A fénymunkásokat, lelövik ugye? - Avagy a szembenézés ára

Sziasztok Földlakók! 

Rég találkoztunk és ezúttal sem arról lesz szó, amit elköszönésemkor megbeszéltünk. De a jó hír hogy folyamatban van annak az információnak is a begyűjtése. Múltkor elég borús hangulatban voltam nem véletlenül, pedig még nem tudhattátok minek is volt ez köszönhető október elején. Sőt én sem voltam informált abban hol, mikor, fog tragédia történni csak egyet tudtam, hogy rossz irányba indultatok el és ezért dühös és szomorú lettem, a végzetes napon pedig sírógörccsel ébredtem fel akár elhiszitek, akár nem.  És a helyzet egyre sötétebb idők bekövetkeztét igazolja,  talán azért is mert az emberek többségének fogalmuk sincs melyik oldalnak van igaza. 

Maga a támadás október 7.-e reggelén is szimbolikus és lényegében csak azt mutatja be hogy alkalmatlanok vagytok nyugalomban élni együtt, látszólag mert most figyeljetek oda, a gonosz képes álruhát ölteni hogy tovább terjedjen és még nagyobb káoszt generáljon végső célja érdekében. Ha bár elég bújtatott a mondanivaló, azért kitűnik annak valódi jelentősége, hiszen útban voltak megállapodások és békekötések a Közel-keleten, régóta együtt élt zsidó és arab vagy ebben a vonatkozásban palesztin viszonylagos nyugalomban. Ami a lényeg és fentebb már írtam nem volt véletlen a helyszín Izrael, mint nyugati szövetséges és az időpont. 

2001. 10.07 -én Amerika megkezdte a háborút Afganisztánban, amit sokan szent háborúként kezelnek, míg mások megtorlásként 9/11 -es terror támadások miatt. Jó lehet a felszínen ebből semmi sem látszik, már régóta folyik egy háború a föld alatt és maximum csak mutatóban van pár helyszín a szemetek előtt belőle, ám ne feledjétek a tragédiákra adott reakciótokat használják fel eszközként, a vezetők hogy a békét ne tartsátok értéknek, így nagyon fontos hogy ne essetek a kollektív büntetés és gyűlölet csapdájába, ha vallásokról vagy nemzetekről, népekről beszélünk. A kényszer ugyanis előbb vagy utóbb, egymás felé fogja terelni a népeket, mert csökkenni fog az élhető terület a krízisek következtében. 

Gondoljatok csak bele, hogy a harcokkal, még rosszabb vár a környezetre, még gyorsabb pusztulás és kérdéses hogy a megmaradó részeken folytatható lesz-e az élet, ha rájöttetek nem megoldás egymást elpusztítani. Ideje lesz tudatosítanotok azt, hogy a tragédiák okozóit bárkire rásüthetik úgy hogy köze sincsen hozzá, és ezzel manipulálva sokakat olyan rendszert hozzanak létre, amivel feladod emberséges erényeidet, ami a tovább fejlődésed, evolúciód záloga. Ezt teszitek kockára majd hamarosan. Nos, ennyi lenne az írás azon része, ami a háborúról szólt. Eleve nehéz még csak gondolni is a történtekre, nemhogy írni róla. Nekem viszont feladatom hogy ne cselekedjetek esztelenül hogy aztán azt triplán bánjátok meg később, mert nem vagytok kellőképpen informálva, méghozzá terv szerint történnek az események. 

A múlt indul harcba a jövővel, éppen ezért nem mindegy hogy az ember agykapacitása milyen szinten áll információk befogadóképességét illetően is. A dekadens múlt, a történelmi együtthatójával támad vissza újra és újra és ellene van a változásnak. Bárhová is tekintünk, itt érték választás a tét igazán egy modern korban ráadásul olyanban, amiben nem működőképesek a régi megoldások. Ezért támad vissza és követeli a jussát, és ezért nem voltak képesek búcsút mondani neki, mert az általa okozott fájdalmat, használták újra és újra, ezzel maradt életképes. A bosszú éltette vagy hagyta életben, ez a hatalom eszköze. 

Hiba volt az is hogy a fejlődésetek lokálisan eléggé megosztó, magyarán nem egyszerre ment végbe területenként és vannak olyan területek ahová el sem jutott és ez egy állandó potenciális veszély hogy visszarángasson titeket a barbarizmus korszakához, amiben nem tud érvényesülni bármilyen pozitív fejlődés. Nem maradhat le senki és nem hagyhatunk cserben senkit, azért hogy annak haragját, fájdalmát, kínjait ne használhassák fel rossz célokra. Ezért szükséges hogy végbemenjen az átalakulás. 

Fájdalmas szülés lesz ha ellenálltok és ragaszkodtok ahhoz, amit visszahozni nem lehet. Leginkább a uralkodásra értetendő, mert a hatalomgyakorlás felelősséggel párosul, és ez az aminek egy szemernyi szikráját sem látjuk, amikor a bolygó gondozásáról beszélünk. Annyira magától értetődőnek gondolják hogy felette állnak és dönthetnek a sorsáról, hogy nagy meglepetés lesz az a végjáték amiben nem mindenkinek lesz módja tenni valamit is. Főleg, amikor elönti őt a pánik a semmiből mert összeomlik az élete vagy körülötte lényegében minden, ami számára kedves volt.

