Amikor a "Rendszer hiba" ránk rúgja az ajtót, avagy hogyan tovább emberiség?

Üdvözlet kedves olvasók és követők, rég találkoztunk. Hiába, mi tévelygő lelkek is olykor megpróbálunk olykor lazítani, legalábbis ennek a testnek szüksége is van rá hogy bírja a strapát, azt a strapát amivel szembesül a vízöntőben. Lassan le is dobom a leplet mi végre vagyok itt a Földön tanítói jelleggel, de most egy már régebbi anyag következő fejezetét prezentálom nektek, hiszen a kapocs egyértelmű is hogy függ össze vele kapcsolatban. 

Körül beül egy éve írtam meg két nyelven Perintfalvi Rita katolikus teológus könyvének recenzióját angolul és magyarul, de azt nem gondoltam volna, hogy folytatása lesz oly módon, hogy egy konkrét esettanulmánynak is megfelelő eset kerül a középpontba, ami bemutatja a konkrét rendszerproblémát. Így is a könyv megváltoztatta az életemet, fenekestül felforgatta azt hogy merjek látni és merjek érezni, hogy azzal jót tegyek nem véletlenül, amivel kitárult a nézőpontváltásom és körülöttem is felszínre kerültek traumák, amikkel meg kellett birkózzak, hogy a megoldás részét képezzem. Csak azért említem meg újra, hogy tiszta legyen mekkora is a felelőssége lényegében az emberi fajnak abban, mit gondol, mit mond és cselekszik vagy éppen nem teszi meg, amit meg kéne. 

De térjünk vissza az aktuális esetre, amit nem részleteznék, lényegében premier plánban értesültünk arról, hogy 15 gyereket fizikailag és szexuálisan bántalmaztak egy nevelőotthonban Erdélyben, amit Böjte Csaba vezetett és alapított, mellesleg anyagilag is támogatásban részesült a magyar állam és kormány által. 2007-2017 között semmilyen intézkedés nem történt addig, hogy felelősségre legyen vonva az elkövető,  pedig az áldozatok és nevelők is jelezték, hogy gond van az intézetben. 2011-ben át is helyezték az illetőt egy másik nevelőotthonba  és most ítélték el az elkövetőt 30 évre. Nem új keletű dolog, visszautalva a Spotlight filmre pont ez történik benne notóriusan, hogy az elkövető papokat,  nem vonják felelősségre világi bíróság előtt és áthelyezik máshová, ahol folytathatja, amit addig csinált büntetés és felelősségre vonás nélkül.   

Magát ezt a bejegyzést egy tegnapi rádiós beszélgetés ihlette, amikor is a Tilos Rádió műsorában élő egyenes adásban hallgattuk, mik zajlottak az intézmény falain belül. Áldozatok, ott dolgozók szólaltak meg nem kis bátorságot gyűjtve, hogy a médiában közölt cikkek hitelt kapjanak, annak brutális tartalma a valóságot és a kőkemény igazságot tükrözi. Arra vonatkozóan is ahogyan nem kezelték az eseteket utána, vagy hogy próbálják ma is a túlélőket zsarolni, hogy ne beszéljenek arról, mik történtek a négy fal között, mert azzal elárulják az egyházat, intézetet, akik befogadták őket egykor.  Egy nevelőnek azért kellett eljönni az otthonból, mert jelentett eseteket, viszont ö magát is perbe fogták aminek eljárása jelenleg is folyamatban van. 

Tudom, hogy várnátok hogy beszéljek róla, de inkább hallgassátok végig a műsort (12:40-től) , amiben szóba kerül az is mennyire elégtelen szinten teljesít az az igazságügyi és intézményi rendszer, ahol az elkövető megnyerhet egy rágalmazási pert az áldozattal szemben, aki hiába tett vallomást gyerekként nem hisznek neki, bizonyíték nélkül semmit el és magára marad a traumáival, ha nem is kap segítséget. Ez pedig súlyos mentális következményekkel járhat együtt. 

Itt kapcsolódnék egy következő gondolathoz, ami már a mai témánk másik felére vonatkozik. Hogy a tönkretett és traumatizált fiatal gyerekek sorsa mi is lesz egy durván és gyökeresen megváltozott világban? 

