A Metamorfózis útja - Rendszerváltozás, amelyben a hibák javítása teljesül

Üdvözlet kedves barátaim és testvéreim! Szokatlan téma, szokatlan üdvözlési módot kíván, pedig nagyon is fontos dologról lesz szó egy izgalmas hír kapcsán. Mondhatni, ha elfogadják azzal az emberiség léphet egy szintet a világtörténelemben a reformáció óta, hogy a helyes irányba mozduljon el, egyszerűbben megfogalmazva orvosoljon egy rendszerhibát, amivel realizálhatja az eddig elkövetett bűnöket és megpróbálhatna változtatni egy egész intézmény hozzáállásán, hogy megértse a dolgok lényegi természetét hogyan működnek és talán a bizalmat is vele együtt visszaadhatná híveik számára. 

Tudom, ne beszéljek rébuszokban, mert ennek se füle, se farka. Szokatlan módon viszont nem kívülről befelé magyaráznám el a dolog jelentőségét, hanem bentről kifelé, hogy addigra egyértelmű is legyen mi az a metamorfózis, amiről szó van. Maga a hír egyenlőre egy felvetés, de mivel a képviselő személy benne él, a saját bőrén is tapasztalta mivel jár az, ha valaki az Egyház szolgálatába áll és életét neki áldozza. A cölibátus rendszere szigorú és nem engedélyezi hogy valaki kapcsolatot tarthasson nővel vagy férfival az egyházban. Igen, nem véletlenül említettem mindkét nemet, mert a téma szempontjából nincs jelentősége elvi síkon. A lényeg, hogy elzárja az egyház szolgálatába lépő személyt egy érzelmi fejlődéstől, amiben megtanulja értékelni és szeretni a másikat. Nem csak a szexuális örömök megélése a mozgatórugó, hanem az egészséges  érzelmi kapcsolódás egy másik emberi lényhez. 

Visszautalnék Perintfalvi Rita katolikus teológus könyvére, amiben a pedofil tettes profilok jellemzésében szót ejt arról a visszamaradottságról és éretlenségről, amikor az elkövető nem felvilágosult arról hogyan működik a szexualitás, felnőtt létére serdülő, kamasz szinten kezeli azt, mert nem fejlődik tovább abban az aspektusban, elnyomatják vele azt is hogy kapcsolódjon és nem realizálja bűnként sem, amit egy gyerekkel művel és abuzálja, vagy még rosszabb. 

Jó példa, lásd. Spotlight egy nyomozás részletei jelenetében, amikor Sascha Pheiffer újságíró meglátogat egy ilyen papot aki közli nyugodtan vele hogy a "bolondozás alatt, nem erőszakolt meg senkit és ő maga nem elégült ki sohasem" Kérdés, hogy ez miért fontos? 

Pontosan azért, mert a cölibátus pont azt akadályozza meg, hogy az egészséges érzelmi fejlődés megtörténjen, hogy a felnőtt lét felelősségtudatát realizálja. Az első és legfontosabb pedig a szeretet, nem is a szerelem és tudatosuljon, hogy "akit szeretsz, azt nem bántod" sem érzelmileg sem testileg, mentálisan, fizikálisan, semmilyen úton módon. Egy fiziológiai szükséglet kielégítetlen marad, ami megborítja azt az egyensúlyt, hogy kezelni tudd a kémiai reakciókat, mert nincs használati utasítás előtted, hogyan éld meg, de nem fejlődik ki az sem, hogy mit teszel a másikkal, hiszen érzelmileg nem kapcsolódsz, szeretetet nem tapasztalsz. Ez a faj egyértelműen társas lény, hiszen a környezetét így realizálja, de ha érzelmi inputot nem kap, visszafelé sülhet el sokaknál. 

