A "Növekedési" Fétis Végnapjai
Üdv néktek emberek, követők és olvasók mai témánk eléggé mélyenszántó lesz.
Nem mintha eddig maga lettem volna a megtestesült "tündér keresztanyátok", bár mindig néző pont kérdése hogy valaki hogyan fogadja azt amit tőlem olvas. Totálisan tisztában vagyok, hogy nem mindenki képes befogadni ezt az egyedi kommunikációs formulát, pont azért mert arra vagytok kondícionálva, hogy vakon éljetek egy program szerint, de mégis kötelességgel tartozom hogy megpróbáljam kitágítani a tudatszinteteket, hogy legalább végig gondoljátok az olvasottakat, bármennyire is megdöbbentő annak tartalma. Viszont a mai nap folyamán nem én fogom tolmácsolni a kész tényeket, mi várható rátok nézve, hanem egy olyan szakember, aki lényegesen több tudással rendelkezik, ha úgy vesszük a valós világ terepén. E héten egy igen érdekes előadáson vettem részt a Bolygóban, ez már nem is az első alkalom hogy Szabadegyetemi előadást tartottak hétköznapi emberek számára. A téma ezúttal egy igen fontos dilemmát taglalt, ami az est beszélgetésének címe is sugallt költői kérdésként feltéve;
Lehet-e Zöld a Kapitalizmus vagy sem?
Mielőtt erre a kérdésre egyértelműen választ adnék, szeretném Pogátsa Zoltán közgazdász előadását összegezve átadni, kiemelve azt, hogy ezt Ő maga kérte a hallgatóságtól, egyértelműen jelezve hogy csak a gondolatok megosztásával lehet társadalmi változásokat beindítani, oktatva a többséget. Úgyhogy én is ezt fogom tenni, mellyel egyértelműen állást foglalok szándékaim szerint, kinek a javát is szolgálom akár ezzel az egész bloggal és az anyagokkal. Úgyhogy lássuk a medvét.
Az Új Egyenlőség - társadalomelméleti magazin szerkesztője, fel is vázolta a jelenlegi ismert tényeket a globális felmelegedésről ám szinte rögtön szóba hozta azt a rettegett dolgot amit igyekeznek mellőzni a tudományos beszámolókból, holott teljesen érthető hogy csak a rendszer területeinek kontextusba hozásával lehet bármit is elmagyarázni és gyakorlati módon. Szóval a bűvös 1,5 °C potenciális elérésének időpontja mellett, ami (2030) rögtön szóba került a Föld eltartó kapacitása is, szemléletes ábrával hogyan alakult az elmúlt évszázad során ennek változása a népesség növekedés tükrében.
A 70-es évektől látszódik a folyamat változás, ellenben az adatok azt mutatják meg hogy elmúlt 30 évben történt gazdasági értelemben is a nagy növekedés korszaka kontrollálhatatlan módon, aminek következménye nem volt pozitív a természetes környezetünk szempontjából. Nagyon nagy probléma hogy hiába a szelektív hulladék kezelés, 80%-annak mégsem kerül a lerakónál oda ahová kellene vagy éppen újrahasznosítva, ellenben az óceánban szigetek alakulnak 200 futball standion méretű x 10 m magas halomban állnak össze a szigetek Indonézia partjai közelében. Szóval nem pusztán az üvegházhatású gázok mértéke jelenti a problémát, hanem ez egy összefüggő hatás, mivel a globális népesség élelmezésére műtrágyát használnak, aminek eleve rendkívül nagy az ÜHG kibocsátása. (4 milliárd emberről beszélünk) És az idő előrehaladásával még többre lesz szükség, a közelgő népességrobbanás következtében.
