A Következő szint - Úton a társadalmasítás felé
Halihó fiúk, lányok!
Némi kisebb szünet után újra itt, nem győznék beszámolót tartani arról mennyi érdekes dolgot éltem át múlthéten, de haladni kell az oktatásotokban szóval aki abban reménykedett, hogy nyári szünetre megy annak persze jó pihit, ugyanis könnyen meglehet hogy az utolsó lesz számára, ami békében tud eltelni. Nem szeretnék megrémiszteni senkit, de lényegében már bármikor megszakadhat itt egy szokásbeli rendszer, hogy nem fogjátok folytatni ezt, nem lesz lehetőség, idő, energia, anyagi forrás vagy éppen a körülmények lesznek nem kívánatosak, vagy éppen kényelmesek.
Na, de most inkább folytassuk ott ahol abbahagytuk, a következő témánk nagyon izgalmas lesz, első látásra eléggé klisé szerű, hiszen ma az őszinteségről lesz szó és az ahhoz való hozzáállásról. Vehetjük helyzetértékelésnek és az azzal való szembesülésnek is. A hírnek a forrása is jelzés értékű volt, tekintve hogy az új generációsok közül volt valaki teljesen és megdöbbentően őszinte diplomaosztóján arról hogy milyen országban kell majd neki és a szakmai társainak dolgoznia orvosként, a magyar egészségügyben, ami szintén összeomlás előtt áll a rendszerben.
"Azon társaimmal, akikkel itthon szeretnénk majd dolgozni – és remélem, ez minél többünkre igaz lesz –, nos, azon társaimmal egy diszfunkcionális, az összedőlés szélén álló rendszerben kell majd dolgoznunk."
Sokszor megkapják a fiatalok, hogy ők nem törődnek semmivel, nem hallják meg a bajokat, amik a szüleik generációit kínozzák. Pedig, a helyzet az hogy nagyon is tisztában vannak vele, csak nem állnak le "galambokkal sakkozni" feleslegesen. Kívülről tekintve sokkal jobban rálátnak, nem beszélve azokról a fejlettebb személyekről, akik érzik hogy több szinten rendszer hiba és probléma áll fent, éppen ezért nem fognak részt vállalni abban, hogy foltozzák azt, ami nem működik.
Mit jelent ez?
El akarnak menni a falig, amíg mindenki felébred és hajlandó lesz szembenézni az igazsággal. Nem lesznek partnerek, sőt céljuk is hogy romboljuk le együtt azt, ami nem működik. Ergo, ezért nem vállalnak aktivitást, mert több kompromisszum megkötés a jövőjük és lényegében az egész emberiség jövője érdekében, már nem fér bele. Nem következik belőle hogy nem lesznek építők, viszont a nem életképes rendszert, egyszerűen nem építik tovább.
Lehet jelzés értékűnek tekinteni ezt az őszinte beszédet, amit a fiú elmondott. És az is az, amilyen reakciót kapott az intézménytől vagy a feljebbvalóktól, vagy attól a korházi vezetőségtől, akik nem fogják alkalmazni ahová jelentkezett. "Mondj igazat és betörik a fejed" az az igazság fiúk lányok, hogy bármennyit tiltakoztok, rúgkapáltok, a végzetetek elől nem fogtok tudni elmenekülni hamarosan. A társadalmasítás egyik első szempontja az, hogy az igazságot nem csak hogy nem hallgatjuk el, hanem megfogalmazzuk és kimondjuk. Gondolom, akinek volt rendes gyerekszobája, annak ez nem újdonság, hogy az őszinteségért nem büntetést, hanem elismerést kaptunk.
Így a társadalom reakciója igen aggasztó, ha az első kérdés ami felmerült sokakban az volt hogy "ki hagyta jóvá a búcsúbeszédet?"
Kicsit most nosztalgiázom, időnként rám tőr, kutatva az emlékeimben, mivel én is írtam búcsúztató beszédet a végzősök számára, még gimnáziumban. Akkor persze még burokban szemléltem a dolgokat és fókuszban a megbocsátás volt és az összetartás, de a lényeg hogy nem hagyattam senkivel sem jóvá a beszédemet, mert az saját alkotás volt és önálló szabad gondolatokkal, amivel a legjobbakat kívántuk az iskolatársainknak még akkor is ha nem is ismertük őket. Persze, az osztály meghallgatta, de nem volt kifogása benne, így az lett a búcsúztató beszéd.
Ami a lényeg, hogy felelősségre vonással reagálni ahelyett, hogy szembenéznénk a probléma mértékével, az megbocsáthatatlan. Idősebb generációsok mániája is ez, hogy mindenről beszélnek, mindenbe beleszólnak és kritizálnak, ahelyett hogy átgondolnák a hallottakat, így viszont nem lehet társadalmasítást végezni ezt tisztázzuk egyszer és mindenkorra. Most jó lehet tényleg volnának közös nevezők, még generációk között is, azzal nem intézhető el a téma hogy "várható volt, ilyen a rendszer" ez a legkárosabb mondat amivel igazolják a történéseket, úgy hogy ha igaz is, nem jelenti azt hogy változtatni nem lehet és nem kell rajta. A hangokat a fejetekben, mantrákat kell átkalibrálni, hogy ne szokjatok bele a tehetetlenségbe és a gyerekeitektől főleg ne is várjátok el, mert a tét nagyobb mint ez az ország és ez a nép.
Vége a játéknak
Nem csak annak, de az értetlenkedéseknek is. Leginkább azért mert megváltozik a többségi társadalom igénye is arról, hogyan álljunk neki a dolgoknak. Az őszinteség utakat tőr fel és nem kegyelmez a titkoknak éppen ezért eltörli azt a rendszert, ami a titkokból és megalkudásból táplálkozott. Több területen és szinten kell ezt értelmezni igazán, hiszen arról is szól hogy szembenézzünk önmagunkkal is, hogy kik vagyunk. Ne tagadjuk meg magunktól hogy őszinték legyünk, mert a félelmet ez tudja kiütni az életünkből és ezzel szabadulsz fel, hogy cselekedj is, ne csak beszélj róla.
Csongor jól döntött, de egy percig se képzeljük, hogy nem lesznek követői, mert várhatóan tudományos, kulturális, környezetvédelmi és számtalan más oldalról tömegek fogják kimondani szemtől szembe, hogy minden összeomlás előtt áll és hogy ezzel kezdeni kéne valamit együtt, ha végre el kezdtek figyelni is szavaikra és az érzéseikre.