"A jövő sorsa" - Az Ökopolisz Előadás sorozat elemző anyaga
Ökopolisz Alapítvány Rendezvénye
Üdvözlet kedves olvasóim és követőim, Úgy tűnik, a sors eldöntötte a következő blog anyagunk témáját, mert duplázni fogunk, mint egy jó reggeli ébresztő kávét vagy whiskyt jég nélkül. Sokunk nagy örömére, hiszen ismét Stumpf-Biró Balázs, kollapszológus volt a rendezvény egyik meghívott vendége, míg a másik kiemelkedő személy Takács-Sánta András, humán ökológus volt. Az ő disputájukat követhettük nyomon, közel másfél órán keresztül. Annyit el kell mondanom, mielőtt ízekre szedném a résztvevők gondolatait, hogy hiánypótló előadáson vehettem részt, és nem csak azért, mert végre személyesen volt lehetőségem beszélgetni Stumpf-Biró Balázzsal, méghozzá igen fontos témákról, társadalmi ügyeket érintően, hanem azért, mert kulturált hangnemben, mégis olyan mélységű és minőségi nyilatkozatokat hallhattam, amire a médiában nagyon sokszor nem nyílik lehetősége az embernek, hiszen annyira távolságtartóan kezelik magát a krízisekről való mélyen szántó diskurzusokat, hogy nem lehet csodálkozni azon, ha a szemléletformálás nem éri el célját, hiszen elbújtatott vagy toxikus pozitivitással megtűzdelt anyagokat a fene sem fog komolyan venni egy témában, amit még mindig szkeptikusság övez sokszor.
Ez persze nem azt jelenti hogy pánikot kell generálni, szakszerű tájékoztatás, információ átadás címén, de mindenképpen szükséges felzárkóznia a szakterületnek, hozzá kapcsolódva pedig az összes olyan rendszer területnek is, amit érint.
Mit értek ez alatt pontosan? Amiből összetevődik a társadalmi rendszerünk. Kultúra, Gazdaság, Politika, Edukáció. Ennek minősége egyáltalán nem mindegy, hogy egy társadalmi csoport fel bírja e fogni, mit ront el, amivel elfajult a helyzet. A múltkori anyagban erről már volt szó, de akkor csapjunk is bele az elemzéssel, hogy a résztvevők hogyan állnak magához a kérdéshez.
Lesz-e még jövőnk ezen a bolygón, vagy lényegében keresztet vethetünk rá?
Mivel tövig nyomjuk a gázt az emberi faj "növekedés fétisének" következtében, és még képtelen lassítani magán a tempón is, mert voltaképpen egy folytonos eladósodásban is van a globális pénzügy és gazdaság és fogyasztási igény által, amiből egy tetszőleges réteg folyamatosan profitál, így nem csak arról van szó, hogy a globális egyenlőtlenség egyre feszültebbé teszi a helyzetet, hanem arról is, hogy ezt fenntartva folyamatosan rombolva, nem törődve értékeinkkel, de butítva hagyva milliókat, milliárdokat nyerészkednek rajtuk addig a pontig, amíg a Föld benyújtja mindezért majd a számlát. A fentebbi gondolatot egyébként a résztvevőktől is idéztem, mert végülis az is kérdés volt, hogy mi az ellenszere, vagy a megoldása hogy a kríziseket letudhassa ez a faj, minthogy Takács- Sánta András meg van győződve hogy ez nem egy lefutott "éhezők viadala" történet, mivel a jövő még nem létezik, így nem tudjuk mi lesz és éppen ezért akik előre beharangoznak valamit, azt szkeptikusan kell kezelni, hiszen a jövőnk formálható.