Így az hogy cölibátust, ha nem is végleges eltörlés, hanem legalább választásra emeljék nagyon nagy szó lenne és könnyen meglehet hogy csökkennének a pedofiloknak a száma is az egyházban. Máris egy rendszerhibával kevesebbel küzdenénk meg a továbbiakban, erre ugyanis meg van az esély, ha az egészséges érzelmi kapcsolatokat a helyén kezeljük, amiben felfogjuk hogy a mi igényeinknél is létezik fontosabb a világon. Természetesen ez a lépés nem mentené fel a már elkövetett bűnöktől a tetteseket, félreértés ne essék. Így az hogy ezt a személyt Ferenc pápa nem engedte, hogy lemondjon a hivatalából mikor a botrány kirobbant Németországban, az is bizonyítja hogy komoly reform várható záros határidőn belül. 

Itt utalnék vissza a címre, hogy megmagyarázzam azt az átalakulást, amiben jelenleg részünk van. Nem egyszer említettem korábban a vízöntő korszakot, amikor is előtérbe kerülnek olyan ügyek amiket rendezni kell ahhoz hogy az emberiség egy magasabb szintre jusson értelmileg. Kutatásokat végezve jöttem rá, hogy ez megegyezik azzal az aranykorral, amiben a spirituális emberek is hisznek. Én kívülről szemlélem a folyamatokat és változásokat, távol tartva mind két oldaltól magam, hogy a végén racionális bizonyítékok alapján jussunk el ezekhez a felfedezésekhez és érthető legyen az emberek számára vallásoktól függetlenül nem pedig a hittel való manipuláció eszköze, ugyanis én csak azt szeretném hogy gondolkodjanak el rajta.

Ugyanis a most tapasztalható káosz, a folyamatnak a része és most dől el az, hogy milyen úton megyünk tovább, lényegében mi lesz a fajnak a sorsa. Összekapja magát és az eddigi hibáit képes rendezni úgy, hogy megértse csak összefogással lesznek eredmények, legyen szó társadalmi gondokról vagy környezeti-ökológiai problémákról vagy kb. ugyanúgy pusztulásra van ítélve, mint a csak pár száz példányból álló szibériai tigris. Képes felfogni mekkora a tét, hogy az egyensúly megmaradjon vagy nem? 

Mit tesz Isten, pont a tigris évében vagyunk. De, vajon tudjuk-e mivel jár majd, ha olyan faj kihalása következik be, ami az egyensúlyt tökéletesen felborítja vagy a táplálékláncokat ami egy egyértelmű átbillenési pont? 

A lényeg az, hogy ebben az átmeneti állapotban, elmaradásokat kell pótolnunk. Akár önmagunkkal szemben is átértékelni az igazságtalanságokat, amik jelen vannak. Felülvizsgálni rendszereket és ahol hiba van, azt orvosolni és ha ez azzal jár, hogy tradíciókat, szokásokat kell felrúgni, amik rosszak és ártalmasak, hiszen olvastuk azokat a következményeket, mit tesz egy gyermekkel egy szexuális abúzus, egy nővel ha nincs joga dönteni a saját élete felett, egy klíma menekülttel, akinek nincs más választása mint vándorolni ha nem akar meghalni, egy emberrel, aki csak szeretné hogy elfogadják, ha a saját nemét szereti. Egy lánnyal akit öten erőszakolnak meg, de ha abortuszt akar elítélik...és még sorolhatnám az esettanulmányokat arra vonatkozóan, miért nem biztos az, hogy a jövő az valóban mindenkinek eljön.

Ez nem fenyegetés, nem is ígéret. Nem vagyok Isten. Már abban is kételkedem hogy ember, hogy miért látom ennyire az egészet, amire egyre több bizonyítékom van, hogy a metamorfózis végbe megy. 

Ez is egy ilyen pillanat. Egy múltban hozott rossz döntés orvoslása, ami egy tradíció végét is jelentheti, de egy faj további fejlődését, hogy jobb legyen aki úton van ahhoz hogy egyszer "hernyóból pillangóként ébredjen fel" nem félve attól, amit eddig még nem ismer.