Akkor most térjünk át miben is tévednek sokan. Legalábbis ilyen érzésem volt mikor végig hallgattam csütörtökön egy magasröptű vitát, arról hogy valóban vége lesz az emberi civilizációnak vagy sem, de valójában egy tavalyi újságcikknek a kiterjesztett verzióját hallhattuk újra, amiben Gelencsér András, vegyészmérnök és Antal Miklós, fizikus csapott össze vélemény különbségek miatt, de lényegében Gelencsér túlzott pesszimizmusáért, ami idő közben még borúsabban festette le a jelen álló a helyzetet. Olyan érzésem volt helyenként hogy a szakértők előszőr szembesülnek azzal mi várható, de mégis függetlenül távol tartva önmaguktól a problémákat hogy attól nem kell majd tartani, mert úgyis megoldjátok okosba. Csak úgy összehasonlítva akár  Pogátsa Zoltán vagy Buda Péter podcastját hallgatva, amiben világosan rekonstruálják mivel járnak a különböző döntések a geopolitikában és látattva azt is, hogy önmaguk sem nyugodtak az egésztől, máris egy olyan pont a krízis kommunikációban, amivel nem válnak részvétlenekké miközben hazudniuk sem szükséges. Pont olyan érzésem volt ugyanis, hogy nem beszélnek az okokról, amiért történik és kerülik a forró kását, mert annak kiöntése fájdalmas égési sérüléseket okozna. 

Bár még mindig Gelencsér András hajlandó szembesíteni, a többi résztvevő rögtön elkerülte a népesedési kérdéskört egy éles kanyarral kijelentve hogy az nem probléma. Talán azért gondolják, mert ellenkezik fajuk természetével az hogy a csökkenésről, csökkentésről gondolkozzanak. Férfiak, mit is várjunk mi, akik mindkét nem harcait és fájdalmait és hiányosságait világosan és áthatóan látjuk és az hogy egy fiatal lány miközben lelkileg törik össze attól, hogy a környezet pusztul körülötte, a társadalom és az aktuális vezető réteg a nyakába lihegve nyomasztja hogy gyermekeknek adjon életet kb. szembemenve, a fizikai, matematikai, érvekkel, józansággal és logikával és mégis megbélyegzik, amiért szembemegy a tömeggel, nem követi és szabadon, függetlenül akar dönteni a saját élete felett a modern korban, hogy irányítani tudja a jövőjét. 

Most mikroszkóp alá raktam azt a  női típust, amelyik eléggé edukált ahhoz, hogy lássa az összefüggéseket, miközben lassan stigma kerül rá, amiért nem viselkedik bányalóként kénye kedvére a patriarchátus elvárásának. És nem az elmaradt területekről beszélünk korán sem ahol a feminizmus egyet jelent az öngyilkossággal, de ami viszont visszasüllyeszthető, ha továbbra is nélkülözi a logikát és a józan észt. Magyarán amikor elvetjük a teljes körű analízist arról miként él a civilizáció az nem fog segíteni abban hogy megértsük minek az árán fejlődött eddig a pillanatig, ellenben tudatilag megrekedt egy szinten hogy elgondolkodjon arról hogyan ne okozzon kárt. Mit kéne tennie? Mert már benne él a polikrízisben, tudatosodás után. Megosztani mással az információkat, hogy megerősítse a körülötte lévőket azért, hogy a pánikot kerüljék el, mert újra kezdeni csak azok fogják tudni, akik megértik az összeomlás szükségességét. Új utat kell építeni, együtt. Pótolva a civilizációs hiányosságokat. 

Ez az én feladatom amíg itt vagyok, gyógyítani és tanítani mint természetes vezető. Voltak kétségeim hogy elég erős vagyok-e hozzá és amikor kegyetlenül kritikus módon beszélek a hibáitokról, az is a tanítás része. Társaim is mind azért dolgoznak, hogy tanuljatok belőle, mert a cél az hogy túléljetek, de csak akkor ha egyúttal fejlődtök is. Meg kell tanultok teremteni, a jót. Nem várni valakitől hogy megteremtse, hanem együtt működve érte dolgozni. Fel kell ismernetek azt is hogy mivel pusztítotok milyen cselekvésekkel, gondolatokkal és kijavítani azokat is amikkel azt hiszitek nem ártotok, de tönkre teszitek vele egymás életét, meggyötritek a lelküket miközben azt hiszitek a szeretet vezérel benneteket. Tele traumákkal nem tudtok koncentrálni a túlélésetekre majd, ezért kell tudatosítani hogy egymást gyengítitek ha nem segítetek másoknak is abban, hogy tisztán és világosan lássák az eseményeket. 

Ez a kitérő azért fontos, mert nem az idővel kell foglalkoznotok hogy mennyi lehet hátra, amíg már embertelenné válhat a helyzet, hanem azon kell már most dolgozni, hogy teremtsük a jót, védeni az értékes dolgokat.  Az értékek átkalibrálása most történik meg azoknál, akik már tudják hogy a boldogság miben lelhető fel és ezeknek a védelme, megmentése megalapozza az egyénben az önmagába vetett hitét is amivel teremti azt, amiért ide került és így értelme lesz annak is hogy fellázad az idejét múlt rendszer ellen, azért hogy segítsen másoknak. Az út a fontos, nem a cél hogy elérd. 

Vágynék rá hogy lássam a teremtésem, de valószínű erre már nem lesz időm és ezt elfogadtam. De addig bizony van feladatom, hogy kijavítsátok a hibákat és elkezdjetek másképpen élni mint azelőtt. Azért vagyok itt hogy ezt elfogadjátok és megértsétek miért van szükség rá amikor a legnagyobb sötétben fogtok rettegni, mert a fényt nektek kell meggyújtani és ezzel rájönni arra is hogy a kulcs bennetek van, abban amikor ellentmondotok a normának, lebontjátok azt és amikor használjátok hogy építsetek olyat amivel tovább léptek és felszabadítjátok önmagatokat, látni fogjátok mivel tudtok gyarapodni és mivel visszafejlődni és így eldönteni a civilizációtok sorsát.