Való igaz. A jövőkutató nem tagadta ezt a tényt, de ennek vannak ám feltételei, amit a kőkorszaki szintű agykapacitásunk pláne, ha arra biztatnak, terelnek és irányítanak, hogy ne értsd meg a folyamatokat. Sőt azon munkálkodnak, hogy vissza is kényszerítsenek a fejlődési szintben, mert úgy kényelmes a számukra, ha egy agyatlan bábú vagy csak a történetben, ami hasznot hajt, de annak hátteréről jobb ha te semmit nem tudsz. Akkor az életben nem lesz elfogadás, megértés, hogy jobb ha visszaveszünk, átformáljuk az igényeinket, megválogatjuk az értékeinket, hogy nincs szükségünk sok dologra a boldogsághoz. De akkor nem várhatjuk el a lemondást, ha közben mi feljebb helyezzük magunkat másoknál. A jövő nincs lefutva, de minta adás nélkül nem fog javulni a helyzet, arról nem is beszélve hogy a prognózisok elég makacs dolgok, amiknek a társadalmi következményei fajulnak csak igazán el, hiszen a feszültebb helyzet türelmetlenséget szül az egyének között.
A matematika nem csak hogy egzakt, hanem makacs és megkerülhetetlen tényező. Ahhoz hogy növekedjünk, terület kell, értelemszerűen ezáltal elvesszük más fajok életterét úgy hogy krízisek által a meglévő is csökken mind az embereké, mind az állatoké. Persze tervben van, ha nem is nyíltan a kirajzás elmélete is, hogy terjeszkedjünk és hódítsuk meg a világegyetemet. A gond abban áll, hogy a bevonzott társadalmi krízis süllyesztheti vissza a civilizációt is az új barbarizmusi korszakra mivel egyrészt nem globálisan munkálkodnak a civilizációs csoport fejlődésében, másrészt az instabil mentális és lelkiállapot egyszerűen akkora pánikot generálhat, ami a maslowi szükségletek erőszakos kielégítésére fog koncentrálódni rengeteg embernél. Egyrészt a fiatal generációk mindig is a radikális utakat járta, mivel másra nincs reakció az idősebbektől, nem ütik meg az ingerküszöböt, és nem tekintik őket számottevő résztvevőknek a világ átalakításában. Itt kénytelen vagyok kitérni egy gondolatra, amit Takács Sánta András ejtett el, hogy óvakodni kell azoktól akik a jövő bűvkörében élnek. Nem akartam sértésként kezelni, hiszen ki vagyok én hogy egy tudósnak visszaszóljak, de valószínűleg nem véletlenül más normarendszerrel születtek le azok, akik a jövőt állítják fókuszba és csak szeretnék rekonstruálni az utakat megérzéseik alapján, mert amivel gerjesztődik a pánik az a totális bizonytalanság igazán, ami tervezhetetlenné teszi a dolgokat, így pedig frusztrálttá rengeteg ember életét, akiket igenis érdekel hogyan tovább egy fékevesztett vonaton ülve, aminek egyszer akkor is meg kell állnia. És jó lenne ha az "nem egy hosszabb áramszünet" jellegű dolog lenne mikor az életünk már ráépült a modern technológiára, ha csak a pénzügyi és kereskedelmi rendszereket vesszük alapul.
Társadalmi káosz és a háborúk, ismételten az ösztönállati szintre visznek miket, amiben az erőszak csak még több erőszakot szülhet, és mintát már most látunk Ukrajna révén, hogy mi a következménye a szaporodási együtthatóra, mert uralkodni az ösztöneinken nem fogunk tudni. Erről szól a háborús nemi erőszak a hatalmi tényezőn kívül. Ne legyünk álszentek abban a tekintetben, hogy a krízis csúcspontján be fogja tartani a civilizáció a morált, mert nem lesz így, a szex akkor is igény lesz mert kierőszakolt pillanatnyi boldogságot akarunk érezni a kapcsolódással és fizikai egyesüléssel. Holott ez az áldozat számára kínzás, következménnyel meg maga a pokol amit a Földre hoznak.
A strucc politika nem célravezető a kérdésben, arról nem beszélve hogy maga a kérdés a politikát nem nélkülözheti, de a szó legnemesebb értelmében, ami a "démosz" igényeit javallott kielégíteni a mostani "mítikus időkben". Vagyis nem párt politikai kérdés, amire reflektálni kell a vezetőknek, hanem planetáris kérdés. Talán mégis ez a jó szó, mert a globális szót annyit hajtogattam így is, közben meg sokszor az elitre gondolnak egyből ha meghallják, hogy kezdjünk el az univerzum szintjén gondolkodni együtt és kivenni a vezetőség kezéből az irányítást, ha jót akarunk magunknak vagy éppen biztosítani az utat, hogy legyen tovább is a civilizáció számára.