És amikor olyat hallok vissza hogy 10% gonoszság elfér, ha 90% jót cselekszik az egyházban és ez emberi tulajdonság, amivel szembe kell nézni mindezt persze totálisan érthető hogy a "vár mentalitás" okozza de ezt egy pap szájából hallom, akkor totális mértékben megzavarodom, hogy mégis kiket szolgálnak ezzel az attitűddel? Valamint miből gondolja, hogy az ilyen hozzáállás nem sodorja szakadék szélére az egyházat?

Traumatizált, sebzett ember vajon milyen eséllyel tud majd megbirkózni a további nehézségekkel, egy sokkal nehezebben működő világban, ami az elkövetkező 30 évben fog bekövetkezni? 

Mind a tudósok, mind a vezetők tisztában vannak ezzel, legfeljebb nem kötik senki orrára, mert azzal káosz keletkezik előbb minthogy ők felkészültek volna értékeik menekítésére. De a helyzeten nem változtat hogy erős, mentális állapot megléte feltétele a túlélésnek, de ez mégis hogy fog végbemenni ha az áldozatokat tönkreteszik fiatalon? És mihez kezdjenek azok, akiknek az a feladata, hogy ezt ne hagyják hogy el lehessen kezdeni új irányba menni és egy új norma rendszert választani? 

Ezek már filozófikus jellegű gondolatok is, de a gyakorlatban realizálva, hiszen adott egy gyermek akit éveken át egy zárt közegben bántalmaztak mire megszabadul a közegtől elnyomja vagy feldolgozza traumát, ami nem egy rövidtávú folyamat, de ha erre lehetőség és idő sem lesz a felfordulásban nem tud mentálisan erős lenni a többi csapás elszenvedéséhez. Mintha egy folyamatosan vérző antiloppá válna, akit hamarabb fognak elpusztítani.

Hogy mi a tanulsága mindezen soroknak? 

Mindazok akik akadályokká válnak a rendszerhiba rendezésben, lehet az egy intézmény vezetője, aki eltussolja az ügyeket, lehet az egy ország elnöke aki pénzeli a vezetőt, lehet az egy hívő vagy közösségi tag aki áldozathibáztató, lehet az egy bíró, aki nem hisz egy bántalmazott gyereknek aki nem tudja megvédeni magát, lehet az maga a pápa aki helytelen rendeleteket hozott meg anno...ezek a személyek mind nem szolgálják se az emberi faj továbbfejlődését, se a megmaradását. És ezt nem fenyegetésnek szánom, bár néha már kedvem lenne, de azzal sem segítenék. Hanem ébresztőnek, hiszen az egészséges lelkiállapotú gyerekek vezethetnek el a jövőhöz az új világhoz, oda kéne eljutnotok rendszerhiba rendezés után ami a régi megsemmisítésével is jár, hiszen a régi, mint ahogy nézzük vissza a károkat mit okoz, a feldolgozatlanság, titkok, szociális bántalmazás spirálja, ami lehet politikai is, rombolja az agy működését, de a lélekét is. Ezért nincs meg a kellő mennyiségű empátia, amivel átérzőkké válhatnának, ellenben olyan szinten válnak triggerelhetővé távirányítás alatt, hogy parancsra válnak teljesen érzéketlenné, akár egy bántalmazott gyerekkel szemben is, nemtől, hovatartozástól függetlenül, ezért tekintik "járulékos veszteségnek" a 10% áldozatait, holott zsákutcába vezet ennek a büntetlensége és ez lesz az a faj, ami önmagát fogja elpusztítani, tönkretett és cserbenhagyott utódok miatt, mert legyengítették őket akkor amikor nem tudtak magukért kiállni és más sem állt mellettük, hogy megerősödjenek.

Nem szeretitek hallani az igazságot, akkor sem ha jó szándékú. Szembesülni mit rontottatok el és mikor. Igaz, nem ma volt ennek időpontja és ellentétben azzal hogy menekülnétek vissza a múltba én akkor is a jövőre koncentrálok, hogy esélyetek legyen, mert a szeretet vezérel. Mindazoké akik szenvednek, egyedül vannak és félnek. Bántalmazott antilopok, de lehetnek tigrisek is hiszen bennük van a lehetőség, hogy gyógyultan másnak is segíteni tudjanak. 

A gyógyult ember erősebb mint az átlagos, benne van hogy vissza is adja nem csak azt amit kapott, hanem többet és ezzel tud építője lenni az új világnak azzal hogy másokat is véd. Következő alkalommal, pedig erről lesz szó hogy ezt hogy tehetitek meg majd.