Ébredés - Avagy a WOKE Mozgalom esszenciája az aktivizmusban
Üdvözlet kedves követőim és olvasóim, ma egy érdekes témát veszek gorcső alá, amiben egyúttal kitérek majd COP 26-os történésekre is. Itt volt az ideje egy alapvetően pozitív tartalmú bejegyzésnek, ami reménykeltő lehet. Mert valamibe kapaszkodni kell nekünk is, amellett hogy teljesen tisztában vagyunk azzal, mekkora gebaszban is vagyunk. Eredmények meg nem igazán akarnak mutatkozni, ami egyrészt motiválná az embert, hogy folytassa a harcot, másrészt igen nehézzé tesz bármi fajta tervezést a jövőre vonatkozóan, ami kb. be is fullasztja a hatékony működést.
Múlt alkalommal, már volt szó arról, miért nem értjük egymást generációs szinten, a normák korszakbeli különbségei miatt és attól, hogy tagadjuk, hogy valami rosszat elnéztünk, amivel fájdalmat és sebeket okoztunk a másiknak, az nem jelenti azt, hogy a jövőben, ami most a jelen, nem lehetne helyre tenni a dolgokat, hogy a társadalom előrefejlődését támogassuk. Ezt a célt szolgálja a WOKE Mozgalom, ami felül- vizsgálja szinte az összes szociális igazságtalanságot és rávezet arra, hogy magunk is érzékenyek legyünk, valamint ha visszaélést tapasztalunk, akkor azt jelezzük a megfelelő helyeken, hogy védjük a megtámadt személyt, sőt legyünk a változás eszköze és ha tudunk tenni ellene, akkor cselekedjünk és akadályozzuk meg a katasztrófát.
Értelemszerűen a társadalomban zajló rendszerhibákra és igazságtalanságokra, visszaélésekre gondolunk alapvetően, úgy mint a rasszizmus, szexizmus, xenophobia, a különböző kisebbségi csoportok ellen irányuló agresszív támadások, erőszak az ártatlanok ellen, beindítva a társadalmi felelősségvállalás motorját, amivel az értékítéletünk javul. Az erre irányuló politikai irányvonal már régóta létezik, de mivel lokálisan kezdődött a terjedése és viszonylag lassan a hódítása, ezért mondhatjuk hogy hazánkban a mai napig nem érte el még a kívánt hatást pontosan azért, mert lényegében 1945-től kezdve különböző minőségben és formában, végig diktatórikus irányvonalú társadalmat neveltek ki a különböző generációk, tekintélyelvű, elnyomó, teljesítmény hajhászó emberekkel, ahol a szolidaritásról még csak hírből sem hallottak. Egyáltalán nem beszélünk túlzásról, mivel a rendszerváltás után születettek is ugyanazt az idomítást kapták, amit a szüleik, túlnyomórészt, hiszen az volt a minta, ellenben a most középkorú generáció szélesebb látókörrel rendelkezik ahhoz, hogy megkérdőjelezze a tapasztalt igazságtalanságokat, visszaéléseket és rendszerhibákat, hiszen a szisztémákban és mintázatokban felfedezhetőek azok az elmaradások a WOKE-nak köszönhetően, ahol társadalom normarendszere elmarad a kívánalmaktól.
Aktuális dilemma a tanulmányi és sport eredmények elérése erőszakkal vagy nélküle, mivel egy eszköz volt teljesítmény hajszolásnál, csak éppen azt nem vették figyelembe, hogy minden gyerek egy önálló személyiség és individum, így nem mindenkinél vezet célra a folyamatos lelki terrorral egyenértékű idomítás, így nagyon sokszor, amellett hogy kontra produktív volt, később mentális problémákat is okozhat a folyamatosan visszatérő traumák emlékei, amikben központban volt a győzelem és a veszteség, úgymint a bukás és az attól való szorongás az életben. Nem túlozva a felnőttek nagy részének lenne szüksége pszichológusra, hogy rendbe tegye a régi gyerekkori sérelmeit és persze sokan tagadják is maguk előtt, hogy a gyengeségeikkel ne is szembesüljenek, ellenben a munka világában kíméletlenül viselkednek embertársaikkal, lehet egy ilyen visszahatása is a teljesítmény hajhászásnak.
