A változás szele - Avagy prognózis a jövőre vonatkoztatva.

Kellemes estét, kedves követőim és olvasóim! Idei évértékelőnk következne  most, amiben a társadalmi ügyekről lenne szó, de ehelyett spontán módon fogok értekezni lényegében több témát érintve és kicsit beavatva a jövőbeli projektekre vonatkozóan. Ugyanis történt egy nagyon nagy változás az elmúlt időszakban. Akkorra hatással volt rám, ami mindent megváltoztatott amit eddig gondoltam, arról a tevékenységről amit eddig krízis kommunikátorként műveltem. Úgyhogy most kulcsszavakban összesítve vonom le a tanulságokat amiket idén tapasztaltam. 

Hatékonyság:  Legyen akármilyen társadalmi problémáról szó, az eredmény nélküliség, ami látható a külvilág számára. Ugyanakkor, a belső munka rengeteget számít, az hogy ne veszítsd el a célodat, és a hitedet, hogy elérd a célodat. Úgy ugrottam bele ebbe az önkéntes munkába, hogy gőzöm sem volt hogyan vegyem fel a fonalat, klíma ügyeket tekintve. Volt némi szakmai tudásom arról, hogy a kultúra közvetítés miként valósul meg, de információ átadása száraz adatoknál több kell hogy legyen, ha valamire fel szeretnéd hívni a figyelmet. És ez nehéz munka, mivel ahhoz hogy valamit elolvasson valaki, ingert kell adni, vagy humorral vagy drámával, de mindenképpen valami újat, amin a szemed megakad. 

Kooperáció: Nehéz ügy, ha valaki magányos farkas, mi több omnipotens komplexusban is szenved, hiszen másképpen működik az agya, mint az átlagnak. Amellett hogy megtudtam idén ki vagyok és miért vagyok annyira furcsa, ami sokszor átok, mert a világ nem az ilyen félékre van kalibrálva jelenleg és ezért boldogulok nehezebben az átlagosnál. Viszont megalkudni nem hajlandó, végletekig igazságpárti, makacs a céljait és terveit illetően egyszerűen ALL IN-t játszik minden pillanatban, mert az élet annyira törékeny, hogy nem hajlandó egy percet sem fecsérelni olyan dolgokra, ami nem fontos és ami nem motiválja állandóan, hogy jobbá tegye a világot. Talán naiv gondolat, hogy a szavaival szeretne gyógyítani és harcolni. De sokkal többre megy akkor, ha felismeri a saját értékeit másban, akinek tud segíteni amivel úgy érzi maga is nyert. Hiszen nem csak együttműködést, barátságot kapott, hanem reményt, hogy valahol a furcsasága mellett van olyan, aki megérti az ő céljait. 

Trauma: Saját és másoké, barátoké, szeretteidé...idegeneké, bárkié. Mégis érted, mégis fáj, de képesek vagyunk egymást gyógyítani, amennyiben vállaljuk hogy a másik bánatát megéljük, és ezáltal az áldozat megkönnyebbül egy kicsit. Meglátja a fényt a teljes sötétségben, érzi hogy nincs egyedül többé és képes arra, hogy megszakítson egy hosszú ideje fennálló áldatlan állapotot, amiben sokáig szenvedett. Magamnak is be kellett látnom hogy maradtak olyan emlékeim, amik gátat jelentenek a továbblépésben. Valami eltört és kétséges hogy meg lehet-e ragasztani, ez pedig a bizalom. És a közelmúltban történt társadalmi események, megingatják azt a hitet, amit tápláltam arról hogy szükség van-e rá, lényegében folyamatosan tépázzák a gender equality zászlaját. Azt se tudom miért tartok ki mellette, ha az egyenlőséget még értékelni sem képesek. De ez pont olyan dolog hogy nem általánosíthatok, bármennyi gonoszsággal találkozom a patriarchátus termékeként. Nem akarok lemondani a férfiakról, nem akarok pálcát törni egy komplett nem felett. Még hiszek, hiszen javíthatatlanul idealista vagyok. 

