A személyes növekedés útjai - Avagy, az elengedhetetlen lépés a változáshoz
Üdvözlet kedves követőim és olvasóim, örülök hogy beszélhetünk újra. Most persze néztek mint "Rozi a moziban", hiszen eddig csak én beszéltem ezen a blogon. De ami azt illeti ti is megteszitek, különféle módozatokban folyamatosan, hiszen reagálok a világban zajló folyamatokra. Szóval mondanivalóm akad, hiszen a témát ti szolgáltatjátok pozitív vagy negatív viszonylatban. Ilyenkor ünnepek tájékán, a spirituális erőtér is növekszik a befelé hangolódáshoz, hogy egy kicsit megálljunk a száguldó hullámvasúton, amit életnek hívnak.
Ennek köszönhető, hogy most egy képzeletbeli leltárat fogok elővenni, melyben értékelem az elmúlt évet. Tavaly ilyenkor, egy vihar előtti csendhez hasonló állapotot éreztem, bár már akkor megtudtam rengeteg információt arról ki is vagyok. Hát mit mondjak, attól ki is lehet lenni eléggé, pláne akkor ha az információk sugárhajtással száguldanak feléd és beléd is hatolnak és külsőleg és belsőleg is átkonvertálnak, vagy ahogy talán ebben az esetben igaz is, a lélek kijelentette; "Elég volt hogy átlépjél rajtam, csak azért mert láthatatlan vagyok, mert nélkülem nem fogsz boldogulni."
Ez már egy ultimátum volt, hogy kezdjem el leépíteni az egomat, amit már amúgy is gyakorlok viszont úgy kell megtennem, hogy mellette vezetői minősítést kell biztosítanom az új korszakban. Leszületésünk pillanatában eldől a sorsunk, ha komoly feladatokra ki vagyunk választva, jellemünk miatt és ezért kell bevégezni az adott feladatot vagy missziót is. De gyerekkorunktól kezdve kapjuk a pofonokat a környezettől, a legkülönfélébbeket, amik igyekszenek eltéríteni, hogy ne csalódjunk borzalmasat. Nos, el kell mondanom hogy a vallások is így működnek. Hiába a megannyi szabályrendszer vagy parancsolat, emellett vagyunk gyarlók és elmaradottak tudatlanul vakok, kiszolgálva egy rendszert, ami már nem működik.
Évek kellettek hogy rájöjjek a küldetésemre, igaz traumák nélkül valószínű, hogy nem ébredek fel időben, hiszen aki nem ismeri a szenvedést, annak nincs miből növekednie kifelé, vagyis a gondtalanság nem ösztönöz hogy változtass, de egyben azt is mutatja hogy részvétlen vagy. Ez az igazság, bármennyire is irigység szagú talán a gondolat, de egyszerűen ha nem történt veled baj, nem érzed át a súlyát a szenvedésnek hogy az mit okoz a másikban, segíteni meg végkép nem fogsz. Lelked rajta, nem erőltetem, de azzal jobb ha tisztába kerül mindenki hogy a lezárásnak is vannak következményei, éppen ezért nagyon nem pártolom a szeparációs megoldásokat menekült kérdésben, még akkor is ha ezzel neki megyek mindenkinek, akit már beszippantott a félelem miattuk. Ennyi erővel tőlem is lehetne, hiszen idegen vagyok, ez is egy coming out, bennem olyan normarendszer él, amit más csillagrendszerből hordozok, inkarnációim során tapasztalva, hiszen ott feltétel nélkül valósul meg az egyenlőség és szeretetet.
A szeretet, amit sokáig elnyomtam magamban viszonzatlanság miatt. Sokáig azt hittem, hogy ez rendben van. Miért is kéne esélyt adnom hogy valami napvilágra kerüljön belőle, de nem számoltam azzal hogy sebzettség mellett is feltétel nélkül érzek szeretetet, még az ellenségeim iránt is, valamint hogy segítenem kell hogy jó útra térjen, meggyógyítva azt, ami sérültté változtatta. Elmenekültem ez elől. Talán nem méltó módon választva egy lezárást miközben széttört valami, amiből épülni kezdett az út kifelé a sötétből a fény felé, erőteret létrehozva és ahelyett hogy azt ego erősítésre használtam volna, a bántalmazás emlékeit felszámolva úgy döntöttem, hogy egy komplett rendszerhibát akarok helyrehozni, mert nem kívántam senkinek azt a fájdalmat, hogy élje át nőként amit tapasztaltam, ellenben sorstársaimnak biztosítani akartam a lehetőséget a megerősödésre, fair módon.