A két meghívott vendég végig kulturált módon verbálisan szócsatázott egymással, mégis egy úton haladva adtak rengeteg lényegi információt a hallgatóság számára és talán sikerült is egymáshoz közelebb kerülniük még, ha egy ponton el is vált a véleményük, ami furcsamód Stumpf-Biró Balázs elméletét igazolta arról, hogy a változást fel kell dolgozni és higgadtan végig gondolni mit tudunk kihozni az életünkből. Az átalakulás korszakában vagyunk András szerint is, és ezért a jövő nincs kőbe vésve, viszont mégis csak halad egy úton, ami a civilizáció számára nem mindegy milyen. A rendszer amit felépítettünk, átalakulásra szorul aminek a módja is kérdés mi legyen, hiszen a kapitalizmus és a kommunizmus is hagy némi kívánni valót maga után, amelyek sok esetekben rendszerhibáknak is minősülnek és kihatnak különböző ágazatokra is. De ha belefogunk egy társadalmi tatarozásba vagy újratervezésbe az szinte biztos, hogy nem egy csoport érdekét kell szolgálja majd, ha túl akarunk lépni a hibáinkon és a múltunk árnyékain. Tanulhatunk elődeinktől, őseinktől. Ugyanakkor, mégis csak rá kell majd kényszeríteni magunkat, hogy a komfortzónánkat elhagyhassuk, hiszen feladatokat kell majd önállóan megoldani, a meglévő eszközöket netán tovább fejleszteni innovatívan és itt nem csak technológiára kell gondolni, hanem szisztémát kiépíteni, ha kihúzzák a lábunk alól a talajt oly módon hogy a struktúrák omlanak össze, amin az államok alapultak.
Így az a feltevés hogy jó nekünk hogy hanyatlik a meglévő rendszer, eléggé kérdéses, ha azt nem tudjuk megemészteni mivel fog járni. Tömeges vándorlások, összetűzések akkor ha változáshoz nem lesz hozzászoktatva a csoport, ha elvannak titkolva előlük érdemi információk, amik a félelmet erősítik meg, ami a gyűlölködés táptalaja. De még az sem javít a helyzeten ha felébredtként teljesen zakkantnak titulálnak és kirekesztenek, sokakat. Igazából, a misszió már így is elindult sok sok éve már, hogy a gyógyításban segédkezem, nem véletlen hogy szenvedés tapasztalása után, amiből meg kellett gyógyuljak. Mint ahogy szükséges lesz ezen mindenkinek keresztül mennie, hogy eljusson a koncentrálni tudó és megváltozott állapotba. Az új "meggyógyult" embertípus, pedig építője lehet egy kiegyensúlyozottabb és mértéktartóbb fejlett civilizációnak. Ezért sokkal érzékenyebbek a ma élő, fiatalok a globális folyamatokra a környezetben, politikában is mert egy új értékrend szerint kívánnak élni, amiben helye van érzékenységnek, szeretetnek, kooperációnak akkor is ha az illető a világ másik felén él mondjuk és nem tartja főbenjáró bűnnek sem, ha nem beszéli az ő nyelvét, vagy éppen más kultúrájú.
A csoda bennünk van. Változáshoz és változtatáshoz való erő is és sosem szégyen tanulni a fiataloktól, mert ők már egy olyan kor gyermekei is, akik megkérdőjeleznek rengeteg dolgot a rendszereinkben, ha azt érzékelik bennük, hogy nem felel meg az igényeiknek és az igazságtalanságokon alapul. A tiszteletet ki kell érdemelni, nem feltétel nélküli pláne ha a minta, amit közvetítenek összeférhetetlen a jövő planetáris kihívásainak megoldásával és ezt az idősebb generációknak is el kell fogadniuk.