Aktív Ellenállás a Természet nevében

Üdvözletem kedves olvasóim és követőim! Sűrű hét van mögöttünk, és még több munka előttünk, aminek a tétje kezd egyre nagyobbá és fontosabbá válni. Az elmúlt napok feszültségei az új erdő rendelet miatt és kérdései valamilyen szinten, de mindenkit megmozgattak ki petíciót írt alá, ki pedig felkelve kényelmes foteljából útnak indult, hogy tüntessen az erdők megvédéséért. A probléma viszont az hogy a kommunikáció továbbra is homályos arról, mi is történik a valóságban, hiszen kameránk nincs mindenhol ami információt adna arról hogy mennyi fát vágnak ki, magánerdők esetében még adatunk sincs róluk.  

Múlthét pénteken erdővédő pártrendezvény (LMP) keretében, míg ezen a héten szerdán a civil szervezetek 40-nél is több összefogva szervezett tiltakozást és tüntetést a szakemberekkel, hogy vonják vissza az erdő irtásról szóló rendeletet. Békés és erőszak nélküli demonstráció zajlott a természetért mindkét esetben, és ott állva úgy éreztem hogy ez nem először történt meg. Deja vu és energiák, ellenálló energiák érződnek a keletkezett helyzetből, ahol próbálunk közösségbe verődve kiállni ügyekért, de ez nem könnyű mert szét lettünk forgácsolódva és egymás ellen lettünk fordítva, így tanulásra van szükségünk, amiben a szolidaritást elültetjük magunkban, fa módjára és gondoznunk is szükséges, hogy megnőjön és terebélyesedjen. 

Nem véletlenül használtam ezt a metaforát, hogy lássuk  amennyire élő organizmus egy fa, mely a természet rendszerében központi feladatot lát el, (biológiait és kémiait), hogy mi is egészségesen élhessünk bolygónkon, olyannyira fontos az hogy az ember társadalmi ügyekért a fához hasonlatosan ágakat bontson, hogy erős legyen mentálisan és egészséges, ami a boldogságot jelentheti, ha megteremti a harmóniát és az egyensúlyt a természettel miközben cselekszik.   

Talán még nem mondtam soha, de az erdő, az én szentélyem. Míg más vasárnap templomokban kapcsolódik feljebbvalójához, addig én az erdőben találom meg az utamat a magasabb erőkhöz, őseimhez, akik szintén így keresték a kapcsolatot tisztelve a Föld adományait. De emellett is tudtam már gyerekkoromtól kezdve, hogy ez egy élettér, az állatok  és különböző fajok otthona és nincs jogom tönkretenni, mikor nekik már jó formán nincs más helyük a bolygón, hogy szabadon élhessenek, belaktuk vagy tönkretettünk megannyi részt belőle. Mikor a közösségi oldalakon nézek videót arról hogy vad állatok pancsolnak a kerti medencében, csak az egyik szemem mosolyog rajta, de a másik tudja hogy nincs meg az egyensúly. 2018-ban az Ausztrál  és Amazonasi erdőtüzek kezdetekor kezdődött el a klímaszorongásom, amit folyamatosan kell kontroll alatt tartanom, józanul. De mikor tudomásom lett, arról mire készülnek háború és szankciók ürügyén, egy balta csapással teszik rommá a terápiát is amit magamon alkalmazok, hiszen felerősödik a szorongás mert a klímakrízis hatásait már most tapasztaljuk a bőrünkön, de kihat a mentális jólétünkre is. 

Közel 3 hónapja nincs jelentősebb mértékű csapadék, szinte az egész országban és a medencében, így hogy lenne lehetséges, hogy tarvágás után meg tudnának újulni az erdők, ha ennyire szélsőségessé válik a klímánk nyaranta? Ez puszta logika és mivel a kevés csapadékot sem bírja megtartani se a talaj, technikailag meg siralmas állapotban vannak hálózatok, tárolók pedig nem készültek így ennek a valószínűsége is egyre megnövekszik sőt felgyorsul hogy bekövetkezzen. Pláne, ha hozzányúlnak az erdőkhöz bármilyen vonatkozásban. Borzalmas állapotban van a Velencei-tó, kisebb tavak kiszáradtak, Gond van a Dunával Paksnál,  a termés elszáradt, már nálunk is tombolnak erdőtüzek, mint szinte az egész kontinensen ez már probléma a mediterrán régióban, de már az Egyesült Királyságot is elérte a hőhullámos időszak. 

