Aludj csak, ameddig minden összeomlik - Könyvajánló egy összeomlási mintáról

Sziasztok humanoidok, bizonyosan tele kíváncsisággal várjátok ma vajon milyen agymenéssel rukkolok elő. Izgi lesz, de nem pont a választott könyv beszámolója következik, pedig az is megérne egy misét. 

Nem, ami miatt csak egy mintára hívom fel a figyelmet, annak oka sokkal prózaibb, ráadásul megcáfol egy alapvető tényt, hogy nem lehet még megsaccolni sem mi várható egy civilizációs összeomlásban. Nem kérem, hogy kutató munkába vágjatok, hogy akkor vegyétek sorra mind az öt darab kihalási periódust és annak jellemzőit, azért ennyire kegyetlen még én sem vagyok, hiába mutat erre minden jel. De nem egyszer került elő mint szállóige az elmúlt 3 évben, amióta DA Klub előadásai tartanak hogy;

"Az elkövetkező nehéz években az fog számítani hogyan tudunk emberek maradni és tisztelettel bánni egymással és leginkább a társadalom női tagjaival hogyan bánunk majd"                                                                                                             
                                                                                                                      Stumpf-Biró Balázs

Úgy látszik ez a mantra ragadós lett, de még a legnagyobb írok között is, hiszen Kingék családostul vették komolyan. Persze, ez lehet csak véletlen egybeesés, amiben persze én nem hiszek, hiszen tudom hogy az írók célja tényleg az, hogy rekonstruálni tudják mivel jár együtt olyan fajta apokalipszis, amiben a nők kiesnek az adott civilizációs rendszerből. Történetükben gubót növesztve elalszanak és ott együtt elkezdenek építeni egy jobb világot, míg a régiben elszabadul a pokol. A rend nyomai sem látszanak, egy biztos a káosz és annak fokozatos volta. Nem azt mondom, hogy szóról szóra fog megtörténni minden pontja, csak azt hogy hasonló felbolydulásra lehet majd számítani, pedig mindenki "ébren" lesz, még ha még úgy érzik álmodnak. Vagyis próbálnak visszatérni a feladatukhoz, munkájukhoz, szeretteikhez vagyis ahhoz, ami a normális élet tartozékai. Lehet bármekkora és bármennyi káosz, akkor is a nyugalmi állapotot akarják majd visszaállítani újra és újra mindaddig, míg el nem fogadják azt, hogy a jövő a változtatásukon és hozzáállásukon fog állni vagy bukni. 

Nem véletlen, hogy Stephen King és fia Owen King úgy fogalmazott, hogy a könyv egy bocsánatkérés, amiért a férfitársadalomban  vannak olyan tagok, akik nem kezelik egy szinten a nőket önmagukkal, amiért csak az erő és fegyver nyelvén beszélnek. Be is mutatták ezt kendőzetlenül, mekkora káoszt tudnak okozni, még ha köztük voltak aggódó férjek és apák is. Nem feltétlen a kiélezett nemi konfliktusra akarom felhívni a figyelmet, hanem arra mivel jár, akár mentálisan is az, hogy nincs közbiztonság, halló távolságban lőnek, máshol fosztogatnak vagy erőszakolnak és ennek tanúja leszel vagy akár áldozata. 

Itt nem lesz gubó növesztés miután kitör a káosz, geopolitikai krízisek miatt, hogy kapjunk egy kis időt, míg megteremtünk valami olyat, ami egy igazságosabb világ, hogy azt teremtsük meg világunkban, miután visszatértünk. Bár átvitt értelemben, a gubó nagyon is létezik és akkor alakulhat ki, miután szembenéztünk azzal hogy a világ már nem lesz olyan, mint volt régen, ha szembenézünk a puszta tényekkel és nem menekülünk el előle és nem kergetünk illúziókat sem, sőt másokat sem kergetünk illúziókba. Segít hogy megtaláljuk a belső békénket, még mielőtt a káosz lesz az Úr, mert az lesz. Ha abban reménykednek, hogy autokráciákkal túlélhető lesz ami jön, az legalább akkora tévedés lesz, mint amit elkövettek a férfiak az alvó nőkön, akik elégették a gubókat. (Hoppá, spoiler bocsika)

Tudom, hogy ugrálok világok és dimenziók között ebben az írásban, ez tudatos hogy kiolvassátok nem csak a szemetekkel, hanem a lelketekkel is hogyan kezdtek rombolásba. Hogyan lesz egyre nehezebb megállítani, és nekünk még Evienk sem lesz, ha csak rá nem jövünk arra, hogy bennünk születhet újjá az a magasabb tudatszinttel rendelkező lényünk, aki készen áll a változásra és aki megbecsüli azt, hogy ezen a bolygón élhet, miközben nem zárkózik el attól sem, hogy új világokat fedezzen fel. 

