Csapdahelyzetben a Jövő generációi- Avagy az ördögi kör, amiből kiszállás EGYEDÜL nem lehetséges

Üdvözlet kedves követőim és olvasóim. Mai anyagunk, látszólag csak távolról érinti az éghajlati válságot, viszont társadalmi vonatkozásban elég fontos természetű, hogy megértsük, miért nem mindegy hogy egy ember hogyan tudja leélni az életét, egyáltalán hogy kezdődik el számára. Megkap minden segítséget, vagy éppen ellenkezőleg nagyon korán kénytelen szembesülni, mennyire nem fair az egész, amibe ő belecsöppent. Az emberek ezekkel a  témákkal nem is szeretnek foglalkozni, mint az árvák helyzete, vagy a nevelőotthonok, állami gondozás, ami itthon különösen, de lényegét tekintve globálisan nagy problémát jelentenek a gyerekek és fiatalok rendezetlen élet körülményei. 

Döbbenetes adat jutott tudomásomra a minap, hallgatva a Klubrádióban a társadalmi tudományokkal foglalkozó riportsorozat egyik epizódját, ami lényegében arra késztetett, hogy ez a blog bejegyzés elkészüljön. A szóban forgó téma, a fiatalkorúak bántalmazásának körülményei, csapdahelyzetek, amiből önhibájukon kívül rekednek bele nagyon sokan, 18 éves koruk után a rendszerből kizuhanva, sokan perspektívák és segítség nélkül sodródnak bele bántalmazó kapcsolatokba és olyan helyzetekbe, amiben fizikai veszélynek teszik ki magukat. 

"A gyermekotthonokból kikerült gyermekek 70%-a válik prostituálttá. Jó kora részük pedig 12 éves kora előtt szexuális erőszak áldozata is volt." 

Ez már önmagában elég sokkoló statisztikai adat, hiszen látszik annak az előjele, hogy az árva és állami gondozott státusz egy olyan stigma, amit nagyon nehezen lehet eltávolítani magunkról, ha nincsen a közelünkben segítség és olyan felnőtt, aki bebizonyítja a számukra, hogy ugyan olyan értékesek vagyunk a társadalom számára, mint akik családban, rendezett háttérrel nőnek fel. Az értéknek gondolás, esetükben pont a korai szexuális bántalmazásból fakadóan, így épül le az önértékelésük önmagukkal szemben, így mint gyors pénzkereseti forrásnak tekintik önmaguk áruba bocsátását, amivel a túlélésre játszanak szó szerint. De emellett, hamis ígéretekkel áltatva csábítják is el folyamatosan a kiskorúakat, hogy kihasználják őket, mivel védelemre szó szerint senkitől sem számíthatnak. 

A jelzőrendszer hiányos, a szervezetek túlterheltek, a rendőrség kapacitása is véges természetű ahhoz, hogy egy ilyen rendszerhibát orvosolni tudjon és időben tudja kimenteni a fiatalokat. Így a prevenciónak kulcs szerepe van abban, hogy olyan oktatást és tudást nyújtson a még a rendszerben lévő fiataloknak, hogy felkészüljenek ezeknek a csapdahelyzeteknek a kikerülésére és rávezessék őket, mi vár rájuk akkor, ha nem felkészülten lépnek ki az életbe. Ebben nyújt segítséget a Láthatáron Csoport is, ahol a művészeten keresztül, konkrétan színházi előadásokon, drámapedagógia segítségével mutatják be a bántalmazó helyzeteket, szituációkat, amiből következtethető az elkövetők ártó szándéka, még ha kezdetben ezt első látásra nem látjuk át, mert a viszontagságok után kedvesen bántak végre velünk az állami gondozottak esetében. Ezen belül is a fiatal korúak prostitúciójára fókuszál. Gyermekotthonokban lépnek fel rendszeresen. A "Kiállok magamért" projekt, pedig már felnőtt, volt állami gondozottak történeteit, és életútját dolgozzák fel mély interjúkban, hogy segítsenek a gyerekeknek példát mutatni annak érdekében, hogy képesek legyenek elkerülni a csapdákat. 

A maga nevében lenyűgöző társadalmi kezdeményezés, ami joggal követelne nem csak nagyobb figyelmet, hanem sokkal több financiális állami támogatást, hiszen a kezdeményezés arra összpontosít, hogy a gyermekotthonokban élő fiatalok csatlakozni tudjanak egyszer majd a társadalomhoz és annak fenntartói legyenek, adófizető állampolgárai. 

Ez azonban, úgy nehezen fog végbemenni, ha időben nem biztosítják a védelmet számukra, itt viszont kitágítanám a perspektívát arra a globális problémára, amivel nem vagyunk hajlandóak szembenézni, hiszen rengeteg nő, és fiatal lánygyermek kerül újra és újra a fentebb már említett csapdákba, elvesztve a önbecsülésüket, feledve az önrendelkezésüket saját testük felett, kiszolgáltatva az erőszakos hatalom által megrészegült, a patriarchális rendszert kiszolgáló egyéneknek. A probléma nem, nem specifikus, hiszen a fiatalkorúak prostitúciója a fiúkat is érinti. Azonban, úgy mint a túlnépesedést erősítő tényező, a nők kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, ha az erőszaknak nem várt következményei is vannak, a prostituáltakat meg zsarolhatják saját gyerekeikkel is az elkövetők többek között, hogy érte dolgozzon. 

Az ördögi kör, amiből nincs kiszállás nagyon sokak számára, az egyenlőtlenség problematikája, amit sokan képtelenek ésszel felfogni, hogy mit akarunk mi nők még, ha szavazhatunk, dolgozhatunk, pontosan erre kéne ráébreszteni és érzékenyíteni a társadalmat, hogy ezek az esetek, ha tömegével történnek meg és nem tudja a fiatal tisztességgel elkezdeni az életét élni, mint a normális adófizető réteg gyermekei, akik megkapják a szükséges oktatást és képzettséget. Akkor továbbra is fentarthatattlan, egyenlőtlen társadalmakra lesz kilátás, amiben nem fog látszani semmi olyan környezetvédelmi és ökológiai kezdeményezés, amiért sokan emelnek már szót. Pedig ezeknek a társadalmi problémáknak az orvoslása, legalábbis a csökkentése és visszaszorítása azt az egyensúlyt készíthetné elő, amiben a mértéket megtalálhatnánk és nem veszélyeztetnénk vele a környezetünket is. 

Végül mégis csak eljutottunk egy lokális problémától a globálisig, amiben a klímakrízis is jelen van. Ezért nem mindegy hogy egy ember, egy gyermek milyen alapokon indul el, milyen hatások érik, a környezete biztonságot vagy a bántalmazást garantálja-e számukra?  És ebben azt kell mondanom a felelősség mindenki vállát kell hogy nyomja, ahhoz  hogy a csapdákat egyenként fel tudjuk számolni. 

Forrás: Klubrádió