Ezért lettem gender equality aktivista, hiszen az igazságosság mellett tettem le voksomat harmóniát keresve, nem számítva arra hogy ez a sors feladatom is. És ebből kiindulva a fiatalként elszenvedett trauma vagy maga a személy is egy teszt volt az univerzum részéről, mekkora erővel rendelkezem a folytatáshoz. Ezért jó párszor belefutottam az elnyomás traumájába és a hallgatásába hogy nem vállalom a felelősséget az érzelmeimért, mert az alkalmatlan, kellemetlen hiszen csillagmagként ez az utolsó amire vágyunk hogy gondot okozzunk, felfordulást talán, de jó célt szolgálva. Nem számítottam arra mi fog történni velem 5 éve lassan és miért, amellett hogy mindig is harmonikus környezetre vágytam amiben leélhetem az életem. De ennek képe törékennyé vált abban a pillanatban, hogy megéreztem ennek bizonytalanságát. Ébredezni kezdtem, akkor tudattalan módon, álmokat láttam, megérezve előre sok mindent, ráérezve generációk félelmeire és problémáira és azt hittem ezért írok könyvet, arról, ami őket leginkább tettekre sarkalja ami egy örök érvényű tanulság. De az Univerzum tudta a dolgát, mikor kivel kell kapcsolatba kerülnöm, mikor találom meg azokat a személyeket, akikkel együtt léphetek a tettek mezejére egy közösségben, csapatként, kooperálva és segítve. De a tavalyi év és még az idei is fel kellett oldja az utolsó kétségeket bennem, hogy mindez csak illúzió, vagy valóban átváltozás előtt állok-e, mikor így is évekig azt hittem az ügyek, amikért dolgozom csak nekem fontosak és ezért a magányos vezetés a megoldás.
De az élet másképpen döntött, rossz hogy más szenvedése és kínja kellett a tudatosodáshoz, de amivel megtudtam mi a dolgom, amihez önös érdek nem fűződhet, legfeljebb csak annyira hogy nem engedhetem meg hogy bántsák az ártatlanokat, mert azt átérzem, és azt sem engedhetem meg többé hogy nem veszek tudomást a saját bántalmazó kapcsolataimról feldolgozás nélkül. Gyógyítani kezdtem magamat és másokat. Onnantól kezdve minden felgyorsult, a tudatra ébredéssel ajándékokat kaptam és visszataláltam az utat a lelkemhez. A sokat megélthez, reinkarnálódott életeimhez, kultúrákhoz amik vonzanak, és az idegen őseimhez, a plejádokhoz, akiknek a génjeit hordozom. Akik kreativitásomon keresztül nyilvánulnak meg nálam rendszeresen, így üzenve a Föld lakóinak. És ezennel bebizonyosodott, hogy az érzékeny személynek bennem komoly feladatai lesznek a következő korszakban.
Idén beléptünk a Vízöntőbe hordozva a Halaknak az évezredes, transzgenerációs traumáit, amit gyógyítani kell, hogy az egyensúlyt megteremtsük és ez nagyon nem lesz egyszerű, mert ébrednetek kell hamarosan, hogy felismerjétek csak rajtatok múlik, hogy a jövő milyen irányt vesz majd és hogy kikerüljétek a múlt csapdáit, ismétlődő mintákat és megoldásokat. Ráébredve teremtési energiáitokra, és amivel csodákra lehettek képesek, együtt a szeretet által vezérelve a fény útján. Ezt felismerve írtuk meg az útmutatót, 2020-ban közösen azzal a lélekkel, aki tanító, gyógyító és béke és egyensúly teremtő feladatokkal született le 34 éve és aki 33 év után végig megy a metamorfózison, hogy átsegítse az embereket az átmeneti időszakban, hogy a végén csatlakozhassunk az Univerzum többi lakóihoz mert a jövő nagy találkozásokat és felismeréseket hordoz magában, amivel túlléphetünk régi valónkon. Legyen ez egy fajta evangélium is azok számára, akik fájdalmat élnek át, aggódnak mi lesz, mert ami jön, az az újrakezdés.
Segítőimmel folytatjuk a projekteket jövőre is, segítve az informálódást, nemzetközi viszonylatban úgyszintén. Csak egy dolgot szeretnék kívánni jövőre, az pedig az Ébredés, hogy emlékezzél arra ki voltál, és hogy ebben az életedben is mennyi minden jóra lehetünk képesek, de ahhoz ébredni kell.
Fogadjátok szeretettel, ezt a különleges ünnepi designt, ami nem ok nélkül készült, el ugyanis hűen tükrözi a sokszínűségünket, kreativitásunkat amivel igyekszünk szépséget csempészni az emberek életébe. Ezen belül emlékeztet arra, hogy minden kultúra voltaképpen megéli ezt, nincs különbség éppen ezért hogy Yule vagy Karácsony amit tartunk teljesen mindegy, ahogyan tesszük az viszont jelentőségteljes.
Peace Love Light