Lényegében a WOKE egy lehetőség is jobbá válni, mint akik régebben voltunk, ami a mostani korban döntő fontosságú. Így elérkeztünk vissza egy nagy kört megtéve ahhoz a témához, amiért elkezdtem írni a blogot. Hangsúlyozva a klíma és ökológiai változás, szociális hatásaira és következményeire.
Nemrég fejeződött be a COP 26 ENSZ Klíma konferencia Glasgowban Skóciában, részleges eredményekkel zárulva, amik ugyan hangzatosak, de nem elegek, hogy egy folyamatosan növekvő globális társadalmat biztonságban tudjunk.
Mit jelent ez tulajdonképpen?
Lemondásokat vagy kockázatokat. Ha kockázatokat, akkor önzőséget és árulást, hogy egy olyan bolygót kapnak meg a fiatalok tőlünk, amin létezni nagyon keserves lesz. Ha lemondásokat akkor tudatot, hogy nem sikerült az eltervezett célokat megvalósítani, egy folyamatos fegyveres készültségben levő Földön, ahol már most háborús körülmények között élnek rengetegen és hamarosan még többen kényszerülnek majd mozdulni, mert a tengerszint emelkedés megsemmisíti az élőhelyüket, vagy az éghajlatváltozás tönkreteszi a termelést, vagy éppen elfogy az ívó víz készletük és élhetetlenné válik a terület, infrastruktúra és munkahelyekről nem beszélve, főleg ha tartósan ki van téve a változékony szélsőséges időjárásnak. De itt még nincs vége a Föld biodiverzitása veszélyben van, szennyezzük is folyamatosan és változatosan a maradékot egy folyamatosan növekvő globális emberi társadalommal.
Még sem sikerült egyenlőre a félelmeket és előrejelzéseket megmutatni azoknak, akik tehetnének valamit, így joggal dühösek az aktivisták, mikor elég időt adtak ambiciózusabb lépések megtételére. A következményeket már korábban részleteztem abban az esetben, ha az a rendszer amiben élünk, hirtelen megborul, mert rosszul reagálunk, vagy éppen nem figyelünk oda a leginkább kiszolgáltatott szociális rétegekre, kitérve a mentális deviáns viselkedésekre. De hogy mégis úgy záruljon ez a cikkem végre, hogy reményt mutassak, szeretném felvázolni azt a tervezetet, amivel a WOKE-ot ezen a területen is hasznosíthatjuk.