Másképpen nem fog működni, csak kooperációval. Új norma szerint, nem elnyomva a női nemet vagy lenézni őket, vagy kihasználni. Egy másik operációs rendszert kell magatokévá tennetek hamarosan, egy olyat, amiben senki nem fogja megmondani hogy mit csinálj, mert neked kell döntened és azért kell neked döntened, hogy a felelősséget vállald, amivel képes leszel az újonnan felépített világot gondozni másokkal együtt. Szó ami szó, nem azt mondom, hogy ezt először fogjátok megtenni, legfeljebb azt hogy először lesztek tudatában annak, hogy átléptek egy új korszakba. Rázós út lesz, rengeteg bukással előtte. 

Akár olvasom, akár látom, akár hallom a közelgő vihart, ami bár lehet hogy képes lesz tisztára mosni mindent, nem jelenti azt, hogy ugyan olyan módon kell újrakezdeni, ahogy azt hatszor már megtettétek. És ez nem mese, mint ahogy az Auróra krízisét átélték a férfiak és megpróbáltak jobbá válni és lerakni a fegyvereket, terápiára járni, hogy dolgozzanak önmagukon, segíteni újjáépíteni mindent a pusztítás után, felismerni, hogy kire nincs szükségük többé, mert helytelen idők, helytelen normáival élt és visszaélt, rettegésben tartva nőket, akár egy börtönben is. Hogy a hatalom vágy az bizony egy ronda betegség, ami úgy kupán csap, ha nem vigyázol és pusztításba taszít, ahelyett hogy előrébb vinne téged. Minden alkalommal, amikor megfélemlítesz és uralkodsz máson. Erről kell végérvényesen lemondanotok, hogy képesek legyetek meggyógyulni. 

Tanulság is van, hogyne lenne azok után hogy ez a minta is olvasható. Most még jó lehet alszotok Csipkerózsikákként, próbáltok nem törődni a következményekkel, legyen az háború vagy egyéb társadalmi konfliktus. Természeti katasztrófa, ami látszólag ideig óráig tart, vagy ebben bízik az agyatok, hogy csak addig fog.

Viszont az Idők jelei már igen csak itt van a nyakatokon, kb. egy karnyújtásnyira. Búcsút intett egy fontos vallási vezetőtök is, nem régen. Mindig is tiszteltem Ferencet, megkönnyeztem, még sem voltunk mindenben azonos véleményen, viszont a munkája megmutatta, hogy még a legföldhözragadtabb intézmény, mint az Egyház, akik megannyi bűnt követtek el talán őseimen is a múltban, képes fejlődésre és képes belátásra. Szeretném gondolni, (nem szeretem a hinni szót) hogy folytatása következik munkásságának, már csak a ti érdeketekben is, hiszen megmutatta számotokra hogy nem élhettek megosztottságban. Nem ítélkezhettek azok felett, akiknek romokból, romokon át érkeznek oda, ahol nyugalmat remélnek és egy kicsit több időt vagy békét. És persze jó kérdés kire is céloztam most?  Menekült emberre vagy állatra? 

Ezt kell megérnetek zárószóként azt hiszem, főleg miután sokkot kaptatok a statisztikai adatoktól, hogy az egyensúly már nincs meg a két csoport tagjai között, márpedig természeti értékek nélkül nincs esélyetek tovább, ha elpusztítjátok módszeresen az "édenkereteteket". És nem lesz varázsfa átjáróval sem egy másik világba, ahol a nők veszik át az irányítást csak azért, hogy ne jussatok el ugyan oda, ahol a part szakad újra és újra és újra...