, még az elmulasztott globális terápiának is. Csakhogy szerencsétekre, vannak olyanok, akik itt maradtak még hogy segítsenek eljutni addig a pontig, hogy meglássátok ez szükséges. 

Mert nem attól fog változni az életetek, hogy mi akarjuk hogy átmenjetek ezen, hanem attól hogy rájöttök és önként cselekedtek ebben és szabadon, mert az igény megérkezik. Így bármennyire is sötét a jelen a bennetek levő fény mutatja kifelé az utat belőle, amíg a hajnal el nem jön ténylegesen.