Az ébredés azon nyomban végbe mehet, ha azt komolyan vesszük. Ha a társadalom új alapokon indítja újra az életét. Rendezi a társadalmi igazságtalanságokat, amiben azt az elejét veszi és arra törekszik hogy globálisan biztonságot nyújtson mind két nem számára, leginkább fókuszálva a nők önrendelkezésére. Sokszor előkerül, pontosan azért mert súlyos aránytalanságok és igazságtalanságok okozzák a még nagyobb problémákat, ami a mérték nélküliséggel függ össze, aminek tekintetében kiszorítunk más fajokat, csak azzal hogy létezünk, de már az egyensúlyt régen átlépve, amivel nehezen is lehetne pl. teljesíteni azt a tervet hogy visszavadítunk területeket, hogy visszaadjuk a természetnek ami az övé, de az ember előre mint sem visszafelé szeretne úgymond fejlődni, így ha nem érti meg, hogy magát kell visszafognia mennyiségben és inkább minőségben javulni, hogy megértsük az igazságtalanságok következményeit, a biztonság hiányát, a nemek közötti egyenlőtlenség problematikáját. Hogy miért kéne leszámolni gyerekházasságokkal, támogatni a fogamzásgátlást, előtte viszont leszámolni azokkal a hatalmakkal ahol, nem is engedik, hogy a nő önrendelkezzen saját életével és jövőjével. Nem én találtam fel ezt a "spanyol viaszt"
A Drawdown Project, amit az ENSZ is meghatározott iránymutatásként egy kiút, hogy a balance-ot megpróbáljuk megtalálni persze kérdéses, ha ezt még mindig csak ajánlás és nem terv szintjén kezeljük, mennyire lehet hatékony, hogy elkerüljük egy olyan katasztrófát, amiben a Föld népességének nagy részét nem lehet majd megmenteni és mellette a maradéknak is egy teljesen megváltozott Földön kell élnie, persze elképzelhető hogy addigra az ember megteszi az első nagyobb kirajzását is az űrbe, hogy azt meghódítsa. Talán ez a legnehezebb, szembesülni a tervezhetetlenséggel, ugyanis ha nem mondjuk ki az igazságot úgy semennyire nem lehet alternatívát mutatni a jövő generációjának hogy tovább fejlődjön és abból csak újabb káosz keletkezik majd. Még nem érezzük, még viszonylag béke van, még viszonylag nyugalom és a napi rutinjainkat el tudjuk végezni koncentrálva saját céljainkra, de nem sokáig lesz ez így. Amint erre viszont már lehetőség sem lesz, akkora már késő lesz a WOKE alapján tenni bármit is.
Ezért a régebbi politikai iránymutatásnak az össztársadalmi norma változásban kell kiteljesednie, ennek eszközeit pedig a tömegkommunikáció és szórakozás által vezetik be az életünkbe lassan, hogy hozzászokjunk az ember egyedi szabadság jogainak tiszteletben tartásához. Így tapasztaljuk azt hogy egyre több olyan kulturális termék készül, legyen az könyv, film, sorozat amiben igen is rámennek azokra a rendszerproblémákra, amiket még nem oldottunk meg, nem fejlődtünk benne és ez alól nem lehet kivétel az sem, hogyan reagáljunk az erőszakra és annak több fajta aspektusára, legyen akár arról szó, hogy ránk kényszerítsenek olyat, amit nem akarunk, vagy hogy életükbe akarjanak beleszólni mások akár propaganda által annak ellenére, hogy annak következményei az elemi logikával tökéletesen ellentétes. Vagyis amikor saját testünkről mások döntenek, legyen az egy ország vezetője, vagy a közösségünk, hozzátartozóink vagy akár a saját partnerünk akkor nem mondhatjuk hogy tiszteletben tartjuk az egyéni szabadságjogokat. A reprodukciós jogok nem kerülhetnek külső kézbe, mikor embert próbáló évtized előtt állunk, ahol sok embernek kell új életet kezdenie majd új helyen és még nem beszéltem az árvák tarthatatlan helyzetéről sem.
Bizonyára Greta is érzi, hogy ez már nem csak a környezeti változásokról szól, ez már több ahol az összeomlás fenyegető közelségbe kerül az emberiség számára és ehhez mérten kell mozgósítani.
A WOKE ha igazán belegondolunk egy New Age folytatás, amikor is rájövünk hogy az ügyek mellé kell ténylegesen állnunk, ahhoz hogy a változást mi elhozzuk együtt, erről szól a vízöntő korszaka, amiben most élünk. Nem tudjuk többé távol tartani a társadalmi problémákat, mert annak elhanyagolása gyorsítja fel igazán a civilizáció összeomlását. Át kell alakulni, de ebből nem hagyhatunk hátra senkit és ekkor fogjuk megérteni, hogy egy fajba tartozunk mindannyian és úgy illeszkedünk egymáshoz, mint a kép kirakós darabjai.