Hiába minden várakozás, valójában zöld átmenet egy ábránd, mert amikor még meg lehetett volna tenni a károsító gázok visszaszorításáért, akkor az alternatív energia használatot, kiegészítő megoldásnak használták, míg a többiből alapozták meg az állandó profitot, hozó óriás vállalatokat, amik biztosították az állandó GDP növekedést a legnagyobb szennyezők számára is. Exponenciális növekedés tapasztalható, ám ellentétben a lineáris növekedéssel az e fajta növekedés előrevetíti annak telítődését előbb mint sem utóbb és végül a hanyatlását, szigmoid módon. Így írta le Giorgos Kallis azt a folyamatot, ahol stacionális növekedés következhet be a hanyatlás után, ami a nem növekedést mutatja be magyarán hogy tartsuk azt 3% alatt.
1973-2008-ig uralkodott gazdasági értelemben a Neoliberalizmus korszaka, mellyel a Roosevelt féle New Deal-jóléti alapot teremtették meg, ugrásszerű életminőség javulással is a korábbi, háborús évekhez képest.
Alapvető probléma, hogy nagyon rosszul használjuk a kapitalizmus fogalmát.
A kapitalizmus vagy piacgazdaság olyan gazdasági rendszer, amelyben a termelési tényezők többsége magántulajdonban van, amiket haszon elérésének céljából működtetnek, és ahol a termelt javak és szolgáltatások elosztását túlnyomórészt a szabad piac határozza meg.
Pontosabban elferdítve a valóságtól, hiszen magántulajdon és piac is létezett a korábbi időszakokban a feudalizmusban is ahol a föld, munka, tőke nem kerülhetett kereskedelmi kezekbe. Viszont a kapitalizmus az az állam által kötelezően bevezetett intézmény rendszer, ami a tőke, bevétel állandó növekedését célozza meg, ami garantálja és biztosítja, vagy fenntartja a konstansan növekedő népesség számára az ellátórendszert. Közjavak, szolgáltatások, támogatások. Erről hajlamosak vagyunk elfeledkezni hogy annak érdekében hogy a növekvő tömegek számára működjenek ezek, a fogyasztási igényt kiszolgálva, ahhoz a magán és vállalati szektort is erősíteni kellett.
A következő napirendi pont már arról szólt hogy lehetséges lenne-e a leválás erről a rendszerről? Mikor globalizált világban összekapcsolódva működünk, kereskedelmileg így tehát a súlyos mértékben szennyező Kína javait, amit termel azt az egész világ élvezi. Külön, figyelmet igényel hiába vannak évről évre COP konferenciák, ahol kötelező lenne bevallani, de nem minden ország beszél kibocsátása mértékéről, ami lényegében csak akkor változna, ha szigorúbban állnának hozzá és nem korrumpálható módon a kérdéshez, mert a pénzbűntetés több időt nem fog adni a krízis bekövetkezte előtt.
Örömmel nyugtáztam, hogy az előadó igyekezett szemléletes módon közölni hogyan áll össze az össz kibocsátás a bolygón, matematikai képlettel, amivel vitatkozni nem igazán érdemes, hiszen a számok azok amik nem hazudnak, legfeljebb csak úgy hogy ha azokat direkt ferdítik el. De ezzel az eljárással önmagunk kalkulálhatjuk le a szennyezéseink mértékét.
Σ ÜHG = Népesség x GDP/ fő x energia / GDP x ÜHG/ energia
Klímaigazságossághoz érkezve jutottunk el olyan mélységekig, amikor ki kellett térni a népesség növekedés, túlnépesedés hatásaira és annak eddig kezelt módjaira. Kína egy gyerekes politikája erőszakos és autoriter módot választott a csökkentésre, míg India (aki hamarosan átveszi tőle a legnagyobb népesség rekordját) ezzel szemben, a jobb életvitel emeléséért rengeteget fektetett az oktatásba és az egészség ügybe a déli területeken, ami jelentősen gazdag térség lett, ezzel elérve azt is hogy a nők később és éretten hozhassák meg a döntést hány gyereket tudnak tisztességes módon ellátni és nevelni fenntartható módon. (Egyébként Japán és Dél-Korea is megcélozta az ilyen irányú "nem növekedést" és a jólétet célozta be, fenntarthatósági szempontból.)
