A Mátrixon kívül - Avagy élet a Szabadságon túl

Szép napot kívánok, kedves olvasóim és követőim!  Mai témánk igazán érdekesnek ígérkezik és bár látszólag úgy tűnhet végre talán egy könnyedebb filmkritikát hozok el nektek, az a helyzet hogy nem ússzátok meg ilyen könnyen a mai témát. 

Nem a filmről lesz szó vagy a 4. rész ajnározásáról vagy ostorozásáról. Hanem arról, amit jelképeznek az ilyen szintű alkotások. Esélylatolgatások és megoldások kutatása egy vírusos rendszerben. Nyugalom nem fogunk, bekockulni teljesen ugyanis amiért hozzányúltam vagy visszautaltam rá, az nagyon is a mai valósághoz kötődik. 

Az teljesen magától értetődik, ha vírusos a gépünk, azt vírus irtóval, lehet helyrerakni, akár szakértő segítségének kikérésével. 

De mi a helyzet akkor, ha egy társadalmi rendszerben burjánzanak a vírusok? 

És most nem a Covid nevű pandémiára szándékozom utalni, hanem arra a struktúrára, amiben ma élünk. 

Előző cikkemben már kibújt a szög a zsákból, hiszen egy olyan ember vagy lény ír nektek, aki nem tartozik mai értelmemben vett társadalomhoz, nem kötődik hozzá és ami talán a legfontosabb, nem fekszik le a szabályainak nem lojális hozzá, mert tudja hogy valami nem stimmel vele és még "Smith ügynök"  is kispikóta ahhoz képest, mint amit felfedezett benne . Hogy az erkölcsi iránytű lefelé mutat az egy dolog, de az igazság úgy áll, hogy annak tagjai változtatni sem tudnak rajta, ha akarnának sem sikerülne. Ami elindított a mai poszt megírásához az is egy rendszer hiba, amit már nem egyszer említettünk, legfeljebb a kontextus volt más és más, hol az egyházban hol egyéb intézetekben tapasztalt szexuális zaklatások és a kiskorúakat veszélyeztető történésekről. És a héten kibukott gimnáziumi botrány jó táptalajt biztosított arra hogy alaposabban vizsgáljam az ügyet társadalmi szempontból. Köszönhetően annak is, hogy a hivatalos lépések és reakciók az elemi logikával is teljesen ellentétes, morális szempontból pedig érthetetlen lépéseket hoztak felszínre. 

Mosakodás és bűnpártolás a legkevesebb, itt a következmények olyan láncreakciókat vonzottak magukkal, ami megkérdőjelezi az intézmény vezetők elme állapotát, hiszen csak egy lobotómián átesett ember képes alkalmazni egy pedofil tanerőt, persze itt felmerül a kérdés, ahonnan áthelyezték, mert szimplán csak elbocsátották az adott intézményből az elkövetőt, ott miért nem történt hivatalos feljelentés, ha bizonyítottan kiskorú azaz 14 évnél fiatalabb gyermek volt a zaklatás áldozata. Nem jelentettek egy szexuális ragadozóról, de még csak vizsgálat sem indult hogy előállítsák, mert így legalább nincs vele probléma, el van bocsátva x helyről, de folytatja y, z helyen tovább további áldozatokat szedve, amint a példa is jól mutatja. Ja és extra poénként a segítő diákokat pedig megrovásban részesítették, amiért lebuktattak egy bűnözőt.  

Ahol egy ilyen cselekményt elintéznek azzal hogy, "ja, ilyen tanár nálunk is van...nem kell ezt felfújni"  szinte hagyomány körítve azzal az eljárási renddel, hogy a felnőttek (legyen az tanár, igazgató, szülő, pszichológus, polgármester, politikus vagy maga egy miniszter vagy köztársassági elnök is ) egy lépést nem hajlandóak tenni hogy megvédjék saját utódaikat ott felmerül a kérdés, hogy maga a rendszer gondoskodik arról hogy az áldozatok magukra maradjanak és súlyosan traumatizálják az új generációk gyermekeit. Ugyanis a fent megnevezett, de fel nem világosított "jelző rendszeri tagok"  függnek az épített és strukturált rendszertől, anyagilag, egzisztenciálisan, generációs bajtársak, akik ebben a mocsokban szocializálódtak és normalizálták azt, adott politikai állásponton vannak és még számtalan egyéb oka lehet amiért a néma tűrést választották és feláldozzák utódaikat is, csak baj ne legyen belőle vagy konfliktus, hiszen súlyos tanárhiány van az országban szóval jöjjön akárki, csak össze ne omoljon az egész. 

De néha szükséges, levenni a rózsaszín séma  szemüveget, amire utaltam utolsó anyagomban, ahhoz hogy tisztán lássuk az Összeomlást, amin már túl vagyunk.  

Szeretnék segíteni, kívülállóként. Ez a blog azért mászik bele tabuk nélkül és élesen bírálva a társadalmat, hogy segítsen minél több embert kirángatni a Mátrixból, amiben benne élnek és részük van abban hogy az események olyan irányt vettek, amiben a bűnösök nem nyerik el méltó jutalmukat. Ugyanis az élet nem egy Disney film, ahol egyértelműen a homlokára van írva valakinek hogy gonosz, rossz, aberrált, pedofil. De mivel a hatalom is tele van ilyen figurákkal, még a harc is képtelenség, akiket finanszírozol nap mint nap a döntéseiddel a munkáddal és a vagyonoddal. 

Nem tudsz tenni semmit, ha nem lépsz ki, ha viszont kilépsz, magától érthetően kezded majd bontani a rendszert felébredt állapotban, mert nincs más módja egy éveken keresztül rosszul működő rendszer megjavításának, mint lerombolni azt. De csak akkor, ha realizáltad, hogy a gyereked többet ér, mint a bankszámlád, vagy hogy ne rajongj olyan személyekért, aki nem kezeli vagy félrekezeli a rendszer problémát és veszélyezteti a szeretteidet. 

Ha elegen tesszük meg, tudok segíteni azáltal hogy én, nem tartozom ahhoz a mai értelemben vett civilizációhoz, aki egy mókuskerékben éli az életét, így szabad. Teljesen az és nem fél robbantani hidakat sem, amik lebontják a rendszer ágait, hogy normálisan működjön újra az igazságszolgáltatás, ne mérlegelni kelljen egy igazgatónak, hogy mit tegyen egy bűncselekménynél, hanem feljelentést tegyen habozás nélkül. Csak tőletek függ, hogy kiléptek a kádból, lecsatlakoztok a gépekről, de a bontást nem úszhatjátok meg, amivel jár az éberség.