(Képaláírásra kattintva az előrejelzési modell aktív is lesz.) 

Visszatérve a tüntetésre, ami a kevés számok ellenére, még is kecsegtető, hiszen az indíttatás is számít, hogy erről ne csak kiscsoportos foglalkozásokon beszéljünk, hanem tömegrendezvényeken. Rendkívül informatív volt a Magyar Tudományos Akadémia előtt rendezett esemény, interaktív és aktivizáló, és fél ezer ember már most jelentkezett erdőőrnek, hogyha cselekedni kell sürgősen akkor a helyszínre tudjon sietni és segíteni a védekezésben. Kicsit most szentimentális leszek, ismét egy film jutott eszembe régről a gyerekkoromból. Dr. Dolittle második része, ahol a történet középpontjában egy erdő megvédése volt a cél, San Francisconál, a fakitermeléstől és az összefogás célt ért, méghozzá az állatoké. Sosem gondoltam úgy, hogy egy fa puszta alapanyag. Mókusok, madarak élnek benne, rovarok másznak rajta, méhek porozzák be virágait...tövében gombák vagy rajta mohák élnek. És itt ezen van a lényeg, élnek. Nincs jogunk kilakoltatást végezni és játszani a feljebbvalót, mikor így is sorra tűnnek el a fajok az életünkből és addig feszítjük a húrt, míg olyan fajok fognak eltűnni amivel előidézzük hogy a következő faj a miénk legyen, ami eltűnik. Fogalmunk sincs milyen bonyolult szisztémát zavarunk meg, mert nem figyelünk a mértékre és az egyensúlyra.

A lényeg hogy az idő elérkezett hogy ahogy idézzem a 10 millió fa civilszervezet vezetőjét, "...ezt a kérdést ki kell venni a politikai pártok csatározásaiból, mert ez mindenki ügye, aki él és mozog..." számomra persze nem volt újdonság, mivel soha nem lokálisan, hanem globálisan tekintettem rá, ha egyszer szimbiózisban élünk a fákkal, ami az oxigént adja nekünk és megköti a szén-dioxidot, biztosítja hogy ne kapjak hőgutát, vagy ne olvadjon le a forró aszfalton a cipőm a lábamról apró gyakorlati dolgok, ami összeadódik miért van szükség rájuk. 

Nagyon bízunk benne, hogy a józanság fog győzni, és a munkások maguk fogják letenni a láncfűrészeket, megtagadni a rendeletet, mert megértik hogy okvetlenül fontos hogy a zöld területeink megmaradjanak akkor mikor a sivatagosodás valódi veszéllyé válik itthon, mert mindent meg kell tenni hogy elkerülni lehessen. Tegnap tűző napon álltak az emberek, de ott voltak. Nem ártva, évszázados fák alatt, amik mesélni tudnának, hiszen végig követték és tanúk voltak a történelmi eseményeinknek, a fák az emlékek őrzői is, így vigyázni kell rájuk nekünk is. 

Bizonyára a jövőben is folytatódni fog az ellenállás, amennyiben a rendeletet nem vonják vissza, de emellett is szót kell ejtenünk Szeptember 23.-áról, amikor is a következő Globális Klímasztrájkot fogja megtartani a Fridays for Future és nem csak Magyarországon hanem az egész Földön. A fiatalok tegnap nagy számban voltak jelen annak ellenére, hogy még a vakáció és nyaralási szezon is tart. Most a felnőtteken van sor és ha már felébredt a felelősség az erdőkért és fákért, akkor induljon meg tömegesen ezen a vonalon is, hogy a jövő reményteljesebb legyen, hogy a szorongók is gyógyulhassanak, mert látják hogy értelme van minden lépésnek.