A probléma, hogy a jog nincs azonban biztosítva az elmaradt területeken, így észak India továbbra is szegénységben van, ugyan úgy mint az afrikai vagy ázsiai régiók, amik nem támogatják azt a koncepciót, hogy a nők megválaszthassák hogyan éljenek. Való igaz hogy a felsőbb tízezer felelős a kibocsátás többségéért, ahogy az ábra is mutatja ami lényegében Magyarország társadalmára is leképezhető.
Hiába a felső tízezer életvitele felel a szennyezés növekedéséért, amit a kapitalizmus csúcsán hozott össze, nem javít a dolgon hogy az alternatív energia használat elérhetetlensége jellemző a tömegek számára, ergo a szegényebbek változtatni sem képesek a sorsukon. Az alapvető tévhit, hogy végtelen növekedés létezhet egy véges bolygón, mind helyet tekintve és erőforrást is, hiszen az energiaválság és nyersanyag hiány előszobája előtt toporgunk jóformán, úgy hogy évente 5% a GDP-nek megy a fosszilis energia használatra, kőolaj és földgáz bányászat és kutatás támogatására.
Az építkezésünk is bajos, nem éppen klímabarát, hiszen vasbeton, acél -cement gyártáson alapulnak az épületeink legalábbis az elmúlt században ez volt meghatározó, Kína pedig folytatta is ezt a mintát, hogy le ne maradjon a fejlett térségektől.
Ami a megoldást jelentheti előbb utóbb az a javak újrafelosztása pont azért hogy a fejlődés ne a GDP növekedésen alapuljon súlyos aránytalanságokat generálva a szegény és gazdag rétegek között, ami előbb utóbb véres konfliktust szülhet. Ezért fordítanak nagy figyelmet immáron a Gender Studies oktatásába és a Nők nagyszámú képzésébe hogy az átmenetet egy újra balance-osítással megkönnyítsék, jobb körülményeket kialakítva, ami az elégedettséget is növelheti.
Nagyon fontos hogy ezeket a lépéseket ne hagyjuk ki azelőtt, hogy átállítanánk a gondolkodásunkat miben mérjük azt, mert a "nem növekedés" mentális értelemben tehet jót, hogy leállítsuk magunkat a kényszeres, stresszes életmódról, hajtásról, harácsolásról, szorongást okozó élethelyzetekről, amit okozhat a fenntarthatatlan számú embertömeg. Hiszen lássuk be lényegesen megnőtt az élettartam hossza, későbbi és kevesebb a halálozás mértéke, mint a születésé. Ez szimpla matematika és a visszazöldítés is pont azért bajos, mert az életteret foglalja ez az emberiség, azért hogy termeljen. Kérdés volt ebből a szempontból, hogy mekkora fejlődés következhet be a nem növekedés mellett így?
Ebben a kérdésbe szóba került a Techno optimizmus illúziója. úgy mint fúziós erőművek építése vagy a karbon befogás, de se anyagilag se erőforrásilag, energia igényt tekintve már nem lesz elkerülhető hogy beleessünk a csapdába, a geopolitikai együtthatókról nem is szólva, hiszen eleve a háborús területek sem közlik az ÜHG szennyezésük mértékét. Bármilyen céges zöld tevékenység voltaképpen green washing jellegű, mert területet nem tud növelni, időt nem tud nyerni, hogy a természet regenerálódjon. Nem megoldás az eszetlen fa ültetés, oly módon ha bármit elkezdünk betelepíteni, mert többet árthatunk vele a biodiverzitásnak, változatos flora és fauna életterének meghagyása már egy jó irány, viszont a használatban levő területeken ez bajosan működhet, mert szó szerint belakták már a bolygót rengetegen.
Fenntartható gazdaság vagy civilizációs összeomlás várható?