Tervek: Magam is el kell hinnem, hogy többé válok minden információval, magányosan, mégis erősen tudva az igazat, látva a jövőt, megérezve a következményeket. És bár látszólag 1000 felé szakadva és mindenbe beleállva küzdök az ügyekért és bátorítok másokat, a végcél akkor is egy. Ez a szeretet. A feltétel nélküli, az aggódó és bátorító és a béke, amiért harcolni is szükséges. Szóval nem lesz kevesebb dolgom jövőre sem. Továbbra is a társadalmi ügyek, és problémák kommunikációja lesz a fővonalam, de ha Isten is úgy akarja olyan projektek létrehozásában vehetek majd részt, amivel úgy szolgálhatom az emberiség javát, hogy azért kompenzálnak is. 

Non plus ultra: Igen, a könyvem lassan révbe ér, teszt olvasókhoz juttatom el, és lektorokhoz hogy a kézirattal hamarosan kopogtassak a kiadóknál. Izgalmas kihívás, főleg ha brand-et kell építeni egy olvasmány számára, ami ráadásul több témát ölel fel. Tabukat döntöget sorra, bemutatja az árnyoldalakat, amire nem gondolunk hogy megtörténhet, pedig valóságos minden momentuma. Olyan mint egy gráf ábrázolása az érzelmeknek...összefüggések és következmények, egy rendezett káosz mégis valóságos helyzetekkel, középpontban egy társadalmi traumával, ami mellett más társadalmi problémák is felsorakoznak. 

Aktivizmus: Idén sem rösteltem nyakig ártani magam mindenféle jóba és rosszba, de leginkább képezni magam, hogy akinek szükséges, hatékonyan tudjak segíteni. Értve ezalatt továbbképzések, konferenciákon való online jelenlét, és zoomos értekezések. De valami megváltozott. A tét nagyobb lett, és az ügyek amik mellé többed magunkkal állunk most már együtt, még több kihívást fog tartogatni, és bátorságot követelni, ez nem csak puszta jövendölés ez a rendje a dolgoknak és fel kell nőni a feladatokhoz hogy hatékonyak és valódi segítséget nyújtsunk azoknak, akiknek szükségük van ránk...mert a jég megtört, a csontvázak borulnak, az áldozatok előbújnak és beszélnek naponta. A mocsok legmélyebb bugyraiban állunk, nem csak áldozatként, hanem hallgatóként, a dominó elindult és nem állítom hogy nem fognak ledőlni olyan hagyományos, társadalmi tradícióra  jellemző vonások amivel generációk százait és ezreit nyomorították meg lelkileg évtizedeken keresztül. És ami a lényeg a harc immáron nem egy láthatatlan ellenség ellen szól. Ugyanis addig nem nyugszunk, míg a minimum nem teljesül jelesül hogy a gyógyulás útjára kerüljön a társadalom mentálisan. Ahol érték lesz újra az ember, a bűnösök pedig végre megkapják a méltó büntetésüket világi viszonylatban. 

Figyelmeztetés:  Államfőt választunk megint. Kormányt is úgyszintén és bár rühellem a politikát, mert tesz nagy ívben a legnagyobb társadalmi problémákra, holott ez lenne a legnagyobb feladata ahhoz hogy egészséges társadalomban éljük amiben jó is továbbiakat vállalni. Ezúttal annak üzennék, aki a kirekesztett rétegeket, rendre alázza meg éppen ezért jövendőbeli női köztársasági elnökünk, amennyiben valóban ő lesz az, együttműködést várok el a civil szférával és valódi lépéseket az erőszak felszámolásának ügyében, mert ez a dolga. Nőként, vezetőként, államfőként. Amennyiben ez nem valósul meg, nem lesz nyugalma soha, ugyanis jövő utazó nem egy van, helyettem is lesz 1000 másik, akik ugyan azt fogják követelni hogy végre javuljon a helyzet. 

Lassan éjfélt üt az óra is, befejezzük ezt a kemény évet, kezdődik 3. éve a blognak és 4. éve a krízis kommunikátor munkámnak, remélhetőleg több látható eredménnyel fog végződni...

Happy New Year Everyone!!