Sokan a teremben, le voltak forrázva hiszen a zöld ügyek melletti kiállás természetesen nagyon fontos, viszont szembe kell nézni azzal milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy hozzányúljunk a rendszerek átalakításához. Értelemszerűen úgy nem megy, hogy az egyik részük a 3. világban fejlődők az életben maradásért küzdenek, míg a másik élvezi már csak "limitált ideig" a többlet javakat, kompromisszum vajmi kevés ha nem szembesülünk azzal mi várható, ám kétségtelen ehhez agymunka nem kis mértékben szükséges. Többek között ezért is elengedhetetlen feladat a fejlesztés A-Z-ig. Szükséges átértékelni a földi létet hogy az hogy lehetséges fenntartható módon még mielőtt az összeomlás jelei megmutatkoznának, hiszen a pánikban már rég késő valamit is tenni. Itt lehet visszatekinteni arra a pontra, hogy újra értékeljük az elégedettségünk mértékét, mi legyen a fokmérő, hiszen a telítődés az elkerülhetetlen lesz és kimerül a gazdaság egy ponton stacionáriusba vált exponenciálisból. Jelenleg már csak az idő a kérdés.
Így a válasz a kérdésre, egyértelmű hogy nem létezik zöld kapitalizmus, viszont előbb utóbb mégis át kell értékelni, hogy mivel váltsuk fel a kapitalizmust, mert állami szinten valóban nem fenntartható mindenki számára ez a formula. Szétesés várható, ha nem leszünk képesek megteremteni a fedezetet energiában, nyersanyagban és még nem beszéltünk a geológiai szélsőségekről és annak társadalmi hatásairól.
Talán az volt a legmegdöbbentőbb az egész estében, hogy egy vallomással ért fel a szakember kijelentése, akinek a társadalom minden osztályával van módja kapcsolatfelvételre, hogy a legnagyobb probléma, hogy a valóságot elferdítjük azért hogy ne lássuk a problémát, a hírhozót keresztre feszítjük, ahelyett hogy a hírre koncentrálnánk. És utánajárás helyett, elhisszük hogy egy jelenség a megtestesült apokalipszis. Ezt akár Greta Thunberg esetében, akár a Gender kérdésben is előhozta, hiszen a változás kulcsa az agyunkban kereshető meg, ezért problémás az a folyamat, ami végbemegy, mert az oktatás lezüllesztése, a teljes megvezethetőséggel és tömegmanipulációval egyenesen arányos, ami csak táplálja a közönyt. Ez egy feladat, hogyan alakítsuk közösen át a tantervezetet pl. gyakorlati oktatásra helyezve a hangsúlyt elméleti magolás helyett, hiszen érteni kell a folyamatokat és azok rendszer kapcsolódásait. Nem csak a tudományos életben, hanem a mindennapok szintjén.
Létezhet klímaszorongás, hiszen érzékelheted hogy nem a jó irányba fordulnak a dolgok, amiért nem te vagy a hibás vagy a saját traumád, ezért a pszichológusok már foglalkoznak a kérdéssel. Ez egy nagy előre lépés lenne, ha így tekintenénk azokra a jelenségekre amik jellemzőek a most felnövő generációnál. Kiégés, mentális zavarok, túlterhelés úgy hogy még a megoldást is tőlük várnák el rengetegen, de eszközt nem kapnak, viszont a szájtépés ragyogóan működik az "oszd meg és uralkodj" elvén.
Ahogy a cikk elején is kezdtem, ez egy közvetítés, egy szakembernek számító személytől, aki évek óta kutatja azt. Mindenkinek joga van tájékozódni, de fontos hogy legyen mivel azt befogadni és feldolgozni. Az előadó is erre helyezte búcsúzásként a hangsúlyt, most itt 30 ember vett részt az alkalmon és csak arra kért bennünket hogy a környezetünkben beszéljünk végre fontos dolgokról, ostobaságok helyett. Én igyekszem szintet lépve nyitni a tömegtájékoztatás felé is, hogy gondolkodásra bíztassalak benneteket, helyettetek cselekedni ugyanis nem tudok.
De abban segíteni igen hogy közelebb kerüljetek a folyamatok értelmezéseihez, és ha mindenben nem is értettem egyet a közgazdásszal, mert fájdalmas lenne lemondani a tudatlan, de ártatlan rétegről, abba mindenképpen közösek az érdekeink, hogy a lehetőségeinkhez képest megpróbáljunk az új utak felé nyitni a helyzetfelismerést követően.